Elfújta a szél -----Vilhelem Margareta

Messzire vitte az idő, egy üres  végtelenbe

hol ismeretlen az áldás,

morcos arcán keserűen remeg  a naplemente 

fáradt teste barázdás.

Az öreg szív  ritmusa néha  kegyetlen

érzi a dohányzást,

völgyeken,hegyeken vágya szökkenésére

szíve hangosan kiabál.

Régen van úton az  öreg, felette kék az ég

a távolságot siratja

az otthonát elhagyta egykoron ,hol gyermeke

s nagy ház- boldogsága .

Időnként megtörli arcát ,apró mértékkel

nem ismeri jövőjét ,

fázósan húzza magára  furcsa öltözetét

amit nemrég örökölt.

Kereste boldog ,büszkeségét idegenben

de meddő volt útja ,

otthon sem várja  semmi  álmodó szerencse

gyermeke rég elhagyta.

A bús tegnapért pipára gyújt ,megpihenve

magában sír diadala

a boldogtalan a jövőjért , cserében az öreg

öltönyét a fődre rakja.

Nagy  fákat  kémleli ,mik  derengnek  előtte

fejét a bánat  húzza ,

szép lassan zsebéből kirántja megfont  kötelét

s magát felakasztja. [W.B.]

Álomvilág-----Vilhelem Margareta

Buzgalommal törekszem ,érted
hogy meg ne bántsam szíved ,
mint álomból ébredő megértések ,
csak képzeletben engedelmesek.

Mert álmomban riadtan kereslek
felém merednek  apró szörnyetegek ,
hallgatok köztük, gyenge a lelkem
soha meg nem fogom érteni őket .

De van egy álmom mi kéjes öröm
görcsbe meredt testem- kegyelet ,
olykor enyém tested ,bőröd ,szived
enyém  a férfi karod s a lüktető ered

Beszívom illatod, átitat ,érezlek
félek hogy másnap már nem leszel
álmomban enyém minden testrészed ,
csodás álmomban bármi történhet.

Áltatom magam karodon fekve
nem érted, hogy mennyire kellesz ,
enyém minden örömöm kegyelme
olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.]

Ebrenlétben----Vilhelem Margareta

Tökéletes szépség kell,
hogy színtiszta meztelenséggel
átkarolják
ölelő karok
igazoló szerelmed,
átforrósodó
tested melegében
lángokkal áthevítve

szereteted, titkok karjaiba
büszkén,
odaadón a test testedbe forrjon,
lángoló izgalomban
csattanjon
közel ajkadnak szögletében
fájdalmasan,
száraz torokkal.

Mert mégis vágy a vágyba
kapcsolódik,
ereidben` zsong a hatalom
lüktetőn,
szemeidben
csillog az izgalom,
szemeidben fény repdes
bársonyosan,

bűntelen erőd szépségében ,
csak a hódító imádat üvölt
ölelő kacagásban,
és biztatóan csókod átvált
fulladozó,
lihegő nesztelenségbe
elevenen,
s együtt mozdul tested
a szél örök fuvallatában
apró hullámokkal.

Ne sirass engem-----Vilhelem Margareta

Búcsúzni jöttél és sírsz a síromon
minden évben ezen a napon tudom,
bár sűrű homály takarja fehér arcom
beszélj hozzám ,könnyeid felitatom.

Ne sirass nem távoztam ,itt vagyok
az út másik oldalán van az új honom
ne légy oly ünnepélyes ,jól vagyok
lelkemben minden nap rád gondolok .

Tudom hogy fázol és kint hull a lomb
hogy egyre rám gondolsz én hasonlón
régen ketten álltunk akkor ott a hídon-
csak engem hívott a szó ,adott új Világot.

Ne hozz síromra annyi krizantémot
tudod jól nem volt kedvemre való ,
gyertyát se gyújtsál ,csak ha fázol
engem melenget mosolygós arcod.

Ma annyian sírtak itt ,templomok
harangoztak , gyertyák az oltáron
kialudtak, csonkig égtek kanócok
ne sirass többé engem én jól vagyok.

