Valahogy---Vilhelem Margareta

Süvít a szél,sodor keményen 
elviszi elmulasztott tettünket 
bár lelkesen robotol testűnk,
azért mégis valami mindig kiesik .

Szitkokat szórunk jót tevőnknek
elfelejtett számadások előjönnek,
mert mindig kimarad valami,
életünknek vannak vesztett harcai .

Átkokat szórunk a boldogságért
harcolunk a végtelen gyönyörökért,
de mégis valami néha hiányzik
az a kis parányi áldott jutalom.

Mert soha nem kapjuk odaadón 
tudunk gonoszan is jót tenni,
verekszünk tüzesen a csókjainkért
amiket néha nem tudunk kibontani .

�--sszekuszálódnak a karjainkban
a teletömött kiázott csavaros titkok
fuldokolhatunk szerelmünkért 
ha újból kezdjük megnyerethetjük

azt, mi kiesett elözö létünkből
ami hiányzott annyira lelkünkből,
frissen újból szentelünk teljességet,
és nyerhetünk újból vesztességet. W.B.