Az emlékek-----Vilhelem Margareta

Halvány emlékek,
még kopognak néha,
még leskelődnek és
megtörve sóhajtnak,
még keresik kezedet,
még emlékeznek 
rozsa- felhőkre,még
dobognak szívedben,
halkan,csendben, s
gyönyört fakasztanak.
Az emlékek nem múlnak,
öröké tartanak,
szíved lassabban ver,
idő állit és nyer,
gyűjti ábrándjait,
a mámort a sikert,
az emlékek szállnak,
mint hulló szirmok,
rózsásak,kékesek,
a halvány emlékek.,és beléd telepednek. [W.B.]

Advent elsö gyertyája--Vilhelem Margareta

Advent első vasárnapja,
nyugodt szívek béke napja,
szeretetben gazdag hetek,
boldog napok következnek.


Advent első vasárnapján,
meggyújtom az első gyertyám,
békét teremtek szívemben,
csend lesz bent a lelkemben.

Hálás vagyok a sok semmiért,
hálás leszek a mindenért,
hálát adok Családomnak,
köszönetet barátoknak.

Gyújtsál te is meg egy gyertyát
gondolatban oltsd ki lángját
a gyűlölet árnyékának,,s
                                               örizd szeretteid álmát [ W.B] 

Ne légy szomorú---Vilhelem Margareta

Ne légy szomorú,ha
tudod,már nem keres,
ne tárd ki karjaid,ha 
már csak remegsz ,
ne szorítsd öklödet,
keményen,durván
ne zárd be szemedet
ha mással látod talán
ne hajtsd le fejedet,
ha elmész mellette
még akkor is ,ha régen
igazán szeretett.
Ne szégyenkezz ,ha
nem is néz már te rád,
ne légy féltékeny,ha
kezét szorosan fogja,
már egy másik barát
és elmegy melletted,
mintha nem te volnál.Ez a Világ titka,örök;
sötét és durva 
akár a háború mely
robban és csitul
vagy akár egy orkán
mely nagy vihart dúl,
de aztán elvonul.
Olyan a vesztett 
szerelem a téves 
érzelem , a fájó hatalom,
mely rajtad átvonul
mely eltépi lelkedet
mely kirágja szívedet,s
mely agyat tompító
hangtalan ordító
és megkínoz némán
majd elhagy bénán,
a sötét árnyakon.
magadra ,védtelen[.W.B.]

Kerestelek a fagyos télben---Vilhelem Margareta

Kerestelek a fagyos télben,
kopogtam ablakodon,
meleget leheltem,s suttogtam
imám,
hogy hozzad forrón jusson.

Fagyott kezemmel ajtót nyitottam,
lábamról leráztam havat,
forrón átadtad nekem szerelmed,
hevesen,
mely lángolva átsuhant rajtam.


Nyíltak zárak,hulltak a láncok,
megfagyott szíved zárán, 
kirobbant hirtelen szépen tisztán
a boldogság,
akár a fehér hógolyócskák.

Kerestelek a fagyos télben,
hogy hevítsem hideg testedet,
hogy melengessem szivedet
mely rideg,
s kandalló legyek neked.[.W.B ] 

Még tartozol-----Vilhelem Margareta

Még ne engedj el,
még tartozol egy szóval,
még nem búcsúzhatsz el,
még gyönge érzelemmel
szerelmed tépned kell,
meg tartozol.

Álmomban szerettél,
búcsúzni nem mertél,
tépődtél,szenvedtél,
szüntelen álltattál,
sok mindent ígértél,
még tartozol.

Még fogjál szorosan,
vonjál magadhoz,,
még várom csókodat
nedves ajkamon,
még mond,hogy szeretsz
még tartozol.

Búcsú nélkül hagytál,
én magam sem értem,
utánam nem sírtál,,
meg sem vigasztaltál
kezet sem nyújtottál,
még tartozol.


Még tartozol nekem,
egy mély öleléssel, 
egy simogatással,s
egy mámoros álommal
sok forró csókokkal,
még tartozol .

Karácsony ----Vilhelem Margareta

O ez a boldog ,
Karácsony éjszaka,
mikor mindenki,
a szeretetét osztja..

mikor szegényből 
gazdag lesz a lelked,
mikor úgy érzed,
hogy van miért élned.

akkor érkezik,fehér 
kitárt szárnyakkal
Mennyből az Angyal,
ki Karácsony éjjelén..

reményt,örömöt,
csodás álmokat
osztogat.
Szárnyait teregetve

lebeg a dús pihéken
s fénylenek sugarak
mik finoman suttognak
érzelmekből jönnek,

meleg szívet osztogatnak
a hontalanoknak
s a Világ emberségnek
még annak is adnak
ki nem is érdemli meg[.W.B].

