- Szomorúságom szűz pillanatában
ténfergek könyöradományért,
hallhatatlan sikolyok falán
konganak megtépázott cicomák.
Oly csendes sóhajom csengője,
hattyúdalom kopik könyörben
homok falon csurgó illúzióm
kristályként esik álom cseppbe .
Vagyok s még leszek talán,
éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
cinkoson csillognak szememben
ronggyá foszolva, énem sérelmek.
Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
lengedezik fátyolba borult kéj,
zuhatagként testem talapzatán
szívem pulzusa fojtottan henyél.
Mert van az életnek adománya,
egyre várni kell órát, pillanatot
cicomázott testem büszke alázata
felforrva buzog kínos percekért. [W.B.]
Őrök időknek lejtőjén
ülsz hallgatagon ,
csak pillantásod rebben
a lüktető óramutatón,
harmatos arcod ,kéjjel
köd és felhőkbe borult ,
míg őszi fák sárgulása
lehunyt szemed vívódása
és zavartan követed ,
hogy a sós tenger vize
egybeolvad lengén
zavaros könnyeiddel.
Vért izzad a tested
hulló őszi lombokon
bíbor napsugárban
múltadnak lankadása
a hosszú lejtőn rohan
s hirtelen megtoppan.
Az öreg idő sürget
ezredek távlatában
te csak hallgatod csendben
tenger morajában
ahogy apad némán
percek,órák ,napok álma
követed vívódó múlásod ,
míg szívedben a bú tapad
kérgesen összeragadva
agyad sötét kamráiban . [W.B.]
- Bátor a szív ,hogy szeretni mer,
merész a test ,hogy alárendelt
egymásra találva iker rendszer
szoros fonodásban fölszentelt.
Szívdobogással járjuk táncunk menetét
kaján arcunkon érezzük leheletét
gyönyör illatoknak tarka színes leplén
pihegve forgunk érezve kegyeletét.
Mert mindig ugyanazt kívánjuk ,
hullám hegyein mindent kivárunk
beburkolózva ,vérző szívek sebein
lazulnak büszkén édes gyötrelmeink .
Egyszer megéri hogy élet szemein
kövessük tükrünkben vas idegeink
áradozva ugyanazt kegyelmesen
elhárítva magunktól az édes veszélyt .
Szeretve leszünk ,ha testünk érez
képes föláldozni akkor is ha vérez
jajgató szavaknak nincsen helye
kéjben burkolt áldásunk igaz menhelye.[W.B.]
- Mázsányi fájdalom a terhem,
piros rémek pislognak felém
párás légnek lenge szárnyán
régi dalt ringat a hárfán
emlékeim rongyos álma
s dorombol szívem árván.
Mert mindig fordulóban vagyok
időt tépek ,táncot ringok
széttört álmom fájó titok
vágytól zúgó szívem zsibog,
testemben játékos rutinok
zenére némán topognak .
Volt már békés honos álmom,
kiterítve virágágyon
lelkemben vihogtak olcsó csodák
fehér,piros szirmú vadrózsák
vért hullattak körülöttem
ezer arcú bársony színben .
Ma már dologtalan órák lesnek
szúrjak szívem minden percben
bőröm mállik,vakul szemem,
ráncot varrnak körülöttem
minden kopik, vásik testem
emlékeim majd elvesztem. [W.B.]
- Úgy űzött a vágy feléd,
értelmetlen lázas érzés
bőrömön ringott a kezed,
ujjaim csókolták gyöngén.
Türelmetlen mozdulatokban
ahogy első éjszakánk esett
ziláltan kergettük vágyaink
s szívem szívedbe veszett.
Kapkodó apró lihegésünkben
benne volt minden csoda
szoros kéjjel telt testünkben
ikrek lettünk szívverésünkben .
S vártuk a mámor ébredését
felettünk kattogott a perc ura
lágyan simultam mozdulataidra
összeforrtan birtoklásodra .
Szívünk dobogott mint soha
kegyegték vágyaink titkait
kék szemedben fény csillogott
s nedves víg ajkad kacagott.
Oly boldog voltam karodban
megrezzentem minden mozdulatra,
zene harsogott a kakas szóra
boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]
- Úgy üldöz a magány átka,
keservesen befedi testem
hóbortos, lottyanó házban
minden csak lázad bennem .
Mert lepereg és kutatom
a múltnak gyatra sejtelmeit ,
a sorsomtól a sötét félést
a semmire hulló harmatot.
Testem rémült áldozatként
némán vezekel ,hadd érezze
hogy sajog a múlt a máért
apró perceknek ütemeként.
Hosszú az út a múlt, s ma között
s belém törnek halk sóhajok
lüktető szívemben a fájdalom
arany pecsétként zárul körém .
Kopár fákról hulló boldogság
bús lelkemnek fájó csillaga,
s hegedűt rezegtetnek ábrándok
míg titokban ,csendben lángolók.
