A két élű fegyver-----Vilhelem Margareta

Két élű a fegyver mindig
mindegy hol állsz szintig
keménysége húsod érintik
sokszor érzed ha feszítik.

Becsületesen megérhettem
szerelemen alkotó erejét
arany színben  látom merészen
amiképpen bőrömön is átéltem.

Ellentétben ellenségeimmel
néha szembenéztem önzetlen
ráébredtem önfegyelemmel
hogy nem minden megengedett .

Így fegyverem két élű lett
és  megfelelően megőriztem
kacsa lábon forgó szerencsémet
lelkem tiszta melegében.

Hiszek lényem  fájós őrületben
mely ismeretlen álmok kísértete
hogy mit hoz a holnap késésében
irigyen várom ingerült istenem.  [W.B.]

Nagyanyám emlékére-----Vilhelem Margareta

Törékeny teste serényen járt
olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .

Elfelejtett rövid frigybe lépve
elbotlott szende tiszta léte
s mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a csodás szive
unokáinak lett szerelmese 
eskübe hullt minden tette.

Napjainknak féltett kincse
lelke volt az életünkben
áldott keze ünnepi ebédnek
serényen járt görcsös keze ,
forró kalácsillat szállt mellette
szemeivel minket ölelgetett .

Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemével
hunyorított serényen énekelve ,
tiszteletem neki marad örökre .

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban ,
mert nem felejtem el soha 
csillogó haját ,mint gyémánt szikra 
büszkeségét mit magán viselt .
.

Felnevelte rövidke emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét ,
áldott legyen teste, kék eres keze 
életem egyetlen megbecsült emléke ./W.B./

Téli szerelem______Vilhelem Margareta

A tél és tavasz között
komorság és vígság mögött
kopár fák és nyíló ég közt
testembe egy álom szökött.

Csak a hold a tanúm nékem,
hogy könnyezni kezdett az éj
csillagok közt megbújt felhő
vágyból kéjbe könnyezett ö.


Hol itt ,hol ott órák alatt
kiáradt víz reánk szakadt
elsuhant velünk nesztelen
csónakunk, úgy könnyesen.

Fércelt szerelmünk árbocán
kacsintott ránk a hold sután
tél és tavasz közti éjben
megfürödtünk a szerelemben.

Hajnal és napnyugta között
csókot szórtunk árbocok fölött
mélyvörös lángra gyulladt
a szende csónak , s egybekötött


Azóta ott alusszuk álmunk
s holnapot keresve suhanunk
vágyainkból új vágy repedt
könnyes vizünk szeretkezett. {W.B.}

Szûlöhazám---Vilhelem Margareta

O ,te édes Szülő-hazám
bokrok,erdök,s mennyi virág,
vizek,szén és aranybányák,
vad regényes virág ágyak
szelik át édes gazdag hazám.


Nincsen ilyen több a Földön,
itt születtem,itt a jövőm
itt van minden jó barátom
itten él az örök mámor
sok az emlék , sok az álom.

Néha vasvillával szúrtak,
téptek,szaggattak és zúztak,
virágainkat szét tépték,
fánkjainkat letördelték
álmainkat megrengették.


De, e Haza ,csak a miénk,
mert mi hűen megőriztük,
tőlünk nem lehet elvenni,
mert a sírunknak itt a helye.
lelkünknek a sok szelleme.

Szülőföldem,vadvirágos,
Itten áll a sok kisváros
sok kis falu itten honos
apró fehér házban élnek
emlékeket őrző Népek .[W.B.] 

Emlékemben ---Vilhelem Margareta [Apa emlekere]

Emlékemben Te vagy nekem
emlékemben nem hagylak el
emlékemben hatalmas vagy,
emlékemben valóság vagy!

Emlékemben csodás vagy
emlékemben szíved gazdag
emlékemben úgy szeretlek
hiányodban is még féltelek .

emlékemben, csak enyém vagy,
emlékemben halk szavú vagy
emlékemben kedvesen simogatlak
emlékemben örök rózsa vagy .

Életednek hiányos éveiben 
szeretettel bírált egyre--egyre
emlékemben istenek helyett
Te vagy az én eletet adó Istenem.

hatalmas vagy most is nékem
hatalmasságod az én éltem
Tőled kaptam minden álmot
Tőled kaptam gyémánt virágot..

Nem féltél a szenvedéstől
bátran néztél vele szembe
nem féltél a szeretettől,
nem féltél a szerelemtől.

Bár az emlék,emlék marad,
Te az én álmom maradsz,
kis szívemben ott a helyed,
öröm emlék , ez vagy nekem [ W.B ] 

Memento---Vilhelem Margareta

Az idő mindenkit leteper
egyre mélyebbre,ösztönösen
mohó karok keresik egymást
egy utolsó heves ölelésben.

Poklok alján villám fergeteg
behálóz a világ vak réseibe
dobogó szíved lüktetésében
angyal szárnyak fedik szemed .

Hiába virrasztasz védtelen
karcsú démonok keresik tested
érzékeny bőrödön láz remeg
és csiklandozza szívverésed.


Ezüstös láthatáraid eltűnnek
rekedt morajjal ,fekete űrbe
csípős ostor pőre bőrödet
lágyan simogatja véglegesen.

Megzavarodott tűnő világod
eltűnik egy zsúfolt valódiságon
nyirkos fenyő szagú álmod
pusztul lassú hattyúdalon.

