- Majd ha jön vándorlásod
és útjaink válnak,
belem vésődött sok csókod
bennem marad .
Mert nem lesz nálam éked
sem ölelésed ,
majd elfojtom a semmibe,
türelmességem..
Majd az elhagyott percben,
elfogy érzésed ,
de jusson eszedbe testem
simulóan öledben.
Jusson eszedbe hajam színe
forró kezedben ,
fátyol hangom halk zenéje
érjen füledbe.
És ha majd félénken kérdem,
kinek ajkát illeted ,
tétova legyen halk válaszod
a másnak ölében.
Meglátod majd mosolygok
békésen,
várom megálljon vándorlásod
könnyező szívvel..[W.B.]
