Holt szavak büne---Vilhelem Margareta

Feneketlen örvények felett
minden örök,
nincs jelen, csak múlt
a nemlét pillanatában,
s halára ítélt szánalmak
törnek életre,
s keringenek feletted
a megfoganás egyenletébe.
Vannak titkos rettenetek
zárt rendszer szánalmában,
s mi hajnalban kezdődött,
estére elmúlik.
Mert forog az örvény sebtében
törvények mezején,
s meg nem született gondolatokat
betemeti kegyetlanül
a múlt s a jövő mezsgyéjén örökre.
Mert semmi sem létezik valósan,
csak ámításnak kinyúlt karja
tör utat magának az ég felé,
megsebzetten
mind mélyebbre s mélyebbre
nyomul felolvadva.
És kering a sok jaj között,
s a muszáj szája mind igazabb,
mint a jelen hallgatása,
s kegyetlenebb az időtlenné válás
a kimúlt gondolatoknál,
így nincs semmi,
mi tartaná a szavak oszlopait,
s halva született igazság
hull fejünkre,
mert ahol nincs igaz élet,
ott bűnben születik minden
holtan igazán.

Hason szivverés---Vilhelem Margareta

Oly szelíden fürkészem arcod
bár senki nem kísértett meg,
a megálló vén időben ketten,
ajkad zamatával telve
álomittas napsütötte délután.


Úgy csüngök keskeny ajkadon
vastag erek duzzadt mámorában
de bölcsen ,vigyázva megtanultad
lelked döbbenésében
hogy elkábított édes részegségem..

S ha hosszú merengő nappalokon
füledben énekelem illatos dallamom
hason szívverésem zenére ringatott
türelmem szavára
szíved mosolyt teremt magadban .

S ha voltam testednek kívánata
ezer dallal szomjazod szívverésem
s nem nyughatok tekinteted alatt
csupán egyedül
ketten nyitjuk -zárjuk szerelmünk./W.B./

Szerelmünk emlékére---Vilhelem Margareta

Tiéd voltam ,de elvesztettél
bennem méred összes kincsed
de büszke szíved csak kérked
hol fent- hol lent leng szerelmed
suhogó lángként elszállt a széllel.

Ha félszegen is de türtőztetve
a percek lenge ütemére
babonás buta vezekelésben
kegyetlen a fájó gondok nyoma
érthetetlen szivem úgy nyomja
a" miért" csak ártatlan kérésed



s nesztelen töprengésemben
zűrzavaromban beléd fogózom
megszokásként szabadon
de nehéz teherként hordozol
a már kisírt szerelmünk ívén
bú szememnek kékes árnyékában .

De harcot vívunk egymás ellen
kétely burjánzik rég szívünkben
arcomon sápadt mosoly remeg
karomat elhúzom nem ártók neked
de szenvedni látsz a napsütésben./W.B./

Férfiui büszkeség--Vilhelem Margareta

Te aki bátran viselted gondod
ma nyűgös állapotban gubbasztasz
férfiú hiúságod , kötözött foltjából
kituszkolód fájdalmas tartalmát.

Csintalan ,lenge ,könnyü alkalmak
körül fogják tested lágy vonalát,
szépség,hazugság  nálad mindegy
csak legyen meg az érdemelt bátorság.

Mert legyőzöttnek lenni ritkaság
nem könnyű testtartás bátraknál
szeretnéd hajadat hátra simítani
de  kalapot húzol konokul arcodra .

Félve ,óvatos pillanatban sejtelmesen
rászegezd szemed semmiségedre
fáradt, ércesen kicsúfolt bosszúságod
törékenyen kutatja saját önmagad .     [W.B.]

