[Jógi védelem alatt áll]
Nyári emlék[W.B.]
Félve ,remegve,siettem hozzád,
szívem csordultig volt vággyal
nem ismertelek,de te tudtad,
hogy reád találok, ismertem az utat-
vajon hányan jártak még nálad?
Ajtódat kissé megrepesztetted,
így olyan lengén, csak betévedtem,
te rám néztél,szemünk cinkosan
összenevetett,éreztem itt van
a vágyott szerelem.
Nyár volt,meleg,kint láva folyt,
bent a szobában a mámor hallgatott ,
átöleltél és úgy ismeretlenül ,
csókoltál,,s te is éreztél és
vártál;,magadban elképzeltél.
Találkozásunk mind örültebb lett ,
minden utca rád emlékeztetett ,
mindig szines szemekkel fogadtál
átadtad magad, úgy ahogy voltál,
és folyt a harmat mindkettőnk arcán.
Tudom,kár volt megszakítani a
szerelmi mámort, csak úgy eldobni,
ma sem tudom a színek mit sugalltak,
de tudtam azt,hogy a színek ura vagy
és a sok szín közül az egyik elmaradt Vilhelem Margareta[W.B.]