Még most is olyan mint akkor
csipkés fátyolba merült testem
s az illat mi száll felettem,
felébreszti mohón kedvem .
Még most is falánkul kívánlak,
s álmaimban csókot formálok
tolakodnak a kimúlt vágyak,
belém hasítanak öröm lázak.
Mert vannak furcsa percek
a szerelmem színes leckében
mit keresek némán, csöndesen
mint arany port a medrekben.
De csak csend kíséri testem
megkövült rozsdás idők nyomán
de néha néha simogat kezed
és árnyékoddal játszok tovább. [W.B.]
