LOVE----ABOUT LOVE

Ott bent---Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van,
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-;ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet,
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan,
a perc csak enyém számlálhatatlan,
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.


Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága ,
s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó,
a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

A némaság----Vilhelem Margareta

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva , önfeledten
s a szélben szálltak röpkén 
apró szavak megrekedten .

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhökkent rád borultak
s csillagként forrósítottak..

Neked kitártam a csodák várát,
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa ,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcomon ráncokba futnak percek,
és minden lihegésem a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne ,
keresné régi ölelését ,
de ahogy karom köréd övezném
eltűnik a néma könyörgésem.[W.B.]

Boldogságban----Vilhelem Margareta

A boldogság szűz vágya lettem,
vakit az ábránd szelíd szépsége,
s cigaretta füstben halkan illan
férfias szilárd, büszke szépséged.

Hold fénnyel, árván tömöm fülem,
mert szilárdan várok a csók zenére
és hegedű zenébe fullad az este
süket, csalóka húrtalan rezgésben.

Mert nincs olyan édes emlék ,
mi szállna, zengve himnuszunk,
s lelkem sötét bánatos neszére,
körül táncol utolsó csókunk.

Valami bántott,s oly távoliak
a bölcs türelmek szívem körül ,
finoman fogom kezed, s mosolygok,
mert még a tegnapban vagyok.

S vártalak kint boldogságban,
a lombtalan fáknak árnyékában
csöndességben s halk sóhajomban
édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Viharban---Vilhelem Margareta

Szél seper,esö esik fellegek 
ködös párája kavarog,
s szétnyílt sugarak keringenek
az esti fátyolban s búg ,

a vihar szaggatott vágya,
s mohón magához rántja
a bozótban lapuló leveleket
szétmorzsolva testüket. 

Fák testében egyre beljebb
furakodik a megvadult vihar ,
s tombolva mérgesen tépdesi
pattogó ágiakat.

Megtépett gyöngy szinü galambok,
vergődnek vadul egymást kergetve
búgnak fészküket keresve
s csapkodva szárnyaik fürdenek
a zavaros fényekben.

Minden zúg sebesen repülnek
varjak kormos testekkel ,
s lilás vihar örvénybe keringnek.
szél seperte medrek felett .

Terjed az orkán feszültségben
csak úgy izzanak erdők hegyek
s hajladoznak a fák megtörten 
ágas-bogas ölelkezésben ,
a sziszegő szélnek veszettségében.

AZt,hittem----Vilhelem Margareta

Hittem az igaz jóságban szenten,
az élet barátságos értelmében,
dicséretes erők erényeiben
mit magamban hordok rendületlen.

De az élet kegyetlen ,védtelen
szelíd szívemben legyőzötten
zengem csalódott fájó énekem
mi üresen kong értelmetlen.

Ha gyengül jóságom erőtlen
diadalban lesz foszladozó éltem ,
gyáván pengetem lantos énekem ,
s összehullok kegyetlenségben.


Mert egyre a rossz diadalmaskodik,
sátáni eszmék tüzes vétkében ,
s rángatja testem azúrkék égbolton,
míg átkarolnak jóságos angyalok.

Ne légy bizakodó, s naivul szelíd,
üvölts ha bántanak kegyetlenül , 
zengjed bátran törékeny jóságod,
szelíden védd meg szent igazságod.[

Ha már---Vilhelem Margareta

Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
 színes szárnyak repdesnek a szélben
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat
felettem apadnak kimúlt ragyogások
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem 
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]