Teltek múltak az évek ,mind ritkábban találkoztam Magdikával .
De mintha elfelejtettem volna az egész históriát . Mind kevesebbet gondoltam az esetre.
Megvolt nekem is az én problémám.
A férjem nagy jó dolgában lassan az alkohol útjára tért .Válaszútra terelôdôtt az én házasságom is .
Közben gyerekeim megnőttek,A nagyfiam egyetemet végzet és komolyan udvarolt egy kislánynak aki ma a menyem .
A kisfiammal sok gondom volt ,úgy hogy jobban vigyáztam rá,mint bárkire.
Mit ad az Isten egy nap összefutottam Magdikával a negyedünkben.
Csak árnyéka volt a régi szép filigrán asszonynak.
-Hogy vagy Magdika édes -kérdeztem minden részvéttel.
-Ne is kérdezd ,már ennél rosszabbul nem lehetek .
-Levágták a másik mellemet is .
-És itt állok lakás nélkül ,mert Zoltán kidobott a lakásomból ,amit Apukám vett nekem.
-Képzeld el ,hogy albérletben lakom egy egész más negyedben,a fiammal együtt.
=És nem próbáltad visszaperelni a lakást ?
-De igen éppen most zajlik a per -szerencsére megvolt minden hivatalos aktám,amivel
bizonyítani tudom ,hogy a lakás az enyém.
-Mindezek felett mielőtt kidobott volna összevissza vert ,ráncigálta fájós karjaimat,amik úgy fájtak a műtét után.
-A fiam alig tudott kimenteni a karjaiból.
-Ekkora barbárságot nem gondoltam volna róla -hebegtem én.
-Képzeld ,hogy milyen fehérnép csábitótta el az én Zolimat
-Tudod az a híres Zsófika aki a diabétesz osztályon dolgozik,aki a Félváros férfiival lefeküdt.
-Magdika édes -mondtam én -Zolinak ez nem az első kilengése .
-Miket beszélsz összevissza förmedt rám Magdi haraggal.
-Mi egy nagyon jó házasságban éltünk.,amíg ez a k...a nő nem csábítja el
.Nem tudtam megállni ,hogy Magdinak tudomására hozzam Zoli múltját.
És akkor hirtelen mintha bosszút akartam volna állni az "ártatlan Zolin " elmeséltem neki a nagy titkot amit évtizedekig őriztem.
-Magdika drága még emlékszel a férjem és Zoli közös kirándulására Oroszországban?
-Persze hogy emlékszem válaszolt meglepően Magdika .
-De miért kérded ?
- Mi köze van mindezekhez?
Ne haragudj rám ha elmondom ,hogy már akkor egy más nővel enyelgett Moszkvában.
-Magdika felháborodottan nézett rám értetlenül.
-És akkor miért nem mondtad nekem annyi éven keresztül?
Kezdtem kényelmet lenül érezni magam és alig tudtam kibökni
-,Tekintettel voltam gyerekeidre ,nem akartam elrontani a házasságotokat
Még soha senki sem nézett rám olyan haragosan.
Kezdtem megbánni a számból kicsorgó mérget ,ami szíven döfte Magdikát
Pont Karácsony érkezett egy pár hét múlva,oly ünnepi hangulat boritotta be a várost
Mindenkit elfogta a lázas vásárlás . Jobbra -balra rohangásztam ajándékok után .
Egy nap bementem a negyedünkben lévő kis ajándékboltba és majd elszédültem ,amikor megláttam az előttem levő párt ,akik kézen fogva ,bizalmasan beszélgettek egymással összebújva.
Zoli és Magdika mint két kis galamb csicseregtek vásárlás közben.
Még mielőtt észrevettek volna szép lassan kisompolyogtam az üzkletböl.
Elfogott a hányinger ,már nem volt kedvem a vásárláshoz sem.
Napok teltek el ,amíg magamhoz tértem.
-Ekkora barmot ,mint én! -hát érdemes volt ,hogy elmondjam a "titkot"
amit a Félváros tudott? Ok közben kibékültek és én maradtam a "rossz indulatom"-mal.
Azért jó ez a közmondás.: "hogy ne szólj szám nem fáj fejem."
Záró szóként megjegyzem Zoli meghalt cukor betegségben ,hirtelen hipoglikémiás sokkot kapott
egy pár évvel ezelőtt .
Magdika ,aki túlélt minden rákos folyamatot ,ma is él és ahányszor találkozunk ,mindig sírva
beszél Zoliról.
-Drága egyetlen szerelmem ,itt hagyott engem .
Amikor ezt a történetet írtam eszembe jutott egy versem ,amit nemrég tettem fel a Magazinra :
"Mindörökre" Sokan megkérdőjeleztek -nincsen ilyen szerelem .