Én még hiszek------Vilhelem Margareta

Én még hittem a végtelenben
bekötött szemmel
és furcsálltam a kegyetlen
elvetemült érdekeket .
Én még hittem a szépségben
szívemben erős lendülettel
térdeltem tenger előtt
varázs köpönyeggel kőrbe terítve ,
s furcsán ,sejtelmesen
hullámai furcsa neszbe
egymásba merültek ,
míg aranyhomok lábam alatt
ropogott megrendülten .
Akkor még kék volt a felhők leple
ma ellenségesen mered felém
zöld árnyalata csupa rettegés ,
s a meztelen igék ,tettek
a túlvilági szirtekbe vész.
Mennyi öröm,mennyi szépség 
halmozott el régen
csókos melegségben 
tejjel ,mézzel
csörgedezett a szerelem
lelkem csöndjében
míg ajkam felrepedt.
Én még hiszek a jövő keresztjében
szent bölcs szelek üzenetében
új ébredések kékebb tengerében
hol szívem lüktet hevesen
a hullámok egy szintjével
élvezettel eltűnődve benne {W.B.}

Megvetően ----Vilhelem Margareta

Valami meg repedt bennem ,
dong ,mint egy rekedt tücsök
valami vonz tenni ,s megvetni
és lopni gondolataidat édesen.

Azt teszem ,amit nem akarok,
játszok vidáman szerelmet
ölelek ártatlan szomorúságot
de büszkeségem nem hagyom

Nem tudok ellenállni magamnak
mert ajkadon látom a csókom
itt felejtett szavaid dagadnak
és annak látlak,ami nem vagy.

Nem értem,de elérzékenyülten
áhítattal várom a visszatérést ,
vajon nekem is jár megszentelés
amit a perc gyönyöre rendelhet ?

S ha bennem a kínok hullanak
mi lesz ,ha nem hozol vigaszt
mi lesz ha nem lesz majd erőd,
       vajon érzéseim elhalványulnak?[W.B.]

Ne légy szomorú----Vilhelem Margareta

Ne légy nagyon szomorú,
ha fejeden nincs koszorú,
ne ejtsél sok könnyeket,
ha téged elfelejtettek.

A vágy néha jön és megy
máskor szívedben liheg ,
kacsint mámort ,dalolgat
de lehet nem azt várod. .

Néha elmegy messzire
szíved üres marad időre ,
ugyanaz lesz más dallal
viszed tovább magaddal.

Ha ritkán összefutunk
szívem renyhébben dobog
tudod már nem ismerlek 
és csókod már elveszett .

A hajnal is másképp kel
a Hold hamarabb jön fel
vágyad az mindig ugyanaz
csókot másnak osztogatsz.{W.B.}

Mosolygos délután----Vilhelem Margareta

Vágyaim ma kedves mosolyok
elmaradtak a nagy sóhajok
a ma szebb , csupa diadalom
holnapomban még csend honol.

Dobogó záporos napok titkán
csupa fekete kérdéses árnyak
lüktetik dagadt ereim pulzusát ,
hol kering benne fájdalmam.

S ha napjaim szállnak halomba
szavaim föltámadnak mosolyba
kergetőzve jönnek örömmel felém
a hosszú időnek rideg csöndjén.


Egyre mosolyt szül arcom naponta ,
bár vesződő időnek nagy a hatalma
s a táncoló nyárban tükröm lapján
szürke ébredés és fekete magány.



Majd elvesződők tegnapban ,mában
tapadós nyárnak búcsúzó csókjában
szeretem arcom mosolygós árnyát
torz világomban agyon csókolt száját.

Tudom hogy nem vagyok egyedül
barátok várnak ,omlik a sötétség ,
vasárnapi tea illatos víg ingerekkel
csábítanak s én befele könnyezek. {W.B.}

Ma és holnap---Vilhelem Margareta

Ma olyan furcsa hangulatom van,
fények ragyognak szememben
az élet nem áll meg mellettem,
fut szívem nyomdokába nesztelen .

S a szelek csak fütyörésznek
porban gurulnak álmaim meztelen,
ősi huncutságban fürdenek,
és lelkembe visszacsengenek .

De oly szép a gyors idők nesze
mosoly száll nyugtalan ajkamról,
most hogy számolom őket ütemesen
átfut rajtam a villámok forró tüze

s pernyeként hull ölembe vissza
szelíd fényben nyugtalan világom ,
büszke tornyaim lassan ingadoznak,
mosolyom gyérül, odázva diadalom.

S oly szép a világ édes pillanata
gyűrött arcomon mohó figyelem,
gyors idők sorsában taposunk mélyen
de rongyos pillanatban elviselem. [W.B.}

Megfagyott üzenet --Vilhelem Margareta

Üzenet érkezett a "Restiből"
"várlak"pőtyőgte a gép
az új farmeremben leszek,
amit együtt vettünk a "Ritzből"."

Ekképpen szólt a pokolgép
én éppen képét téptem szét
szájam keserű epét zenélt
szemem pillája henyélt ..

Mély tiszta emlékeimben
csámcsogja rágóját nyelvével
porban követ rúg módszerével
kezemet soha nem fogja meg .

Ily férfinak minek is kellene 
egy nő, kit kirázza a hideg
ha visszagondol értelmesen :
fagyott világa, műveletlen.

Vajon az idő mi rápergett
hozott- e neki kegyelmet
megkapta -e a fegyelmet
vagy hajkurász emlékeket.

Esztelen agyafúrt lelketlen
mi szép benne , szeme kék
gyáva,ügyetlen ,értelmetlen
elhitte hogy a lét semmiség .

Ma sok üzenet keringett
keresve azt kit rég szeretett
lucskos haja most fakó ,gyérül
lelke üres ,csak kényszerek

forgatják a hazug meséket ,
bátortalan keserű szerelmét
bárgyúságát már elfelejtem
tilalomfán marad teste .{W.B.}