Búcsúként kérlek látogass sokszor
virág nélkül gyere mikor csend honol
majd átölelem lelked, amíg imádkozol
te öleld át keresztem amíg én alszom .

Pusztuló Világ----Vilhelem Margareta

Reménytelen az igazi boldogság ,
ahogy mélyen tántorodik a Világ,
vad ,dühös ,haszontalanság
ahol mindenki csak óvja az igazát.

Szerényen vagy alig kevélyen
mindig győz a rossz a jó felett
sunyi hitben álnok csalásban
lázas szenvedélyek nyomában .

Az erkölcs eltért az emberségtől
csalásokkal kihullt emberség kezéből
hitványul, veszettül az álnokság
Világunk csapdáját ássa magának.

Dönteni nehéz ,ha roggyan a jóság
birtoklást nyer mindenféle rosszság ,
por és hamu lesz egyszer majd a Világ,
marad csak az őrült zsarnokság.

Mint akiket rongyosan árokba dobtak
emberi sorsunkról mások alkudoznak
oly semminek,átlátszónak látnak
bár szentjei vagyunk eme Világnak,

hol nem látni már csak puszta eget,
hol hitványan pusztítanak vad ebek ,
mert nincs kiút sose békéhez sem,
amíg közös érdekekért egyezkednek.[W.B.]

Emlékezés----Vilhelem Margareta[forditas- Emilly Bronte ]

Nagyon hideg a föld - nagy a hó feletted
hideg a sírod ,hideg  drága  tetemed ,
egyetlen szerelmem ki ott fekszel
időben széttépve és mindig szeretve.

Gondolatomban egyedül vagyok veled
a hegyeken túl,  északi tenger felett
szárnyaimmal befedem kihűlt tested
elseperve a sírodra  hulló fa leveleket.

A fagyos  decemberi  vad hidegben
még jeges a föld sírodon ,bár tavasz közeleg
a lelkemben ott vagy s mindig emlékezem
annyi idő után még mindig szeretlek.

Fiatalságom szerelme ,bocsáss meg nekem
ha e modern Világban néha megfelejtkezem-
néha nagy remények keringnek körülöttem
remények miket nem értek,nélküled.

Sok napfény sosem világítja meg az eget
egy reggel sem nyílik meg érettem ,
minden boldogságom benned leltem
minden boldogságom most  ott van te veled.

Amikor eltűnnek az arany álomfények
és reménytelenségem erőtlenné lett
akkor értettem meg hogy értékeljelek
emberséget nyertem,de boldogság nélkülieket.


Elviselem könnyes szenvedélyem
meghajlok mélyen  lelkem akarata előtt ,
élesen tagadom, hogy égő vágyam gyorsulni kezd
legközelebb  sírodhoz , mint ahogy a kellene.

De nem hagyom hogy a halál bekebelezzen
ne merjen senki elvenni tőlem sosem ,
miután alkut kotottem istenek merész hitével
hogyan keressek egy  újabb szerelmet.[E.J.Bronte]

A nagyvilági élet ----Vilhelem Margareta

Szerettem a nagyvilági életet ,

hol elkábul az életunt csendje

hol vicc ,kacagás üti meg fülem
gyötrő  zsivajtól szédül fejem.

Hol rohannak az órák ,percek
örök vígság .hemzseg dőzsölve
folyik a bor reggeltől  késő  estig
zajos zeneszó  zendül messzire.

Ragyogó csillogó teremben
hangzik sok ékes cifra beszéd
jótékonyság harcol az erénnyel
a sok tarka szó  beszél -beszél.

Boldog vagyok ,hallgatlak téged
oly áhítattal és annyi gyônyôrrel
csüngök minden szavadon szenten
és forgunk körbe-körbe a  zenére.

Ma már csak emlék,hiába őriztem
fényedet ,könyörgő szeretettel ,
magamban  itt bent búsan merengek
jó  lenne  veled táncolni a csendben .[W.B.]

Ma már csak emlék,hiába őriztem

fényedet ,könyörgő szeretettel ,

magamban búsan merengek itt bent ,

jó  veled táncolni a mely csendben . [W.B.]

