Test és gondolat---Vilhelem Margareta

Szemeim a villámló eget kémlelik
sötéten villognak az éjben
lehet- e áthágni szent törvényt,
fény-tornyokat mérni a sötétben?

Lehet- e szállni lobogva föld felett
hallgatni zenét mi lánggal ostromol,
vagy csak álmom végtelen tüze,
táncol bennem és vígan megcsúfol.

Képzelet vagyok, álnok, szomjas,
robbannak sugarak alattam ,
mert ami az ég tetején ocsúdik
szív dobbanással öl és harsan.

Lehelet a  képzelet ,fekete nyomor
s Nap karikák szóródnak szerte
tisztítják lelkem örök szennyét
és véresre marják gondom testét 


mert, test bennem az ígért gondolat
egy valódi megszentelt erő ,
hiába vetett el álnokul csalfa szerető
mert napsütötte fényem csak nő  .

Esti köd----Vilhelem Margareta

Emlékem csak halvány esti köd,
úgy csillantja lelkem az eltünt idön,
néha foszladozik az éji felhőn,
és száll a gondom fehér füstökön.

Hagyom,hogy szálljon, zengjen,
testem elhagyom, elengedem,
eltáncolom utolsó, igaz táncom,
a kékes ködben árnyakat látok.

De elföldelem szívemnek vágyát,
közönnyel lépek nem siratom gyászát, 
miért siratnám azt ki elengedett,
ha úgy érezte hogy mennie kellett.

Már csak ö érette alázatosan,
szavaim bánatot tépnének búsan,
bár lehoznám neki az esti kék eget,,
szemérmetlen bősz lángok felett. [W.B.]

Az alkalom----Vilhelem Margareta

Mereven, áll bennünk a kötött fájdalom
mit egymásnak oly könnyen okozunk
harmatos könnyeink nehezen száradnak
lelkünkben az érzések mindig izzanak .

De ,néha haldoklik valami bennünk 
bár mindig tüzesen lángol az érzelem
maradt a vágy és lehet csak alkalmi
eggyé forrva bennünk ébren zavartan .

Néha a hétköznapok olykor ridegek
csak akkor van ünnep,ha itt vagy velem
e rögtönzött szerelem óvja a szivünk
de néha lazítunk,szabadságot kérünk.

Mert örök szerelemben lehet haldoklunk
a megtisztelő álomban ott van a csókunk
mert túl tesz mindennél a féltő oltalom
születésünkkor kapott csillag jóslatunk.

Mit érzünk szívünkben fájó,de való 
több ezer éves emlék maradandó 
ámítani nem lehet ,bárhogy is remélünk
te maradsz nekem és én tiéd vagyok,

Túl élem----Vilhelem Margareta

Átélek én minden keservet
nem kutat nagyon a fájdalom
túl élem a csalódott szerelmet
végzetembe magamra maradok.

Tompa szívemben nem sajog
a szerelemből fakadó méreg
megszoktam a hűtlen szeretőt
elseprödö könnyü képzelet .

Megragadott az örök nyugalom
kezet fogtunk úgy bátran,vigan
s nagy szenvedélyek mámora
már csak emlékemben marad.

Kacsint a vágy, s a szenvedély
de az is emlékezetnek él
bekukkant a szívem mélyére
de tüzet nem kap,csak pernyét,


Bár lelkem sajog,hogy elüztem
a bölcsesség vidámságát:kimúlt ,
türelmem nagy ,bár testem gyenge
de hullámzanak vadul érzelmek.W.B.]

Szeretni foglak----Vilhelem Margareta

Amíg hozzád köt a lánc,
langyos testem nem szenved,
míg alszom ébren álmodok,
mert nálam maradt a szíved.

Ha ölelsz elhiszem neked
hogy rabod vagyok szüntelen
mindent elárulok neked 
még azt is, ha vétkezek.

Majd ha kin szegez hozzád 
keresni foglak vétkesen
mikor legforróbban élek,
akkor hagyd el testem .

Mert szívunk együtt dobban
még akkor is ha nincs válasz 
még akkor is ha vár a kin 
meg akkor is ha nincs vigasz .

Szeretni foglak vétkesen
fent ,lent az utolsó életen
az öröm fog hívni hozzád
akkor is ha nem vagy velem [W.B.]