Megtelik a szívem felhőkkel,
s párolognak kemény illatok,
semmiségben kutatom árnyékom ,
s poros utakon térden álmodok.
Mert volt bizalmam boldogságban
tudtam ,éreztem de reménytelen
ámokfutóm ,csalódott szél huzat
belém-fészkelte a sok átkokat..[W.B.]
- Körülöttem monoton tarka hullám
forog körbe eszeveszetten,
nagy világban keskeny ösvényen
tapossa búsan a zordon éjszakát.
Mert nincs törvény eme seregre
a kincseik a batyú ,s a gyermekek
féltően húzzak magukhoz kincseiket
álmaik nincsenek csak előre törnek.
Otthonuk messze álnokság tanyája
gondjuk ott van a fájó igazságban ,
cifra palotát nem kértek,békére vágyva,
elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.
Lelkükben tanyát üt a békesség
leszállni látják az égnek Istenét
világi nagy hitük búcsút kovácsol,
testük fáradt ,kövek mérik fájdalmuk .
Estétől ,sárga hajnal csillagáig
taposnak útat csillag ragyogásig,
szívükben fájdalom békés menetben
való igazságban a szürke életben.
Elérni céljuk tán nem fogják sosem
a jót amiből lelkük életet merítene ,
orvul becsapott harci eszményekben
csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W.B]
- Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
s csókot súgsz holdnak éjében.
Belém vésődött finom lelked ,
néma érintések bársony lehelete ,
szemedben fény szikrázik felém,
s érzem vágyad pihen benne.
Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
míg tejúton táncolnak tündérek ,
s boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.
Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne keressed ,
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.
Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit ,
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]
- Mennyi élet mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat
csak heviti gyenge lázam .
Kihűlt fészkem halott ajka,
vágyik vissza csókjaidra,
sejtelmesen titkok árnyán
kergetőzik szélnek táncán.
Szárny fosztottan vezekelek
tegnapok napjait keresem
közös harcunk elfelejtem
kettéoszlik a csillag égen.
Kis fellegek bűvkörében
sorvad létem a végtelenbe
s őrzöm vétkeim keblemben
mik együtt fájnak életemmel.
Megtanultam az értékeket
eltakarom arcom rémülten ,
s varázslatos ifjú álmom,
szenderedik selymes révben.
Nehéz kitörni a bús múltból
míg nem száll meg új varázs ,
örökifjú szerelmes útból
reám száll mint egy villanás.[W..B.]
- Makacs világban konok rendben
parázslanak sötéten csillagok
tüzes éjek után szürkés napok
körülkarolják a bíbor Napot.
Ősz jöttére sikítanak szelek
szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
tenger nagyságú fellegek nyomán
úszkálnak újszülött fehér bárányok .
Minden oly vaskos ,vizes dermedés
szél fújta nedves színek kavarognak
foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
az arany sugárban fürdő csillagok .
Minden nedves, hideg csuszamlás
az erdők rőten kéjben inognak
rothadt farönkök testük takarják
szégyellik mocskos pucérságuk.
Az ősznek napjai vihar szegettek
Világunk sutba dobott vég ítélet ,
csak fák résein villan még valóság
míg szállingóznak rozsdás levelek.
A még lombos fákon bomlik a lét,
sűrűn szállnak megcibált levelek
kopárságuk bár látszatra eleven
büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B.]
- Méreggel kavarodott időkben
elárasztanak ismeretlenek,
arcok,szemek kavarognak
körülöttünk ,s merengünk
lassan a forrongó Világban,
legyőzötten keressük barátaink
kik egyre fogynak a gyors napokban
és sírásra torzul a mosolyunk ,
míg egyre keringésre tornyosul
a maradandó ,földre robbanó
veled azonosuló idő, szorongó
testedben új történelmet író
vad,göggel telített győztes
szikla szívek tiltott nemzete
kiknek még emlékük sincsen
a volt ,idők múlta semmiben .
Kocsányon függő életünkben
fölösleges volt az enyhülés
gyermeki szívvel kérkedünk
mindenért ami már felesleges.
És hosszan elnyúló részvéttel,
koldusként ,alázattal esengünk
lerótt múltunk harci győzelmét
beborító babér koszorúnkért.[W.B.]
- Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak , mint varázs hatalma,
s oly érthetetlen mély nyögések
színekkel tarkított fájó keservek ,
háborognak bennem szüntelen
míg vágy madár száll fejem felett .
S állok tiszta szívvel a szélben
mellemnek csapodnak ádáz tövisek
minden sóhajtásom külön egyveleg
hegedű húrjainak hullámzó remegése.
Testem megtelik a vágy szellőjével
mi illatosan füstölög a semmiségben
ajkamról elszállnak forró leheletek
minden elmúlik a fukar szerelemben.
S állok az örvénynek szellőjében
arcomról eltűnnek a kéjjes örömök
szemem köré apró ráncok gyülnek
de szájam csókot igér akkár kéreget.[W.B]
