Meggondoltan--Vilhelem Margareta

Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menet
s a kin kopogott görcsösen
a lepergett kálvárián,
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
mint az ellenségek
néztünk egymásra hidegen.
Most sem tudom miért
repdesett a szél lelkedben
s oly kócosra fújta magát
hogy szinte felrobbantotta 
tévelygésed zavarát .
Bénára mocorgott bennem kedvem
s lassan szemedet fürkésztem
de réveteg,nehéz
ravaszságot véltem ,dühösen 
s tenyeremet a szádra tettem .
Csitt ,ne most ,
majd máskor mint holdkórost
simogass és becézz ,
még forduljunk egyet rosszkedvűen 
súlyos lepelben csak sötétség
keringett megdermedten ,
holott siratni sincs kedvem
a csók nélküli illetlent , 
ha majd ha múlásba fullad minden 
kapukat reteszelünk végre
vas lakattal felszerelten
de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}

Csendes percek--Vilhelem Margareta

Ha egyszer majd elmúlik felettem
kínos büszkeségem önfeledten
kopott ,lomha kereveten
mint vénleány szűkösen
mérem magamban 
majd erényem.
Hozzám tapadó szürkeségek
lomhán döcögve kísérnek
nyakam köré tekerednek ,
s fojtó ritmusban szívják vérem
s lázadozó homlokomon 
redők keringőznek
szertelenül kedvükre 
mit ébren viselek .
Mögöttem üresen marad minden 
csak kis zaj nesze kíméletesen
ül az üres kereveten 
Mert minden marad illatos füstben 
a csókos vétkeid zenéje
a forrón kilehelt mérged 
szivar szagú leheleted ,
az elhagyott testem felett 
s már nem csábít
szavaid mocskos nedűje ,
mert már mindent beleheltem
és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.

A nefelejcs---Vilhelem Margareta

Ma már kimért léptekkel járok,
számolom a perceket visszafele
s pöröghetnek az óramutatók előre
csöndes nyugalommal ,én csak 
csöndesen 
négy levelű lóherét keresek.
Így csendes békémben nyertes 
leszek
s magam vigasztalom engesztelően.
S ha fehér tél jön ,jeget emésztve
fényekkel és jég tükrösen 
kihasadó ködös reggel
olcsó, monoton imádságok
lomposodnak
fehér almaim bús vánkosán
sírnak ,zokognak
álnok bosszúságom keresztjén
de feketében futnak előttem
az elveszett pillanatok
a fehérebbnél fehérebbek
hol jóvá tehettem volna vétkem.
De bízok mindig a végtelenben
még akkor is ha eltévedtem
szívem gyászát majd elrejtem
a zavaros ámbrafüstben .
S ha megfakulnak sötét évek
jönnek újak túlélésnek
kinyílnak majd tavak mentén 
lenge csókot adok -veszek 
míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]

Kihunyt fényben--Vilhelem Margareta

Miért nem bírtam kivárni
önzetlen percekben ,
míg rám pillant szemed
s kérdezni topogva egy helyben
hogy csak ennyi lenne
a tüzes fény esküje
szorongó ujjaink érdessége
talán nem is merte
tartani a győzelmet ,
s mikor megszólaltál
félig letagadtál
ott helyben.
Miért nem kérdeztem a fényben 
amikor szemeink 
ott a sötétben
harcot vívtak egymás ellen
s mikor beszélni kezdtél
miért nem ellenkeztem
villogó szemekkel ,
hogy lezárjam színtelen beszéded .
Földre nézett szemekkel 
éreztem nézel merően
nyertesként felkészülten ,
s már üres tenyeremben
kongott sietve lyukas tenyered ,
eltűnt varázs fényed rideg szívedben.[W.B.]

Ady Endre titkos világa-Vilhelem Margareta

És ha nagy költök életet kémleljük
sok apró hibákon töprenghetünk
mindkét kezén hat ujjal született
mégis pengette lantját táltos jelesként .

Feltűnően rövid látásban szenvedett
hiúságból nem viselt szemüveget
fülcimpáin rongyosan lógtak fura bőrök
s lábaival véznán gyengén körözött .

Alkatilag lábai véznák, remegnek
sántikálva bizonytalan menéssel
különleges cipőket viselt bütykein
míg versei remekeltek világ csücskein .

És az élet megáldotta isteni ihlettel
mit más költő soha el nem érhetett ,
diák éveiben írta legszebb verseit
Zilahon szinte ismerte mindenki .

Talán nem kell mondjam senkinek
nagyobb költő nem is igen született
az ö korának liberális új szellemében ,
míg kocsmákat látogatott rendszeresen .

Az "ősi schola " volt igazi tanítómestere
itt ismerte meg Zsókát első szerelmét
majd Temesváron ügyvédbojtár lett 
de pechére nagyon megbetegedett .

Mivel rövid időn belül híres lett
nagyon hamar mester fokra felemelt ,
Léda bársony szíve neki teremtetett
az elvált asszonyt imádva szerette.

Léda szakítása után ,Ady elveszett 
halmazra gyűjtött céda nőkről -nőket
az is lehet , ez volt korai halála veszte 
végül is spanyolnátha végzett vele .[W.B.]

