2016. április 3., vasárnap

A vágy


  • Félszegen simulok hozzád
    testem követel ,
    barka ágak lengnek feletted 
    tavaszban mérik a szerelmem
    forgó szél kavarja porát
    mi hozzád cövekel,
    párás légnek tündéri ágyán
    örülünk együtt létünknek.


    Megáll a perc dús gyönyörben
    az éjjeli csendben ,
    s egymásban pihenni térünk
    a pillanatok puha pihéjében
    hévvel vad ölelésben 
    csókos kedvünk találkozásán
    hasítson belénk az élet 
    surranó szédülettel.

    És várjuk a napos reggeli csodát
    mi ránk telepszik ,
    lelkünkben egyre forróbb a vágy ,
    mindaz mi hasított csendben ,
    most bársonyos színekkel
    tolakodik felénk 
    átölelve kacagó vágyaink
    szívünk kimért lüktetésével
    alázattal áldást mérnek csókjaink./W.B./