Az alkony---W.B.

Az alkony gyászfátyolba borult,
bíborosan hinti szét nyugalmát,
néha a szél oly furán kacag,keresi
a vadonban gyült , sok sárga avart .

A piros lobogó színek lemaradtak,
a levegő szikrázik a csillagok alatt
a távolban kék füst száll a fákrol,s
az akác illat fészkel az ágakon .

Betölti az esti alkonyt aromásan ,
színes pompákkal dudorászik,s
az ég mely kéken már rám borult
befedi fejemet ,s hajammal játszik.

S a felhők mik gyűlnek részegen
lángot oltanak a zord alkonyban
de a fák között a fény meg lüktet ,
és én halkan szerelmet súgok néked [W.B.] 

Fortuna---Vilhelem Margareta

Az élet nagy léptekben halad,,
az idő fakul megcsapja hajad
behinti sok kis ezüst porral,

szerencsés vagy segít Fortuna.

A színes csodák szürkék lesznek,
tanuld meg nincs hova menned,
lehajtod fejed és járod maradt utad,
emlékeid bimbónként nyitják szavad .

Már nem sirathatod régi életed ,
már a régi emlék is sírásba reked,
már csak lábujjhegyen jöjjenek
a csodás ,mámoros üzenetek.

Van aki sírásba torkul keservén,
van aki bírja végig türelmesen
van aki jajgat, kegyetlenül ordít ,
minden hiába semmi nem segít.

Nincs miért sirassuk tünö életünk,
mert új a Világ,s mi benne régik
még azért kezünket szoríthatjuk,
jókedvünk,csókunk is megmaradhat
annyi amennyit a Fortuna adhat. [W.B] Vi

Oly különös az élet----Vilhelem Margareta 2013-06-23 17:23:42 vasárnap

Oly furcsa ez a néma hang
mi bennünk szol mint a visszhang,
oly különös ,hogy emlékeink
örökösen bennünk lakolnak.

Oly csodás ahogy forr az élet,
eltévedni benne nem merünk
különös vágyaink kergetőznek,
léptén nyomon futnak velünk .

Úgy vágyunk egy társnak létére,
ki velünk együtt róná az utat
kinek álma a miénkkel vegyülne,
megosztaná örömét és búját.

Gyúlna újból vérünk,keringne ,
drága kínok közt csodás sóhajok ,
oly furcsa ez a megújult Világ,ahol
az élet újból mer elkezdődni.

Oly különös e Világ ,oly földi
mert a szerelem egyformán sajog,
oly elenyészően tud szeretni
a test,mert oly nagyon emberi dolog.[W.B.]

Hallgasd a zenét-----Vilhelem Margareta

Derűt dalolnék neked kedvesem ,
mi olyan mint a hajnal lángja
megremegteti a szíved ,s fáj
én bennem a töredék ,mi éget.

Titkot súgnék neked kedvesem
tudom,szereted a fákat,ha zöldek,
ágak között már verődnek sugarak
szállnak ,sóhajjal keresnek téged,

Bús magamban kereslek kedvesem,
a nyári korona vidáman dalol,s a
messzi távolból hallom a zenét
mi neked szól vágyamról szól.

Hallgasd meg kérlek,,csukd be szemed ,
a dalom ,mi száll megtöri lelkedet
visszaidézi a vágyat mit letörlődött,
nézd a napot s hallgasd a zenét 
a szív koronája,neked mond regét. [W.B

Félek---Vilhelem Margareta

Néha félek a nagy csendtől,
miért suttog a Világ,
a víz tükrén a víz csepp
miért mozog sután ,
halk neszben a fűzfa ága
miért olyan csendes,
néha félek ha kerti virág
színe fakóvá lesz .

Ilyen csendes nagy Világban
suttogás a dal is ,
a szent templom harangja
miért nem hallatszik ,
néha félnék ha lepke volnék,
félnék a virágtól,
ha rá szállnék színtelenül
milyen szint is kérnék?