Ébredő világban-----Vilhelem Margareta

Ébredő világban hunyorogva nézel

ajkam a csókoktól még  pirosan éget ,

ahogy felém fordulsz álmod tüzével

kedvesen mosolyogsz a történteken.
                   *

Lassan felöltözöm oly félszegen

elrejtve előled amit már nem lehet

fázósan húzom magamra a kezed ,

a csendes pihenés puha fedélzeten.
                     *

Köztem és közötted a távol közeleg ,

így didergősen várom hogy átölelj

női vállamhoz érsz a napos reggel

férfi-arc éled megnyugvással regél.
                    *

Felém hajolsz s halkan súgod nekem

-vágyódó szemed többre ösztökélne 

kezed bolyong, hol csupasz a testem ,

de elválunk örökre remegő szívvel.
                     *

S míg a nap a holdat üldözésbe veszi

máris vágyainkat a szél szét kergeti

úgy fáj hogy az illatos bohóság álma

szívünkben teljesen össze van zilálva. [W.B.]

Az idő keretében---Vilhelem Margareta

Megrekedő időben vágyad áll
cserepes ajkad szítja magát ,
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted ,
kitágult pupilláddal ráébredsz
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt perceid ütemes tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos torokkal némán nézed

a szenvedő Világnak fortyogását ,
mi bélyeget nyomasztott testedre ,
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt , oltalmazásra.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid apró darabját ,
 füledbe cseng a földnek zenehangja
miközben egyedül állsz a holt ágban.      {W.B

Azon az ősszel ---Vilhelem Margareta

Bizony fáj ártatlanságom
nincs mit takarjak sebtiben,
álmokat átkoztál körülöttem
amit rég  szívedben rejtettem.

Míg zöld epét okádtam vérrel
lazán nézted vergődésem
földbe ástál minden emléket
kínoztál,hogy megszelídüljek .

Szennyes kezed fogta kezem ,
mint megunt szerelmes, bűntelen
hálám,csak izzadt keservem ,
s gyöngy harmatos könnyem .

Azon az ősszel férgekkel háltam
boldog voltam,tisztességesen
nem kiálthattam segítségért
egy banális megúnt csalódásért .

Ismerve a tényleges becsapást
nem várhattam feléledő csodát
most állok mint szélben a madár
tollaim szét hullnak aprán -aprán. [W.B.]

Mi volna---Vilhelem Margareta

      Mi volna, ha nem volnék,

én neked,

ki tartaná az oszlopot

testednek,

bús hangom

kihez szólna,

ha nekem senkim

sem volna,

balga táncunk

kivel táncolnánk,

ha nem lennénk

barátnak barát

fejünkön ki hordana

koronát,ki választana

királynak,királylányt,

éneket ki énekelne,

mesélni kinek

volna kedve,

ha te nem volnál

nekem életemben?

Szerelmet ,kinek vallanék,

ha csak egyedül lennék,

örvendjünk egymásnak

kedvesem,mert ez

                                                        egy igazi szerelem. [W.B.]  [Jogi vedelem alatt all }

Ha kell---Vilhelem Margareta

Szívemben vagy, ha égre tekintek
csillag szemmel,
ha a hold ragyog kékes füstösen,
szerelemmel.

Veled vagyok nincstelen éjeken
bár fojtogat a köd ,
finoman fogom eltévedt kezedet
tiéd a jövőm.

Hallom , ha az ég haragosan játszik
az űr fenekén ,
hallom messziről finom sikolyod
mi bennem él.

Bármerre mész utadon követlek
szorosan foglak,
ha tombol a szél és elfújja kedved
vigasztallak.

Hallgatom halkan a tenger zúgását
magányomban ,
hajnalkor eltűnnek ezer csillagok ,
marad csillagod.

Tüzes lángok mardossák arcod
vized vagyok ,
vad haragos orkánok tombolnak
oltalmad vagyok.

Szavad fülembe cseng dallamosan
nem hiába ,
csábos szavaim hangodat tompítják
száll a vágyam.