Eltünö ifjúság---Vilhelem Margareta

Repül az idő,meglegyint fut előttem ,
én hajtom magam utána,serényen,
kimerült testem félénk,erötlen,
néha fulladozik a sötét életem.

Ködös légben minden oszladozik
össze rezdül fölöttem az Ég kapuja,
utolérni nehéz az ifjúság örömeit,
szél vágtat keresztül sivár fohászon
koszorúba fűzi a hajnalt.ábrándozva.

Ez az értelmetlen értelmesség,ami
ha vissza hozná balga ifjúságom,
megóvhatná lelkem békéjét mi ég,
szerelmen szállna örök bujaságom,
visszahozná örökre elveszett álmom.

Talán másképp nyílnának virágok,
és megóvhatnám a hervadástól,
ha tengődve élnek, jajszó nélkül,
és nem fájna szivem lemondással,,

,,de az ember vágya mindig telhetetlen
mindent akarna azt mi nincsen,
hegyeket döntene virág kelyhekkel
és győzni bírna szenvedéllyel. [W.B

Gondolatok a barátságról----Vilhelem Margareta

Van nekem egy jó barátom,
kinek csak az arcát látom,
hűségesen nap mind nap
átszaladjuk ugyanazt,ha
eltűnik a szemem elöl,
keresem honnan jön elő.

Szíve tele tág  szeretettel 
nem számit,ha nem ismerem
honnan jöttem és kié vagyok
jó az érzés hogy van nekem
mikor bajba keveredem
előugrik mind két kézzel.

Barátság csillaga ragyog
együtt vagyunk s mégis külön
van valami érthetetlen titok,
ami nekem elérthetetlen,
nem ígérünk,nem kívánunk,
semmit csak a barátságot .

Csak az legyen közös bennünk,
ö olyan legyen ,én ilyen legyek,
az hogy nem talált a sorsunk
nem akadály ,így maradjon
az a tudat, mi bennem él ,
hogy ö van és semmit nem kér.[W.B.]

Tiéd e Föld----Vilhelem Margareta

Ember itt a földön,
örök élted lészen
itt maradsz e földön
miből semmi sem a tiéd,
csak a gyáva bűnöd.

Itt lesz örök tanyád,
hol bujdosó voltál,
hol kerestél álmot 
e föld örökre megköt,
meg tarthatod álmod.

Bár sok volt a terved
mi semmibe vészen,
és semmi sem a tiéd,
a rögök min botlasz
majd betemetik tested.

A föld a tiéd lészen,
túl a véges végig,
álmodban tán lebegsz
de örökre itt maradsz, 
ne áltassad magad.

És ha már itt maradsz,
szépítsd már most élted,
keress kóbor mámort ,
átkozz és álmodozz ,
míg meg békél a szíved.[W.B.

Kigyúlt az ösz---Vilhelem Margareta

Kigyúlt az ősz,lángolva, 
hideget lehelve arcunkra ,
mézes illatok áradoznak
és sírnak a hervadt árnyak .

Az elmúlás sötét koncert ,
sárga őszi zengő nyitány,
az élet mar csak félig él és
avarban rötes, hűs virág .

Levelek az aszfaltra sírnak,
barnás vért szét öntenek,
szomjas sápadt fergetegek
hűs ,hajnali szelet kergetnek.

Sírjatok,,kedves őszi fények,
bódítsátok a hűs szíveket,
tépjétek vemhes színetek ,
és jajduljatok a félig életnek.

Álmodozva járom az erdőt,
feketébe öltöztem, gyászolok,
siratom a zöld lombos nyarat
de úgy zeng az őszi alkony.

A ködben a hajók inganak,
keresve egymást sírva fütyülve,
mint kisértetek zavartan lesik, 
a nyarat hajnal hasadásig. 

A nyár már elvérzett,be kár,
rebben a sok fekete madár ,
és rebben benünk a sóhaj
az öszi lombtakaróval. [W.B.]

Irgalom----Vilhelem Margareta

Mi, akik egyformák vagyunk
mind egyformán imádkozunk,
mi akik békésen szendén
keresztet tüzünk a szívünkre

templomunkat mi választjuk ,
Uram imáinkat mi suttogjuk
mert minden templomod szent
és egyformák a törvények.

Nem kérek sokat Tőled
csak segits mosni büneimet
vedd vissza a törvényeid
engedd ,hogy szabad legyek .