Néha nem jó a nagy csend,
vágyaink kimúlnak,
vadonban a tüskés bozót
miért szúr némán ,
a fáknak a gyökerei mik,
kilógnak a földből ,
rátaposunk nem jajgatnak ,
reccsennek halkan.

Néha félek az ily csendtől
nem érzi a szívünk,
hogy a szerelem már elmúlt
többé vissza nem tér, 
s ha játszottam a szerelemmel,
hogyan váltom vissza ,
szenvedélyem édes titkát
kinek adom majd át? [W.B.] 

A fák titkai---Vilhelem Margareta

Az ezüstös köd száll fel,
az ég könnyezik 
a réten ezüstben csillognak 
a lehullott csillagok
kimúltak hamvas testük
mar csak hamuk,
de vágyuk száll tovább ,
még fentebb.

,

A fák között nagy sóhajok 
titkosan dúlnak,
az élet zajlik, a zúgásban
testem kitárul,
boldogan elkapom a fáknak
az átsuhanó titkait
kezemmel simogatom.
a fák ágait..

A néma lombokon szellő
hüsiti testem, 
a föd az égre tekint
keresi párját
remegve szemléli fényét
lesüti szemét
szerelmet vall tündöklő égnek
a füvet keresi .


Édes a bohóság; szememben
a vágy csillog,
megcsókolom a fákat finoman,
az ág zokog.
a néma csendben hangok 
hullnak a földre
és gyökereik behatolnak 
mélyre a szívembe. [W.B.]Vilhelem Margareta

Nyári gondolatok---Vilhelem Margareta

Amerre én járok
a fű csodásan zöld
sárga kis virágok,
integetnek feléd.

A lepkék hívogatnak,
játszani akarnának
még álmosak,törölik,
nedves szárnyaik.
,
Amerre én járogatok
szín ragyog hajamon,
csillog a légben,aranylik
sok színben áramlik.

Lábam nyomában
kis virágok nyílnak,
mint színes kavalkádok,,
pompáznak,ragyognak.

Szalmakalapom
széles karimáján,
lepkék üldögélnek,
és nekem integetnek.

Boldogságom nagy,
szívem dallal tele,
kitárom karjaim szelesre
boldogan száll énekem.[W.B.]

Gondolatok-----Vilhelem Margareta

Testem vizes,hajam borzos,
arcomon a könny harmatos,
kint a kövek mind csillognak,
egyik sem szerencse csillag.
minden kö más és más,
mindegyik egy jelen sors
Meglőtt fecske repül Égen,
vért hullat ,de azért kémlel,
felszáll magassan a fára,
ahol várja párja meg a fiokája,
varjak feketén kárognak ö rá.
én rám is így károg néhány,
ellenségnek nézett madár,,
bátorságom inamba száll.
Keresztet teszek vállamra ,
felöltözök szép ruhába,
felteszem az új kalapom,,s
eltáncolom halál táncom. [W.B.

Ha visszatérnek----Vilhelem Margareta

Ha álmaidban,vissztérnek álmok,
ne csüggedj el,ha ugyanazt látod,
emlékeink néha kicsorbulnak,
csak álmunkban látjuk,a valóságot

Csak álmunkban vannak lopott csókok
mik tüzesen mindig ott csillognak,,
csak álmunkban fogják meg kezedet
ölelik válladat,s szerelmes testedet.

Ne csüggedj,ha mindig azt látod
ami valóban volt és most hiányzik,
a régi emlékek hordják magukon,
szenvedélyedet és a mindenség mámorát

Ne csüggedj,mert mindig van kiút ,
álmunk néha félre értett titok,
mit nem ismer senki sem igazán,
hogy valamikor, de boldog is voltál. [W

Forró nyár---Vilhelem Margareta

Madár füttyös hajnalon,
néha rád gondolok,
kint tombol a nyár,
engem senki sem vár.

A nap narancssárga ,
karimája befogja az eget
simogatnám a hajad,
te nem vagy velem.

Bíborvörös már az lég,
az égbolton sugárzik a hév,
forró láva tör felém 
te nem vagy enyém.