Ha ringat a hullám, kavicsos parton
pázsit vagyok ,
keblemre rátalálsz és ringat majd dalom ,
múltamat föladom.

És ha kéjt hoznak az istenek hozzám
üdítlek csókokkal ,
e szép változásban megújul kedved
mindig tiéd leszek .

Csodás emlék---Vilhelem Margareta

  Oly csodás emlék bujkál

szívemben,

oly kedves, békés zsongás,

míg ajkamon a mosoly

édes borzongás,

valami emlékeztet rád,

lehet a kinyílt hóvirág,

vagy lehet a kék vizek

zúgása,

vagy talán, az éppen égen

húzó darvak,

halk szárny csapkodása.

Mert minden rád emlékeztet

vérünk lobogott a tűzben

ölelkezve,

s kezemben volt lelkednek

élet ereje

és bíborban szikrázó csillagod

sodorta magával az ajkad,

hogy a szám elérje.

Ma csak boldogságunk csendje,

kong a sötét estben

és vágyaim csak izzanak,

szerelmünk belehal a csendbe,

ma már csak minden homály,

mi körül fog lassan,

s lelkembe visszaszáll

a néma borzadály. 

Ahogy te szereted---Vilhelem Margareta

  Úgy formáltál ahogy akartál
testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal
és szivárványban fürdettél
olyan lettem, ahogy kívántál
magad örömére.
Csillag bűvölt szeretettel
testemet is át festetted,
a virágok minden színében
hajamba rózsa szirmokkal
tündér lány lettem
örömödre,
úgy ahogy te szereted.
Szavaim is tiéd lettek,
csak neked rebegtek
csókos dalt zenéltek
az éji kékben
és mosolyt csaltál ajkamra
oly csókos pelyheket,
ringattad szelíden őket
a szélnek fodros zugában,
míg illatoktól bódultan
magadnak formáltad.
Amerre jártam, örömödben
rózsákat szórtál elémbe
és csak egy szavamba telt
máris hullott fejemre
harmattal teli lila színben
a Holdnak fénye
úgy ahogy te elképzelted
és Világ körül repültél velem
elseperve a fellegeket,
mert csak neked lettem [W.B.].

Izzó csillagként---Vilhelem Margareta

  Mennyi izzás kering körülöttünk,

s a szívünk belülről izzadnak
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Mert fájnak a kimondatlan szavak
s féltemben feléd fohászkodnak
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz
mind idegenebb leszek neked
szüntelenül felejtenél
csókok nélkül.

Mert annyi ibolyántúli fények
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.

Még akkor is---Vilhelem Margareta

  Már nem fáj úgy hogy

semmivé vált a vágy,

hogy lassabban ver szívem,

hogy a fiatalság már csak árny

és por lett arany kedvem.

Mert vesztettem csatát, sajgót

és az ég felettem néha borult

oly hamvas lett előttem az út

de szájam körül halk mosoly,

mi dacolva szaggatja

az ősi megbukott időt.

Lázadnak az évek bizseregve

és titkolják sóhajunkat a szelek

míg dagad keblűnk

az éjnek peremén

és csókolózunk még szenten

izzó merengésben, mi

örök kísérlet a természetben.

Próbára teszi türelmünk

és feljajdul bennünk a vér

kigyúlnak új tavaszok

átkos nyomorba valók,

hirtelen kinyitod szemed.

Látod minden rendben

mert édes ez a fájó élet,

csörtetve kegyelmez neked

vég sóhajod oly szenvtelen

még akkor is ha messziről zenélnek,

csodás muzsikát szívedben. 

Mindörökké---Vilhelem Margareta

   Ha tudnád,hogy te vagy a szikla

ki őrzi testemet

te vagy a szárny ki körül ölel

szeles estéken,

lábam alatt az aranyos homok

mi simítja talpamat

bőrömön napfény táncolgat

az a te ajkad.

Melleden remeg a szívem

mint zápor után

megtépett kis fecske fióka

nyári délután

kezedből bárdot faragtál

védelmemre,

s oly könnyen forgatod szemed

mi engem őrizget.

