2015. január 13., kedd
Erintések------Vilhelem Margareta
- Néha együtt merülünk álmokba,
kezed felém nyúl, ha sötét van
kavargó csókjaink párosulnak,
bolyongnak aranyló homokban ,
tűzpiros lángok fáklyákkal ,
jelzik az időt mit átvirrasztottak.
Nyomukban lézeng vadul a kéj
szavaink hullnak esetlenül,
s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
alig várjuk,hogy megvirradjon ,
lépegetünk csöndben kegyelemmel,
s fogjuk egymás kezét szerelemmel.
S míg keringenek szívünk körül
csókjainkkal bezárjuk az eget
mert rövid a szerelem,s feleded,
hogy volt és sokat szenvedett ,
vágyainkban merész ösztönök
keresik a kinyilt csókos eget.
De nem hal meg ,örökre marad
pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
mint hó pihék szállanak felettük ,
csak várják az alkalmat szenvedőn,
s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]
Még nem tudom---Vilhelem Margareta
- Hajnalon kéklik égnek derűje,
szememben nyugodt ábrándok
hunyorítanak ráncos ítéletet,
s vágtában szűrt fények lesnek.
Messze maradt a gyilkoló idő,
sötét utakon kődben botorkál,
ott állunk ketten az útelágazáson
és testedben az én mozdulatom.
Még nem ismerem a végszót,
még hallgat bennem a lélek,
s nem tudom ,mi vagy nekem,
de benned remeg feszült idegem.
Homlokodon hajam fürtökben
rezzen hulló gyöngyvirágként ,
szemedben szembesül arcom,
válladon inog egyensúlyom.
Opál mécsesben füstölgő ábrándok,
elseprik az út vaskos porát ,
kezeimmel hessentem magányom,
a holdsarlónak kékes sóhaján .
Még nem ismerem a végszót ,
de arcom mellett halk rezzenet
párás szemed csillagként világit,
s fürtös hajam szemedbe nevet.
Oly közeli vagy s mégis messzi
a lebegő fátyolos fellegekben,
az útporában semmi sem enyém,
csak gyöngyökben viruló szerelmem.[W.B.]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)