Békés, csendes éjjelen,
a Hold kékesen ragyog,
átölelném a teljes Éget
téged ott lelnélek.

Búsan lehajtom fejem ,
kopog a csend és sóhajt,
kinyitom a kiskapum
            várom ,hogy légy velem. [W.B.]

Nyár--Vilhelem Margareta

Este a parkban,oly boldogok voltunk,
szemünkben arany pontok ragyogtak,
előttünk sétáltak agg,s fiatal párok,
nagy volt a csönd hallszott suttogásuk .

Hajadba langyosan a szél belekapott,
betakarta vele az egész zöld parkot
fent az égen madarak vígan csacsogtak
s én kendőmbe tekertem vidámságunkat.

Apró kis cseppenként hullt a szerelem,
bármerre néztem mindenhol éreztem,
szőke felhők még kint csintalankodtak,
minket néztek , s oly csacsin kacagtak .

Este a parkban,mindenhol virágok,
estikék száz színben öntöttek illatuk,
sötétvörös hangok szálltak a légben,
kendőmet szorosabbra körém tekertem .[W.B.]

Adok---Vilhelem Margareta

Próbálom szívemet szétszakítani,
egy darabkát mindenkinek adni.

Adnék lángot ,hevet , vad szerelmet,
Úgy gondolom ,hogy ezt nekem lehet.

Minden darabka ugyanazt jelent,
mint a lelkemből jött egész szeretet .

Szívem törékeny,hamar szétszakad,
nekem belőle semmi nem marad.

Bárkinek adnék én egy darabkát,
egyformán osztozna minden barát .

Csak a lélek, az mi nekem maradna,
azt is osztanám ,ha kéne valaha.

Osztok,adok nem csak cserében,
a darabkákat vigyétek ingyenbe.

A lelkem egy furcsa kis emberke,
ki szerelemre vágyik ha lehetne. [W.B] 

Barátomnak Andrásnak ---Vilhelem Margareta

András barátom nagyon neves 
aki rengeteg  barátot szerez,
halmazza a  sok powerpoint-et
melyekben az elme tüzel .

Nagyon büszke lehetek,
hogy Andrást  kiérdemeltem
még nem volt ilyen barátom,,
kit nem ismerek ,de imádom .

Bár ugyan internetes képeken
O egy szép ,kellemes úriember,
nem az arcát szeretem,hanem
a szavakat mik felemelnek 

,az  ésszel teli koponyából,
mik szikráznak,a szép zenére
mindenkinek a vig  kedvére,

neves ember ki sokat ismer.

Ha éppen bánatos vagyok 
olvasom és felvidulok  

Szeretlek András kedves

Elj sokat hogy nevettes !

[W.B.

A sóhaj----Vilhelem Margareta

A sóhajom ,mi úgy száll feléd
miért remeg ha eljön a csönd ?
Miért hallod csak a szelet,
ami vadul suttog neked ?

A sóhajom mi lágyan leng,
törékeny és szárad veled ,
gyáván miért nincsen vágyad
ha suttogásom ott van nálad.

Mellettem miért nincsen kedved
ha dalomat neked zengem
csókjaim mint szomorú mámor,
keresnek ,miért nem vagy bátor?.

Szájam forrón suttogja neved 
tudom, hallod hangom neked
adom,máris hallom suttogásod,
      gyáván szerzett bátorságod. [W.B.]

Fenyö illat---Vilhelem Margareta

Lelkemet ,mintha elűznék,
a gyorsan szálldosó szellők,
a síros ,kopogós esők,,
a gyorsan rohanó idők.

A fenyők is ázottan sírnak,
ahogy állnak a lilás ködben
illatuk szállnak a réten és
a folyók medreket vájnak.

Én bolyongok a fák között
vállamon fekete kendő,
reszketek-;testem szorítom,
hogy ne menjen ki belőle az erő

Gondjaimban,mindig ott vagy,
az eső , csak egy menedék ,
lelkemnek szenvedő sarkában,
a fenyő illat egy biztos remény [W.B.]