KATICA ILLÉNYI - Once Upon a Time in The West - Theremin

Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta

• Hol vagytok ti régi barátok,
  ti simogató szavak ,
  kik tiszta szemmel láttatok
  rejtelmeket susogva
  s a hóbortos boldogságnak kerekein
  örök hódolatba zártatok?
  Mert bölcs gondolataitok
  most dölyfös szemekkel kutatnak
  a kimúlt évtizedekbe hullva ,
  s bennem lebegnek kutatva
  lágy mosolygós illatokkal
  szivárvány színekbe bezárva
  összetörve tehetetlen testemet.
  
  Elmúltak már csillagos harmatok
  bolyongós forró napsugarak ,
  sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
  s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
  míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
  durva hangotok csupa köpködés ,
  s kapzsin markoljátok kincseiteket
  fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
  csúszva -mászva kígyó módon.
  
  Testem megtelt már édes fájdalommal,
  tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
  a mennyei harmatban minden nedves
  míg istenek hada kering feletettek
  kitárt kapukkal várva titeket ,
  s a kutató szellők nyomán 
  a régi fáklya fények kimúlnak ,
  mert minden elenyészett
  csak én lebegek feletettek ,
  kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
  kegyelmem határtalan ,
  örök szeretetem nektek odadobom../W.B./

A séta parkban--Vilhelem Margareta

• Sétálva,parkban találkoztunk
  összefutva véletlen
  percek lüktetésében
  zártan egymás arcát figyeltük ,
  egy -egy pillanatot 
  a mozgásunkban,
  s mennyi titkot rejtettünk
  zavarunkban.
  
  Te mosolyogva néztél,
  nyáriasan kigombolt ingeddel
  bőrödön még a nyár illata 
  szinte túlvilágian 
  szelíden futott tekinteted
  egy pillanatra
  izzadt testem keresztútján
  ítélkezve felettem .
  
  S szemembe szikrázott a nap,
  hunyorítottam ,
  s mint aki semmivel nem törődik
  véletlennek véltem ,
  mégis ítélkeztem rólad
  kissé értelmetlenül figyelve
  magam előtt az utat
  majd téged ,s magamat ,
  lüktető vágyát véremnek .
  
  Ma tudom már vége a nyárnak
  csüggedt lélekkel
  érzem a határ átkát
  menekülő sorsom vészét
  szánk néma rebegését ,
  közöttünk már semmi nem maradt
  csak ugyanaz a vágy
  csillog nyugalommal arcunkon ,
  de agyunk okosabb 
  testünk vad viadalánál./W.B./