Karácsony éjjelén----Vilhelem Margareta

Szent ünnep jövöget
hamvas zöld fenyők tüskéin
sok kis gyertya remeg,
színes üveggömbökkel .

rejtelmes mesevilág
érkezését jelzik
apró csengetéssel
finoman simulnak.

a zöld fenyők élére.
Az Égből sok apró
fehér csillag kering,
szikrázva hullnak,.

a röpke kis pihék,
szállnak,repdesnek,
jelzik az ünnepnek,
csodás érkezését.

Angyalok keringnek,
a hópihék között,
kuncognak,nevetnek
zenésen csilingelnek.[W.B.]

Szenvedély----Vilhelem Margareta

Véletlen szenvedélyek,
átsuhannak csendesen
évek során meg-meg állnak,
s telítődnek, lelkünkben.


Vitéz álmok keringőznek
a bálterem közepén,
a szenvedélyes tánczenében,
összebújnak ,édeskén.

Remegnek a forró álmok,,
ha a testük összeér,
vérvörös kis szikrák szállnak
a bálterem közepén

O,de régen voltak álmok,
lassan feledésben térnek
forró álmok,örök átkok
elcsüggedő kis ábrándok.

Valamikor ti voltatok,
életünknek vezérei,
ma csak örök álmok
vagytok,az emlékek ékkövei [W.B.]

Házad elött---Vilhelem Margareta

Ma házad előtt jártam,
az ajtód nyitva volt,
Te nem voltál bent,
senki sem fogadott.
Szép nyári napokon,
beléptem hozzád,
szemeid ragyogtak,
karjaid kitártad,
s csókokkal halmoztad,
szemem,arcom,szájam.
Tudtam nagyon kívánsz,
hogy nagyon vártál rám,
tudtam, csak mámoros
percek ,szeretője voltál.
Ma kietlen házad,s
bent senki sincs,
a mámor az elszállt,
de maradt egy kincs,
szívem rejtekén,
megbújva ott hever
szerelmünk emléke,
a bársonyos kezed,
gyöngéd ölelése,s
szemed kékségének,
csodálatos fénye. [ W.B.]

Advent ünnepén,
Jézus visszatér,
halottak közt jár,
mint egy Napsugár,

simogat szemfedőt,
szentel sírokat,
Advent ünnepén ,
Jézus visszatér,

emberek közt jár,
bűnöket bocsájt
táplál szíveket,
szeretete ad,

reményt osztogat,
könnyeket fakaszt..
Halált ,s Életet,
egymással kibékít,

sok kis gyertya mi ég,
jelzi Jézus jöttet,
Advent ünnepén,Jézus visszatér.[W.B.]

Régi dal----Vilhelem Margareta

Ifjúkori álmok ,szépek
tőrnek fel messziről
zenét hallok régről 
ismerős dallamok,
a táncdalunk.

Csodás emlékek,
miket csak én tudok,
itt vannak szívemben,
azok csak enyémek.
nem osztom meg .

Látom magam előtt,
férfias szépséged,
akit csak én ismerek,
akit csak én szeretek 
az igazit.

S ha vissza pergetem
a múltat ,szerelmem
nem bánom,hogy voltál,
csak azt,hogy nem maradtál,
s úgy fáj emléked.

Most is úgy látlak ;szerelmem
szépnek,mint régen,
csak, karod lett gyengébb,
erősebb szerelmed .
megmaradt nekem.. .[W.B.]

Mindig és sehol----Vilhelem Margareta

Kerestelek mindenfele,
kerestelek reggel,,este
kezemben virágok nyíltak,
színesek,
s én sehol sem leltelek,
vesztettem.

Hoztam Neked csillagokat,
szivárványt és Napsugarat,
felhőket és szelet űztem
hevesen,
es tenyeremet összefűztem
keményen.

.Kerestelek éjszakában,
a Holdnak a sugarában,
a ködnek a homályában,
töprengtem,
némán kiáltottalak,
vészesen.

E Világban szeretve nem lettem,
a virágok a kezemböl kiestek,
szirmaik borítottak testemet,
hervadtan,

zomorúan egyedül baktattam. [W.B.]

A boldogság ára---Vilhelem Margareta

A boldogságnak van egy ára,
megvisel és meg találja,
érdekeink belső harcát,
s nem ad mást,csak 
ami van már.

Belső vívódások harca-
boldog az ,ki ki is bírja,
néha összeroppanunk alatta,
ez az életnek az átka és
sírunk miatta..

Néha úgy erezzük,álnok-
keresi az édes álmunk,
összezavar mindent benne,
ez az életnek a rendje,de.
néha van szerencse.

Szeretnénk,ha szabad volna,
életünknek a nagy álma
megkeresnénk,megtalálnánk,
és az árát meg is adnánk.,
ha lehetne.


De az élet nem kegyelmez,
nem ad mást,csak amit tervez,
átsuhan a fejünk fölött,
kezünkböl az álom repült,

s álmodunk. W.B