Merész álmok-----Vilhelem Margareta

• Évek múlva talán újra
  értéke lesz majd múltamnak,
  székre dobott ruhák illata
  őrzik sifonba tett levendula
  
  
  illatos ,hasító szagát
  melytől molyok szállnak tovább
  és akkor majd én tartok ám, 
  improvizált, legostobább
  
  
  feleletet, kérdésedre válaszolva,
  miért nem hordok fehér ruhát ?
  És figyelem az ostoba némbert
  aki testét francos cicomába teker ,
  
  hogy elrejtse a gyalázatát
  léha szavak bő alázatát ,
  mert az új divatban új az élet
  s keres magának új szent hitet .
  
  Mert zárda lakat mindig gyenge
  bárhogy is nézem töprengve,
  lesz még újra az élet zsenge
  hogyha ruhát old a szende?
  
  Vagy talán mint kard pengéje
  hegyesre húzza ki magát
  s föltesz szemérmetes álcát
  megdöbbenve hogy eltévedett .
  
  Vannak dicső percek sora 
  amikor a test, s a ruha ,
  csak a díszeknek kócos rongya
  ezert szebb az ifjúkora
  
  annak aki merész tettel,
  zárda ajtót nem reteszel,
  s meztelenül sorsnak álmán,
  várja hercegét pej paripán./W.B/
  

Most már késö----Vilhelem Margareta

• Kinyújtott karomon szánalom
  szívem súlya inog alatta,
  közönyösen kattannak az órák,
  reám való tekintettel halkabban.
  
  És szédülök mint a körhintában,
  ha ajkad merészen lankad
  félszegen mozgok behunyt szemmel,
  sóhajtó lelkemen fáradt unalom.
  
  Tudom sosem lesz éber figyelmed
  sajnálatos módon másra tereled ,
  s kimondott szavaim perceit élccel
  átváltoztatod egy víg legyintéssel .
  
  Tudod volt egy érzés mi jelezte,
  sosem lesz hosszú szenvedésem 
  csöndben babrálok hatalmamon
  a megunt percek csöndességében
  
  s hogyha fáj az érintésem kedves
  ne húzd karod messzire tőlem
  arany rabságom kálváriája önzetlen
  szertelen ajkad csókja döntetlen.
  
  Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
  elhessegetem a csöndes hallgatásom
  s fodros zsebkendőm keresem
  ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/