2015. október 1., csütörtök

A szerelem mámorában----Vilhelem Margareta


  1. Úgy űzött a vágy feléd,
    értelmetlen lázas érzés
    bőrömön ringott a kezed,
    ujjaim csókolták gyöngén.

    Türelmetlen mozdulatokban
    ahogy első éjszakánk esett
    ziláltan kergettük vágyaink
    s szívem szívedbe veszett.

    Kapkodó apró lihegésünkben
    benne volt minden csoda
    szoros kéjjel telt testünkben
    ikrek lettünk szívverésünkben .

    S vártuk a mámor ébredését
    felettünk kattogott a perc ura
    lágyan simultam mozdulataidra 
    összeforrtan birtoklásodra .

    Szívünk dobogott mint soha
    kegyegték vágyaink titkait
    kék szemedben fény csillogott
    s nedves víg ajkad kacagott.

    Oly boldog voltam karodban
    megrezzentem minden mozdulatra,
    zene harsogott a kakas szóra
    boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]

Talán máskor------Vilhelem Margareta


  1. Úgy üldöz a magány átka,
    keservesen befedi testem
    hóbortos, lottyanó házban
    minden csak lázad bennem .

    Mert lepereg és kutatom
    a múltnak gyatra sejtelmeit ,
    a sorsomtól a sötét félést
    a semmire hulló harmatot.

    Testem rémült áldozatként
    némán vezekel ,hadd érezze
    hogy sajog a múlt a máért 
    apró perceknek ütemeként.

    Hosszú az út a múlt, s ma között 
    s belém törnek halk sóhajok
    lüktető szívemben a fájdalom
    arany pecsétként zárul körém .

    Kopár fákról hulló boldogság
    bús lelkemnek fájó csillaga,
    s hegedűt rezegtetnek ábrándok
    míg titokban ,csendben lángolók.

    Megtelik a szívem felhőkkel,
    s párolognak kemény illatok,
    semmiségben kutatom árnyékom ,
    s poros utakon térden álmodok.

    Mert volt bizalmam boldogságban
    tudtam ,éreztem de reménytelen
    ámokfutóm ,csalódott szél huzat
    belém-fészkelte a sok átkokat..[W.B.]

Monoton menet-----Vilhelem Margareta


  1. Körülöttem monoton tarka hullám
    forog körbe eszeveszetten,
    nagy világban keskeny ösvényen
    tapossa búsan a zordon éjszakát.



    Mert nincs törvény eme seregre 
    a kincseik a batyú ,s a gyermekek
    féltően húzzak magukhoz kincseiket
    álmaik nincsenek csak előre törnek.


    Otthonuk messze álnokság tanyája
    gondjuk ott van a fájó igazságban ,
    cifra palotát nem kértek,békére vágyva,
    elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.


    Lelkükben tanyát üt a békesség
    leszállni látják az égnek Istenét
    világi nagy hitük búcsút kovácsol,
    testük fáradt ,kövek mérik fájdalmuk .


    Estétől ,sárga hajnal csillagáig
    taposnak útat csillag ragyogásig,
    szívükben fájdalom békés menetben
    való igazságban a szürke életben.


    Elérni céljuk tán nem fogják sosem
    a jót amiből lelkük életet merítene ,
    orvul becsapott harci eszményekben
    csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W.B]

Szerelmes visszhang----Vilhelem Margareta


  1. Oly édes semmiségben tétlen
    az égbolt csillagos fényében
    testem még ring ölelésedben
    s csókot súgsz holdnak éjében.


    Belém vésődött finom lelked ,
    néma érintések bársony lehelete ,
    szemedben fény szikrázik felém,
    s érzem vágyad pihen benne.

    Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
    míg tejúton táncolnak tündérek ,
    s boldog nevetés szédületében
    színes életem búg ölelésedben.


    Ajkam pirosló vérem tengere
    minden vágyam benne keressed ,
    kitárt karjaim lágy ölelésében
    benne van szíved minden verése.