Tükörképem--Vilhelem Margareta

Vergödö világ--Vilhelem Margareta

Zamatos szájból folyik a semmiség
s hallgatjuk feleletként
fullánkok hegyei
szúródnak testünkbe
míg száraz ajkaink igazat rebegnek ,
fáradtan legyintünk rossz percekben
az emberi gonoszság melegében
s jég karikák aprón hullnak
fáradt fejünkre .

Kő,követ görget vergődő testen
s latoljuk a szavak szégyenét
ostobák maradunk mérlegelten
de követjük a beteges szégyent ,
mert oly világban élünk
hol buták vezérelnek
életünk múló keresztjén
sóhajtó lelkek menedékében
az okos embertelenség

Nem tudni hogy rossz órákban
a butaság rossz szavak sérelme
csínján bánni azzal ki éhét
oltja testünkbe ,
valótlant hadarnak valósan ,
s a test beszéde is hűtlen
próbálunk töprengni semmiségen
miközben átkot szórunk szemére
az átkozott betegnek. [W.B.}

Néha meggondolom-Vilhelem Margareta

Mikor múlnak kísértések szívemben
piszkos kapuk nyitnak újra utat
akaratlanul önzetlen percekben
csak árnyékok végzik feladatukat.

Szavak mikor némulnak értetlen
nem marad semmi sötétségemben
szomjasan nyaldosom emberségem
s önzésemnek húrjai remegnek .


Sosem várok maradandó érdemet
kifütyült darab néha részvétemet
hordozza , pusztuló véleményemben
s nem sokat adok a közvéleményekre.

Mikor semmi sem hordoz messze
fészkemben kavarognak türelmek ,
fogyó erőm talán mind tehetetlenebb
s én sem értem saját akaratú végzetem.


Bár voltak idők mikor kísértésbe estem
égő szívemben lángoltak érdemek ,
vért öklendeztem egy csepp szépségért
s tapsoltak keményen körülöttem. [W.B.]

Ha szakad---Vilhelem Margarerta

Te nem is érted 
és talán nem is érzed
ahogy dobog köztünk a lég
füstöt szór az élet
testűnk fölött ,
s holt keresztünk 
szendereg.
Még ketten ülünk
az asztal mellett
ketten egymás ellen
s a vágy mi törvényt mér
lebeg a kétségbeesésig
szédítő kékséggel
a cigarettánk füstjébe
míg kezünk még összeér.
Másra gondolunk mindketten
sokat vagy keveset
mérünk perceinkben
egymás ellen,
mindent mindenig ,
mert nincs mentség
a volt szép mindig
és marad a törvényünk
egyedül keservében
gyönyörű sebzett sejtelmek
repdesnek fölöttünk ,
mert nincs más menedék
csak mindkettőnk
magunkhoz mérjük érdekünk
a holtág széléig. {W.B.}

Gyenge akarattal---Vilhelem Margareta

Néha vétkezek akarattal 
tudom sorsom megpecsételem
nehéz percek lágy talaján
megpendülök vágy tavaszán.

Sokat kérek s rádöbbenek 
nem birkózok nehéz időkkel 
felismerem önkéntesen
csúszós talaj felhengergeteg .

Voltam merész ,követeltem 
vállamon hordoztam keresztem
voltam szédítő ragyogó némber 
és mégis csatám elvesztettem.


Nem szándékom állni lesben
könnyen becsap minden ember
hiszékeny talajon mendegélek
magamból indítom kérelmem.

Versenyt futok az időmmel
én lemaradok ö rohan előttem
bűnt forral keservemben
repülhetek hogy elérhessem .

S ha talán még többet kérek
segély kiáltásra felébredek
s varom szent hivatásom részét 
egyenletben szedem az eredményt. [W.B.]

Furcsa rimtelenség----Vilhelem Margareta

E szeszélyes furcsa Világban
rémes rímek is furán zokognak,
kék örvények laza ringatásában
metaforák is apránként elhullnak .

Borzas kedvvel matatok búsan
hegedűk sírnak kenetlen ,árván
hangszereknek királyi tornyán
rongyos álmok sírnak mogorván .

Ajkamon csönd ,dalom nem enyém
torzan remeg kéjes istenek keblén
vágyaim halkan ringnak a hegedűn
rímekbe burkolom sorsom kegyét.

Tiszta hévvel zokogják hevesen ,
érdes bánatom mind keservesebb 
éjjelbe fut Bach- toccata lágy zenéje
izzadt homlokomon fáj a remegése.

Százszor csattan sorsom végzete
ajkamat lezárom hegedű zenével
fejem öledbe hajtanám versem rímein
és álmodok szerelmet,koromfeketét....{W.B.}

Meztelen érzelmek ---Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Szilveszteri köszöntö----Vilhelem Margareta

Boldogságban
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet.
köszöntve az új esztendőt.

Tizenkettőt üt az óra
bársonyba burkolt becsúszóra
óév megáll csak egy szóra
és kéz kezet fog egy pillanatra
míg az óév és az újév bora
máris pezseg poharunkban ..

Az újév érzelmei 
boldogabbak , mint tán hinnéd
fontosabbak mint oév titka
mert mindenki nehezen bírja
a megmaradt rossz emlékét
szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B.}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 
hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}

Kiseperten----Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja már holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara ,
de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}