Bár igaz ,Te vagy a teremtőm
de bűneimmel én vesződöm
engedd én mossam meg lelkem
Te szeretettel nézd a tettem .

Bár tudom,hogy figyelsz engem
tudod hogyan terem vétkem
irgalmad legyen kőzápor
én mindent bátran kiállok.

Emlékeink---Vilhelem Margareta

Lobbannak villámok
szél kering kéken,
emlékek cikáznak,
remények vesznek.

Úsznak ezüst felhők,
arannyal bevonva,
csillagos álmokon,
hangosan dalolnak .

Oly messze vannak,
az emlékek fényein,
táltos paripájuk csak 
ezüstös mesék,de,

örök útitársaink,,mik
keringnek felettünk,
surrannak mellettünk,
üvöltenek az Égig.

Megdobban szívünk,
mert egy úton megyünk,
ugyanúgy szeretjük,
mint társunk,szeretöink,.

Mert ők a mi testünk
a mi szenvedéseink,
kiknek kezét fogjuk,
de arcuk nem ismerjük,
ők a mi emlékeink [W.B.].

Kedves barátomnak---Vilhelem Margareta

A barátom szerény jóság
szereti,ha másnak jót áld ,
békés szíve áldott legyen,,
én öt nagyon kedvelem
jóban rosszban rám gondoljon

Vidám kedvemben, ha vagyok,
szeretett sokat adok,
ha pedig rám száll a bánat
lelkemben az ö szíve diktál
s elfogadom hadd tomboljon.

Szeretném,ha észre venné
ha nem lennék hiányolna
szeretném ha bús percemben
engem tenne előnyébe 
de először megfontolom.

De mivel a ábránd ,csak álom,
tôbbet kérek,mint adhatok,
szeretném,ha bölcsen nézne,
és meg volna elégedve .
velem aki percenként ö rá gondol.. B.W.[Ezt humoroként küldtem egy barátomnak]

Fiaimnak----Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek
ha néha elbújik 
a Nap elöletek
és ha az utcák 
szürkék lesznek 
majd ha kiönt az ár 
házatok vízzel telik
ne féljetek ,ha már
nem úgy ragyog az ég
mint rég,
fénytelen lesz minden
lassabban kering véretek
szívetekben lassabban
dobog az ér
minden mulandó,
törlődik a gond 
elszáll ha megálltok
egy percre ,akarattal
és Ő-rá gondoltok
ki titeket teremtett ,
mert szívében mindig 
ott lesztek zenés békével 
áldani fog mindig
még akkor is ha nincs ég
karjai mindig ölelnek
és sugarat küld nektek
mitől megbékéltek.[W.B.]

Perlekedés---Vilhelem Margareta

Nyüzsögnek apró gondok,
értelmed gubózva hallgat,
véletlen fordulat ha túl lát
a téboly,s megtalálja párját.

Számlálhatod elmúlt éveid,
addig kutatsz míg eléred
és megleled elmúlt kincseid ,
töprengsz s kínlódik elméd .

Ez maradt csak?Kérded;
hát akkor minek az élted,
hogy érted el a partokat,
ha ily kevés az emléked.

Nyöszörög halkan lelked,
feledésbe szálltak az évek,
másnak nyílnak a remények,
szorosan szűkül a torkod,s

,mert ennyit szűrt ki a gondod;
a sok álmatlan tévelygésed
és hiába végtelen az értelmed,
lehet soha meg nem leled.

De ha csak tél lepi el múltad,
tavasszal újra kinyílhat virágod,
ne szállj soha perbe éveiddel,
majd megtalálod vigaszod [ .W.B]

Utaztunk csillagokba----Vilhelem Margareta

  Utaztunk csillagokon
fényben ,színekben,
hullámzott körülöttünk
minden, összevegyült
velem s veled az ég,
ringott minden érzékünk.
Hevertünk fény csóvákon
virult felettünk a vég,
csókoltunk felhőket
nem tudtuk mi van velünk
és mi is felhők lettünk,
láttunk a földön pipacsot
csordult ,mint véres harmat,
láttunk fecskéket párzani
a gyönyört mi bennük lakolt
fények lettünk szárnyakkal
csapkodtunk szerelmet vígan
és dadogtunk összevissza,
aztán villám csapott reánk,
kiégett minden ,vad zenével
lelkünkben nyilallt a fájdalom
lehulltunk a káprázat földjén---[W.B.]