Te vagy a nyár a zúzmarás télben

ki melegít

s a télnek fagyos szemgödréből

te világítsz.

Oly édes-könnyű az élet te veled

szilárd talaj

gubancos ködös téli estéken

csak csupa kacaj,

szilárdan állunk a lépcsők fokain

lágy menetben

mert selymes titkok rezegnek bennünk

mind örökben. 

Elfeledtelek---Vilhelem Margareta

Tudod nem fáj már annyira hiányod

emléked koppan az üres semmibe,

vörös rózsák gyúlnak homlokomon

s a viharzó szomorúság oly nesztelen.

Valahol itt közel dicsőit a hajnal

és néha felsírnak a kemény kövek

szívembe belemart az egykedvűség

csöndes testemből rózsás vér csepeg

minden összefut szerte-szét

rám telepedett egy sajgó szédület.

Már nem fáj iszonyom a holnaptól

lepkék szárnyán sebesen suhog

a szemérmetlen érzelem,

nem vagyok boldogabb a semminél

önmagamra ébredek néha sötéten

és éhesen keresem tekinteted.

És döngetem mellem eszeveszetten

kerek szemeimmel vakon ébredezek

emberséget nyertem az érdektelenségből

bátran kiállom a megcsalt küzdelmet.

Hulló rózsák közt botorkálok csendben,

csokorba szedem a bánatom,

nem fáj a szélnek vad csattogása

mi szétpárázza lelki tudatom.

Oly könnyelmű voltál,talán tehetetlen

és arany ködön nézted a végzetet,

csillagok kibuggyant fényében

talán szebbnek láttad tévelygő szerelmed.

Én elfeledtem milyen is volt hangod

hogyan öleltél, hogyan szerettél

azt is elfeledtem, hogy imádva voltam

csak lassú reszketéssel nézek magam elé.

Szerelmem él---Vilhelem Margareta

A szerelmem él

meghunyászkodva a lázas lázig

szívem gyönyörében alázatig,

fájdalmamnak foltozott lomja

testemet ölelő forró karjaidnak

darabja.

A csókom éget

borostás arcodnak mosolyáig

gyönge érintéseid varázsáig ,

hullámzó érzéki üde sejtjeid

szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig

roskadásig.

A kezem simogat

bánatos lelked titkos gyökeréig

tépett sorsodat kiittad fenékig,

szívembe foglaltalak világ végééig

gyönyörben ringatlak szenvedésemig

örökben.

Enyém vagy,

vágyaim szívet éltető ritmusáig

ébrenlétem örök mozdulatáig

testemben hordozom szerelmed,

mint várakat őrző védőbástyáik

a másvilágig.

Csak akkor-----Vilhelem Margareta

Szememben az igézet szivárványa
kőrül rajongja tested
míg ajkamon cseresznye virága
szelíd varázsban
bontogatja szirmait hófehéren
csalogatva szerelmed.

Sóhajom messze száll nehezen,
de te nem felelsz,
büszke arcodon hideg érdem
s győzelmed
langy szellőként száll felettem
mint megvető értelem.

Mikor ajkam feltörő vágyat
csókol szívedbe
lehet derűs kék pillanatodban
hűségre ébredsz,
s mosolyom csalóka bűvöletében
megértesz
szemeid sugara besüt szívembe
s tűzzel éget,

s akkor szeretnék feléd közeledni
szerényen,
mikor a lángoló Napban kavarog
arcod a fényben,
s mikor nem gondolsz hidegséggel
zavart szemeimre,
akkor hozzám, ne maradj könyörtelen
szerelmemben.

Kérdés az éjben-----Vilhelem Margareta

S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.

Kitárt testedben harang szóra
megdobban szived
és nem tudod letagadni soha
hogy szerettél,
akkor is ott a hold nyitányában
a pöre ég alatt.

Csak az imádat mi elhamvasztaná
testedet bennem,
vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
keresnem kéne,
a boldogság és halk gyönyör között
a kérdést varázs szóra.

S én szerettem saját vétkemet
vad őrületemben,
képzeletemben veszve volt minden
az ész képtelen
felfogni értelmetlenül a lehetetlent,
mi benned ragyogott.

