megszámlálható majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink borzadalma.
Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.
Születésünktől nem élünk derűvel
rozsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel .
Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben lassan eloszol ,
miután már sok megtörtént , múlt ,
kevés idejéből valami mégis kifúlt .
Orákat gyökereztet fájdalmas lelkünk
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük . [W.B.]