Törvények menetén--Vilhelem Margareta

Kötelékek tartanak keményen
kitervelt eszmék célok törvények,
körbeforog a világ maga körött ,
éhesen tapossa nekem az 
Feneketlen örvények felett
minden örök,
nincs jelen, csak múlt
a nemlét pillanatában,
s halára ítélt szánalmak
törnek életre,
s keringenek feletted
a megfoganás egyenletébe.
Vannak titkos rettenetek
zárt rendszer szánalmában,
s mi hajnalban kezdődött,
estére elmúlik.
Mert forog az örvény sebtében
törvények mezején,
s meg nem született gondolatokat
betemeti kegyetlanül
a múlt s a jövő mezsgyéjén örökre.
Mert semmi sem létezik valósan,
csak ámításnak kinyúlt karja
tör utat magának az ég felé,
megsebzetten
mind mélyebbre s mélyebbre
nyomul felolvadva.
És kering a sok jaj között,
s a muszáj szája mind igazabb,
mint a jelen hallgatása,
s kegyetlenebb az időtlenné válás
a kimúlt gondolatoknál,
így nincs semmi,
mi tartaná a szavak oszlopait,
s halva született igazság
hull fejünkre,
mert ahol nincs igaz élet,
ott bűnben születik minden
holtan igazán.svényt.

Lesz még uralom--Vilhelem Margareta

Csonka világnak rongyos határán
bozontos fák terpeszkednek
jelzik a vonalat mi elválaszt minket
a lerombolt szikkadt egyenletben .

Késői vágyamban zavart bűnben
áthágom a határ minden sarkát 
kegyelem kenyéren élek éhesen
hogy megtaláljam újra karmám .

Ki tudja valós-e meg vezeklésem
bántó hangulatomban törekszem
elfelejtett imámnak utolsó része 
nem borzongatja utolsó beszédem .

Szeretnék számot vetni szüntelen 
a késői bosszúvágyam szégyenén
tiszta szemekkel nézem a jövőt
a bozontos határ csak példakép.

Tévedésben vagyok önmagammal
védelmemben szenvedek teherrel
mindenségben csak műveltségem 
zárja szívembe meggyőződésem .

A világ haszontalan ámokfutó
kering velem becsípve ,részegen
szabadság vesztésem csak passzió
s győzelmet várok nevetségesen ./W.B./

Türelemmel--Vilhelem Margareta

Most még forró a leheletünk,
ropogtatják forró csókjaink ,
árva egységben szorongunk
vörösre duzzadnak ajkaink.

Lehet ámokfutók délibábján
bársonyban dúl ölelkezésünk
kisírt szemeink imádságán
várjuk repdesve kegyelmünk .

Minden titok volt már bennünk
zavaros éjszakákon repültünk
ki tudja hányszor megjátszottuk
ugyanazt mitől megrészegedtünk.

Most már fáj a szabad repülés
összeolvadunk forrón magunkba ,
s ha lélegzetünk pihenő ébredés
játszódjuk szinte mindig ugyanazt 

a reggeli friss álmok ébredő talányát
mi ringatja varázsban ébredésünk ,
vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./

A régi formában--Vilhelem Margareta

Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .

Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.

Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarjam össze magam.

Nem akarom tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkom
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áld.

Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dörgésnél,
hetyke bűneim lágy simogatása.

És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratodat ,
s megszólal bennem ziláltan
a szókimondás a régi formában ./W.B./

Kinszenvedve--Vilhelem Margareta

Csendességből,a zűrzavarba
tiszta üde levegőből
hiányos szomorú napokba
a barátok lazuló figyelmébe ,
minden mi lelkem csitítaná
kihúzott kötelékek ridegségén
csomósodik rongyos életem .
Nem birok már figyelni magamra
csak bárgyúan keresem akaratom
míg kötelékek fogják nyakam
a vállam és fejem között .

Jól táplált nyugalom bőségén
átlépek minden bizalmat ,
hogy kint szenvedjek türelemmel ,
de csuda módra a két lét között
légszomjamban föltámadok
és keresem kalandos erényem
míg felborult életem cseppjei
gurulnak gyönyörrel szerte szét ,
a fájdalomtól hangosan kiáltok,
mert sorvadnak emberi erőim./W.B./

Hasztalan--Vilhelem Margareta

Csak szorongunk a csapásoktól
folyton dicsérünk kuszaságot
nyugtalan életünk földi lazulás
szép emberi érzelmeink hervadás .

S kivilágosodnak tükör szemeink
türelmesen az irgalmas Világon
már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
büszke testünk már csak sorvadás .

Arcunkon lágyan torzul a mosoly
széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
bölcs Világról értelmet álmodoztunk
de csak ostort fog ránk a szeles vihar.

