- Erős éber kísértés kerülget
szüntelen,
hogy vad buja szeleket merítsek
a légből
s mosolygós kék felhőket fojtsak
vadul öledbe ,
s szelíd széles mosollyal hintsek
örök pillantásokat
a szép halovány bársony homlokodra
forró lehelettel.
Szeretném arcodat megörökíteni
akár örökre ,
akár örökbe tolakodó percekre
hűséget ígérni ,
bátran szembeszállni féltő titkaiddal
tisztelettel,
s bomló ésszel kutatni igazi valódat
cselekkel ,
hogy ne feledd el sosem ki szeretett
imádva,szemtelen.
Csak nevess sokat értem, éretted
a remény emlékére
és fogd meg kezem bizsergő lázzal
húsomba merüljön ,
mert didergő lelkem fészke meleg
enyém a bűnöm,
s kétkedésbe merült bő kutatásaim
szúrnak kegyetlen ,
csak légy te, ki nevetsz emlékemre
szándékos szeretettel ,
mert tied az értelem,bomladozó szélben
csak a csók nevethet.[W.B.].
- Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz ,
sorshúzás a minden napunk.
Étlen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,
bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múltté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.
Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .
Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más ruházatot
fejünkre húzunk kalapunk
igazítjuk cifra bajszunk
szakáll lesz a cifraságunk..[W.B.]
- Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.
S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,
kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .
Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,
a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]
- Voltam ébredésben ,könyörtelen
mikor már minden elveszett ,
sajnálat ült arcomon eleven ,
szenvedés nélküli szüntelen
átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .
Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyürüként ölelhetnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .
Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.
Fájdalmam nyugszik tovább csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedvveszetten
és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.