Ezzel csak annyit akartam jelezni,hogy van örök szerelem is !
De mintha elfelejtettem volna az egész históriát . Mind kevesebbet gondoltam az esetre.
Megvolt nekem is az én problémám.
A férjem nagy jó dolgában lassan az alkohol útjára tért .Válaszútra terelôdôtt az én házasságom is .
Közben gyerekeim megnőttek,A nagyfiam egyetemet végzet és komolyan udvarolt egy kislánynak aki ma a menyem .
A kisfiammal sok gondom volt ,úgy hogy jobban vigyáztam rá,mint bárkire.
Mit ad az Isten egy nap összefutottam Magdikával a negyedünkben.
Csak árnyéka volt a régi szép filigrán asszonynak.
-Hogy vagy Magdika édes -kérdeztem minden részvéttel.
-Ne is kérdezd ,már ennél rosszabbul nem lehetek .
-Levágták a másik mellemet is .
-És itt állok lakás nélkül ,mert Zoltán kidobott a lakásomból ,amit Apukám vett nekem.
-Képzeld el ,hogy albérletben lakom egy egész más negyedben,a fiammal együtt.
=És nem próbáltad visszaperelni a lakást ?
-De igen éppen most zajlik a per -szerencsére megvolt minden hivatalos aktám,amivel
bizonyítani tudom ,hogy a lakás az enyém.
-Mindezek felett mielőtt kidobott volna összevissza vert ,ráncigálta fájós karjaimat,amik úgy fájtak a műtét után.
-A fiam alig tudott kimenteni a karjaiból.
-Ekkora barbárságot nem gondoltam volna róla -hebegtem én.
-Képzeld ,hogy milyen fehérnép csábitótta el az én Zolimat
-Tudod az a híres Zsófika aki a diabétesz osztályon dolgozik,aki a Félváros férfiival lefeküdt.
-Magdika édes -mondtam én -Zolinak ez nem az első kilengése .
-Miket beszélsz összevissza förmedt rám Magdi haraggal.
-Mi egy nagyon jó házasságban éltünk.,amíg ez a k...a nő nem csábítja el
.Nem tudtam megállni ,hogy Magdinak tudomására hozzam Zoli múltját.
És akkor hirtelen mintha bosszút akartam volna állni az "ártatlan Zolin " elmeséltem neki a nagy titkot amit évtizedekig őriztem.
-Magdika drága még emlékszel a férjem és Zoli közös kirándulására Oroszországban?
-Persze hogy emlékszem válaszolt meglepően Magdika .
-De miért kérded ?
- Mi köze van mindezekhez?
Ne haragudj rám ha elmondom ,hogy már akkor egy más nővel enyelgett Moszkvában.
-Magdika felháborodottan nézett rám értetlenül.
-És akkor miért nem mondtad nekem annyi éven keresztül?
Kezdtem kényelmet lenül érezni magam és alig tudtam kibökni
-,Tekintettel voltam gyerekeidre ,nem akartam elrontani a házasságotokat
Még soha senki sem nézett rám olyan haragosan.
Kezdtem megbánni a számból kicsorgó mérget ,ami szíven döfte Magdikát
Pont Karácsony érkezett egy pár hét múlva,oly ünnepi hangulat boritotta be a várost
Mindenkit elfogta a lázas vásárlás . Jobbra -balra rohangásztam ajándékok után .
Egy nap bementem a negyedünkben lévő kis ajándékboltba és majd elszédültem ,amikor megláttam az előttem levő párt ,akik kézen fogva ,bizalmasan beszélgettek egymással összebújva.
Zoli és Magdika mint két kis galamb csicseregtek vásárlás közben.
Még mielőtt észrevettek volna szép lassan kisompolyogtam az üzkletböl.
Elfogott a hányinger ,már nem volt kedvem a vásárláshoz sem.
Napok teltek el ,amíg magamhoz tértem.
-Ekkora barmot ,mint én! -hát érdemes volt ,hogy elmondjam a "titkot"
amit a Félváros tudott? Ok közben kibékültek és én maradtam a "rossz indulatom"-mal.
Azért jó ez a közmondás.: "hogy ne szólj szám nem fáj fejem."
Záró szóként megjegyzem Zoli meghalt cukor betegségben ,hirtelen hipoglikémiás sokkot kapott
egy pár évvel ezelőtt .
Magdika ,aki túlélt minden rákos folyamatot ,ma is él és ahányszor találkozunk ,mindig sírva
beszél Zoliról.
-Drága egyetlen szerelmem ,itt hagyott engem .
Amikor ezt a történetet írtam eszembe jutott egy versem ,amit nemrég tettem fel a Magazinra :
"Mindörökre" Sokan megkérdőjeleztek -nincsen ilyen szerelem .
Ezzel csak annyit akartam jelezni,hogy van örök szerelem is !