És mindennek megvan a lényege
cselekedetteink oly kárörvendőek,
jut is marad is az emberi jóságból,
kígyó módra csúszik-mászik az élet .


Szemeink színében harcunk démonai
bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.


S majd testünk fecsegi léhaságaink
fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
diadalunk már csak csalfa kuszaság
és megborzadunk ha mások is értenek./W.B.

figyelj a pillanatra--Vilhelem Margareta

Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen
bűnöket facsartam belőled tisztán 
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .

És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek
de útjaink a hófehér méreg zászlója
alatt, rongyosan felettünk lengedezett .

És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjaiban
sokszor zavartan keverted álmom,
s pokolra csaltad laza szégyenem.

Most amikor már földön túl járunk
árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csatázni vágytam
ma kínálgatom némán kegyelmem .


Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bősz haragom
fehér karjaimat égre szabadítom ,
s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./

Amit ma kapunk---Vilhelem Margareta

Csökönyösen várod az alkalmat
hogy vérem buzogjon véredben
lagymatag falu szívemnek kapuja,
megengesztelődő szívek mámora . .

Kemény akarattal szemlélgetve
olvadni kezd benned fenségesen 
széttiporva minden csalóka kételyt
bátorsággal nyílik felém tekinteted .

Szeretném áthágni büszkeségem
forró ölelések ,szelíd kezek remegései 
simogatják testednek lágy vonalait 
érdemelten keresik vad vágyaim .

Ne keresd máshol téves szentélyed 
csiszold véresre bőszen erényed
lehet a holnap másként csillog feléd
amit ma kapsz fogadd türelemmel./W.B.

Mindig---Vilhelem Margareta

Könnyű lengedező szél simogat
hullámosan babrálgat arcomon,
s én kéjes gyönyörrel bevallom
hogy tiéd voltam és maradok.


Furcsán ,gyakran szívemre csap,
az ismerős érzés áttetsző lágyan
bús nézésemben hűen benne van
szőke reszketeg szavaidnak súlya.

Minden dologban ideleng felém
forró ölelésünk halk tüzes nesze 
én távol tartom magam világomban
hogy forrón találjon becsapódó lángja.

Idővel merészen játszok ölelésben,
mentelek a szorongó vágytól,
évek után megtanultuk szerepünk,
megáll mellettünk a csupa együttélés .

Bennem maradt fájó menedéked
féltően fogom kezed., ne feledd
a teremtés áldott gyönyörében
egymásnak élünk a nap menetén.

S ha közel jössz belső gondjaiddal,
az eltelt éveket kivel osztanád meg,
társként állok szerelmed fényében
csókok a válaszom , szívvel hallgatlak ./W.B./

Irigyen---Vilhelem Margareta

Fáj hogy semmi sem talál
fájt az egyedüllét panasza
szívem csalódott érzelem
indulatos félelem
sóhajom szállt vibrálva
míg szememben tükör villáma
célba talál kacagása .

Elszórt szilánkjai fejemre hullnak
míg ócska cipőm lézengett
az ismert úton feléd
tapicskált sárban elszántan,
mert kegyelmet neked szántam
és volt hogy bujdosásban
fogózkodok szent imámban
és vicsorgó arcok sor falában
a sebezhetetlen ég alatt.[W.B.]

Együtt lenni---Vilhelem Margareta

Voltál sokszor szerelemtől mámorban
féltően vigyáztam rád a távolban,
szemed kérdése mikor és meddig,
vállamon teherként bírtam nehezét.

Voltam féltékeny a teremtés egében
túlhajszolt álmom úszott a semmiben,
piros cipelőben vadul szeretkeztem 
hajamra fodros tincset remekeltem.

Felhevült testünkön tombolt a nyár ,
nem tudtam hogy ez oly ritkán jár
óvatos léptekkel halkan kerestelek,
békésen burokban tekertem szíved. 

És mindig a sors beszélt túl korán,
sóvárogtam éhesen tested után,
fecskék tömege szállt fellettünk,
és magunkban mindennel megbékéltünk.