Nagyanyám emlékére---Vilhelem Margareta

Serényen járt törékeny teste
olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .

Elfelejtett rövid frigyébe
elbotlott szende tiszta léte
 mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a messzeségbe
unokáinak lett szerelmese
eskübe hullt minden tette.

Napjainknak féltett kincse
életünknek lett a lelke
ünnepi ebédnek áldott keze
serényen járt görcsösen
forró kalácsillat körülötte
szemeivel minket ölelgetett .

Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemeivel
hunyorított serényen énekelve
tiszteletem neki marad örökre .

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban
mert nem felejtem el soha
csillogó haját , gyémánt szikra
büszkeségét mit magán viselt .


Felnevelte apró emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét
áldott legyen teste, kék eres keze
életem egyetlen megbecsült emléke
a drága özvegyleány-Nagyanyám../W.B]

Titokzatosság---Vilhelem Margaretra

Sétáltál- e halk alkonyban
zöld réteken fák alatt
hemperegtél füvön,nyárban
mikor minden fellángolt
sétáltál- e hűvös hajnalban
mikor lágyan ring a szél
a nap szélének bíborjából
szakítottál- e sugarat és
betömted e szíved sarkát
mikor minden sajgott?

Fürödtél- e langyos légben
ha mosolygott rád a Nap
bizsergett- e szíved-
rend bontó felhők alatt
kacagtál- e a zöld réten
füveken mik ringanak
mert ez az igazi élet
mi árad est alkonyában
de csak fényes ábrándok
a kék égben
mik varázsként lehullnak
megéri minden áhítat
ahogy iregnek-forognak
a napsugarak,beboritva
a halk szemérmes Holdat  .

Az örök Világ----Vilhelem Margareta

Valamikor,halk,lágy éjeken
messzi messzi földeken
valahol kigyúlnak fények
és egybe kapcsolódva égnek.

Valahol új nap kezdődik,
vagy éppen a nap lenyugszik
üzennek egymásnak a népek
valahol halnak meg emberek.

A Világ egy díszes csoda
valahol az ég egy fény csóva
valahol feketén temetnek,
vagy megszületik egy gyermek.

Ily színes, e nagy kerek élet
mi benne bolyongunk a téren,
üzenetünk messze szól máshol
egy kiégett ,eldobott sugárból.


Valahol fogy a csodás álom
máshol szárnyra kap a mámor
forgunk kőrbe hadakozunk
egymással, osztjuk amit kapunk.

Ez talán a Világnak sorsa
benne a mi életünk sugara
forgatjuk féltve erre-arra
várjuk míg kihűl a fény csóva.

Mert mindig is lesz valahogy
az élet nem áll csak fogy
mindig mi döntjük sorsunk
csak legyen előttünk a sugárút.[W.B.]

Kivétel----Vilhelem Margareta

Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek
legbelül elértem ,mit kívántam .

mert kérjük az igazit egésszel
nem szabály, mit igen és nem
nem lehet bennünk sok kétely
indulunk ,szárnyalva látni ,ízlelni .

keressük bennünk hangosabban
a démont, mi néha halkabban
zendül kimúltan ,s ha elértük
tudjuk, ö a szent érlelt értelem .

ö lesz számunkra elérhetőbb
mert semmi más nem lebegőbb
mint a megtért gyáva szerelem
hamarabb kaptam,mint éreztem
könnyedén szárnyalva elértem
mert létem követelte;ö kivétel. W.B

A férfiak----Vilhelem Margareta

A férfit bölcsnek teremtették
hatalmasnak és erősnek 
agyuk csupa szürke adag
a fehér csak nönek maradt,
de nem nagyon sokat nyertek
szemeikkel minket lesnek
hínárosan fogjak testűnk
karjaikkal kardot fognak
szavaikkal eget lőnek.

Botorkálnak rögös földen
 ettől nöket megkímélnek
bátorságuk,csak híresség
mert nőkben van a merészség 
és a két fél, az egy egység
de ha felnézünk ö reájuk
megjön rögtön bátorságuk.

A férfi, ha bír csak rombol,
szóval, tettel, akár kedvvel 
igazából, csak akkor ember
ha a nő az, ki neki rendel
így tehát a szürke démon
tétova lesz, ha a nő némul
mert a nő az örök bűvös 
mozog sokat, nógat lelket 
így merésszé teszi a férfit
tehát ,a nő az, ki irányit.