És álltunk a nyílt ég karimája alatt
bíborvörös vakságban
bocsásd meg nekem tévelygésemet
az éji hang zajában ,
felelet nélkül maradt örült kérdésem
örökre, érthetetlen számodra .

Magunk törvényei---------Vilhelem Margareta

Egymást bénítják a Világi törvények
csillagokból jövő sorsot irt ítéletek,
kezek mik osztanak csalóka üzenetet
mit lehet, s mit nem, de szédítenek.


Hát teremtsünk magunknak Világot
hol törvényeink kétséget nem állnak
s hol szívünk más szívet simítanak
fantáziánkból szerelmet faragnak.

S lelkünkben titkosan oda bent
kifaragott törvényt mi döntünk el 
bár az igazság néha bölcs művelet
számunkra vigaszt hoz, szépeket.

És higgyétek sosem lesz boldogabb 
az ki másnak túlvilági álmot cáfolhat,
élő csodákból szőtt halk varázsok 
szépítik körülötted szerelmes világod .


Majd sírnak ,vagy vigadnak érzelmek
imbolygó gyertya láng fényében
kutatva a zsarnok Hold örök erejét ,
de törvényeink feloldozzák bűneink.[W.B.]

A mosoly------------Vilhelem Margareta

Ma már mosolygok lengén,
már sosem vágyom vágyra
csak nyugodt békét keresek ,
s hogy elcsitul felettem minden ,
én mosolygok csendesen



Ma már oly messze tűnnek,
mámoros ,bűnös élvezetek,
testem elhervad csöndben
riadtan simítom ijedt szívem,
és mosolygok csendesen



Májusi mosolyom zenéjében
felcsendül dalom oly békésen
meleg szavaid finom pörgésére
testemre indák merészkednek
és mosolygok csendesen.



Ma már csak mosolygok ébren
bűnös varázslatos arany lombok
hajolnak éhező vággyal felém,
testemre, hajamra feszülnek ,
de már minden érintéstől félek 
és mosolygok csendesen .[W.B.]

Magasra emelem karom-------Vilhelem Margareta

Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.

Csak nekem serken vágyam benned,
asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
ajkamon csókjaidat magamba rejtem
málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.

Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
s a templomi boltozat olaj freskóiban
megfestették csókos ,ölelő nézésem .

És állítom,jönnek még percek s percek,
egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
karom tartja szomjasan lángoló szíved,
hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .

Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
szemem lehunyom forró öntudatban
szenvedésem még nem érlelt tavaszt
de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]

Szerencséd--------Vilhelem Margareta

Mi boldogság volt , s mámor
múlik szüntelen a végtelenbe
míg közönnyel nézel messze
a lemondás szemfényvesztésébe .

Mert lenge kődnek szürkesége
zűrzavaros bíbor ébrenlétben
vágyat forgat borúsan,

szédülten 
visszasírva az őrült messzeséget .

Mert egy lüktető vágy erőlteti
vérző sebeidet , szótlan hidegen
s körülfogja téveteg kezekkel
s oly furcsa lesz a tükör előtted .

S mint őszi lombok széltől letörten
oly higgadtan fogadod keresve
a messzeség édes merengését ,
hol bársonyba fürdik a szerencséd./W.B./

Az idő végtelen------Vilhelem Margareta

Az idő végtelen a percben
napok ,éjszakák keringése,
szárnyát teregeti merészen,
az elfújt múltnak üdvössége .

Valami átok mossa megint,
felébredő gőgös múltamat
csapdába esett félelemmel,
keresem kínosan kiutamat.

Századok váltják egymást,
vad virágok csakúgy nyílnak
testemben kifakult rongyok
naivan keresik az ugyanazt.

Tudom, várni kell a percet
töredelmes hűtlen eséllyel,
vad virág széthullott szirmai,
fel s le inognak percek felett .

Zuhogó perc napokat árad
a felhő nélküli kék tengeren
esélyem tág sugarán halad
a lenyugvó esti fények alatt.[W.B]