Várom most is hogy jöjj vissza hozzám,
markos tenyeredben úszkál nyoszolyám,
dalos foszlányok keringnek az égen
hozzám tartozol a szerelmes éjelen./W.B.

Emlékek között--Vilhelem Margareta

Néha megkísért fáradtan a gondolat
hogy emlékeimben kutassak szelíden
könyvlapok közt elapadnak irigyen
megkopott tények miket a sors kimért ,
de már csak sutba dobott szemét.

S ha kinyitom új életem szelencéjét
kivillannak rejtőzködő rongyok közül
dús csipkével díszített gombolyagok ,
miket visszatekerek , s önmagamban vagyok
rendet teremtve élményeim között .

Mert fáj az utam hossza a végéig
bár megkísért a fájdalom mindvégig
nincs hiányom meztelen élményekben
megvillannak színes szálai a múltnak,
én visszatekerem valós gombolyagom.


Markomból kihullnak arany szál minták
szorítom ujjaim de mind jobban futnak
szaporán csillognak színei múltamnak
volt és nincs idők zuhatagából szaladnak
én csak tekerek egyedül magamban./W.B./

Világ változás---Vilhelem Margareta

Oly tarka zűrzavaros ma a Világ 
bár felettünk most is kék az ég 
de ma oly csendesen figyelem,
ahogy bontakozik a sietős tömeg.


Színes képes játéknak látszó
a sok ember kik dolgukat űző
rohannak az életnek barázdáján,
furcsán loholnak gondjuk járdáján.


Senki sem ismerős idegen arcok
rengnek tőlük az utca sarkok
ember szívek ,bizalmatlan mosolyok
megtelik velük népesen a parkok.


Ma minden más, talán majd holnap
feloldódik a nyögéses Világban
egy új élet megmentett szívekben
és kifakad mosolya a szeretetnek.



Tarka népes Világ talán nem is a miénk
talán csak tévedésből vagyunk velük
melegség sugárzik összefont karomból
széttárom karjaim,hadd repüljön tovább.


Hadd ,hogy teljen meg apró szívekkel
minden jött-ment bús, sietős emberrel,
a Világ szép mert a tövis is magból kél
talán mindahányan fészket keresnek./W.B./ 

Az utoló szó---Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem ne nézz vissza,
bár végtelen enyém lehettél volna
barna bőrödön még játszana kezem
így kínos bánatba bujdosik szívem.

Magamba véstem utolsó tekinteted
a testednek utolsó langyos illatát
már nem az enyém sötét nézésed
fénylő arcom varázsba átadja magát.



Végső kegyelemmel csak ráncos gőg
mi visszatartana testemben vonaglón
bűnöm csak az hogy megaláztatásban
elvesztette szívem a hitét, ami volt.


Most nincs mit tennem,várakozok,
összefont ujjaim görcsbe szorulnak,
nem maradt semmi a megtört hitböl
az agy volt az úr szívem rá hallgatott.

Kimondani is nehéz kéjes szégyenem
a szó mi megsértene bennem maradt
közös mozdulatainkért gyűlölöm magam
árvaságomban megalázom önmagam ./W.B./

Megfosztott érdemek---Vilhelem Margareta

Vétkezünk hitetlen parányi létben
testűnk pórusai megnyílnak kéjjel
húsunkba mar áldozatunk karma
s békét jósolunk magunk jóságára .

Lényegbe csap a titkosság mámora,
hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom
létfontossággal keressük szinkronunk
de csak hazug gonosz képekkel harcolunk

Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja,
kérkedünk hatalmunk milyenségével,
barátok leszünk a dölyfös urasággal
nem nézünk tisztán szemébe senkinek .


Borús látókörünk egy pusztuló világ
bosszút állunk szülőn testvéren,baráton
lánccal csavarodunk magunk körül
s lazulunk ha fölébreszt a lelkiismeret.

Vérrel vért bosszulunk hasztalan,
a Világ törvényei erősebbek nálunk,
keservünkben már jártas honorálásban,
belegyömöszöljük testünk gyalázatát .

Így kérkedik elmém hanyag szavakkal,
de agyamban nyers még a kívánságom
fájdalmamban ,lehetek önzőség alanya
de kavarog bennem a bosszúság vágya./W.B./