    Csak egy perc míg magamba vésem
    férfi akaratod gyöngeségeit ,
    s testem szótlan szobor fegyvere
    mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]

Múló évek-----Vilhelem Margareta


  1. Mennyi élet mennyi bánat
    múlik csendben, s nem támad
    arcomra a múlt alázat
    csak heviti gyenge lázam .

    Kihűlt fészkem halott ajka,
    vágyik vissza csókjaidra,
    sejtelmesen titkok árnyán
    kergetőzik szélnek táncán.

    Szárny fosztottan vezekelek
    tegnapok napjait keresem
    közös harcunk elfelejtem
    kettéoszlik a csillag égen.

    Kis fellegek bűvkörében
    sorvad létem a végtelenbe
    s őrzöm vétkeim keblemben
    mik együtt fájnak életemmel.

    Megtanultam az értékeket
    eltakarom arcom rémülten ,
    s varázslatos ifjú álmom,
    szenderedik selymes révben.

    Nehéz kitörni a bús múltból
    míg nem száll meg új varázs ,
    örökifjú szerelmes útból
    reám száll mint egy villanás.[W..B.]

Büszkén szenvedve----Vilhelem Margareta


  1. Makacs világban konok rendben
    parázslanak sötéten csillagok
    tüzes éjek után szürkés napok
    körülkarolják a bíbor Napot. 


    Ősz jöttére sikítanak szelek
    szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
    tenger nagyságú fellegek nyomán
    úszkálnak újszülött fehér bárányok .

    Minden oly vaskos ,vizes dermedés
    szél fújta nedves színek kavarognak 
    foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
    az arany sugárban fürdő csillagok .

    Minden nedves, hideg csuszamlás
    az erdők rőten kéjben inognak
    rothadt farönkök testük takarják
    szégyellik mocskos pucérságuk.

    Az ősznek napjai vihar szegettek
    Világunk sutba dobott vég ítélet ,
    csak fák résein villan még valóság
    míg szállingóznak rozsdás levelek.

    A még lombos fákon bomlik a lét,
    sűrűn szállnak megcibált levelek 
    kopárságuk bár látszatra eleven
    büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B.]

Változó Világ--------Vilhelem Margareta


  • Méreggel kavarodott időkben
    elárasztanak ismeretlenek,
    arcok,szemek kavarognak
    körülöttünk ,s merengünk


    lassan a forrongó Világban,
    legyőzötten keressük barátaink
    kik egyre fogynak a gyors napokban
    és sírásra torzul a mosolyunk ,


    míg egyre keringésre tornyosul
    a maradandó ,földre robbanó
    veled azonosuló idő, szorongó
    testedben új történelmet író

    vad,göggel telített győztes
    szikla szívek tiltott nemzete
    kiknek még emlékük sincsen
    a volt ,idők múlta semmiben .

    Kocsányon függő életünkben
    fölösleges volt az enyhülés
    gyermeki szívvel kérkedünk
    mindenért ami már felesleges.

    És hosszan elnyúló részvéttel,
    koldusként ,alázattal esengünk
    lerótt múltunk harci győzelmét
    beborító babér koszorúnkért.[W.B.]

Fukar szerelem-----Vilhelem Margareta


  • Dédelgetett perceimben dobog
    szívemben az üresség vad álma
    kókadó fejemben százféle gondok
    tolakodnak , mint varázs hatalma,

    s oly érthetetlen mély nyögések
    színekkel tarkított fájó keservek ,
    háborognak bennem szüntelen
    míg vágy madár száll fejem felett .

    S állok tiszta szívvel a szélben
    mellemnek csapodnak ádáz tövisek
    minden sóhajtásom külön egyveleg
    hegedű húrjainak hullámzó remegése.

    Testem megtelik a vágy szellőjével
    mi illatosan füstölög a semmiségben
    ajkamról elszállnak forró leheletek
    minden elmúlik a fukar szerelemben.


    S állok az örvénynek szellőjében
    arcomról eltűnnek a kéjjes örömök
    szemem köré apró ráncok gyülnek
    de szájam csókot igér akkár kéreget.[W.B]