2018. november 21., szerda

Hamis mosoly-----Vilhelem Margareta

Leplezett közöny ül közöttünk
félárván ,szorongások között ,
elmúlás démonjai keringenek 
halhatatlanul titkosan felettünk .

Szomorú idők utolsó búcsújában
még benne van egy utolsó kacaj ,
kék tenger örvényének tájtékában
talánnyal játszik a kényszermosoly.

Mögöttünk marad, holt idők szennye
amiben báj, titokzatosság volt őrizve
észrevétlenül álló mosódó üzenetek
tenger homokkal sodrodnak nesztelen.

És eltűnnek csendben ismeretlenül
édes illattá vállnak mit belélegzünk ,
így ártatlanok maradnak bennünk ,
míg üldöz egy olcsó kaland jövője . [W.B.

2018. november 20., kedd

Unnepi fenyek---Vilhelem Margareta

 A földön várva,a jövö ragyogó fények többnyire
 megtestesítik a létezésem
 csillogásuk boldogítja testem ünnepi küldetéssel
 és sziporkázó fénnyel,
 felettem egy csillag kigyúl a gomolygó sötétben
közönyös füst lesz ,
s a végeredmény,egy fura kérdőjel szememben
mit nem ismerek fel.

De azért kiváltságosak az ünnepi színes fények
 szikrái békésen intenek felém
s a nyugalmas csend, mi imákra késztetnek
 sziporkázó csillagok érdeme
és hálát adok minden jóért meztelen lélekkel
 újjászületett szívem keresztjével
vonzások és féltések felépített sóhaja felett
erősebb leszek.

Szinte elképzelhetetlen az összevegyült siker
 mi száll felettem képletesen
számlálom a nyíló éveket, mik érettem fénylenek
 ott ahol a szeretet égig ér ,
mosolygós arcomat világítja boldog derűvel 
 kitörli bánatom szivembol
állok tisztán ,visszhangzik bennem a kérdés
 s nem félek ha üres a zsebem.
  

2018. november 19., hétfő

Ne nézzek másra----Vilhelem Margareta

Nem így akartam emlegetni titeket
ti erős férfiak ,kik szerettek hű nőt,
másképp akartam vallani rólatok 
fals álmok között, búgó alkotóerők. .


Mint egy kérdőjel repdesnek előttem
szürke elmétek képzelőerővel öntve ,
van- e bennetek ostoba láz a szívben
vagy csak a test mozog késő éjjelen ?

Elfog az undor paplan alá reteszelve
érezve émelygős vad vergődésetek
szorongó gyomorral ,dobogó szívvel ,
még hallom némán hangotok jelzőit.

Csukott szememben halvány fényekre
most jól látom kemény arcotok élét
nagy szeretettel ,dorgáló esdekléssel
elöntött szégyenem kétségbeesetten. 

Titkon kukucskálok, látok szemeket
őrzik testem, ott vannak ,nevetnek
elbűvölten paplan felett dermedten ,
hogy másra ne nézhessek feletettek.



Hitvallás---Vilhelem Margareta

Ha netalán fészkelne bennem a szerencse
hóbortos titkok elfajult sorsában ,
lehet többet kapnék a kitisztult Világban,
lehet ábrándoznék nyugalmas ágyamban.
Tömérdek mérgek oly káros hatással
körbefogják utam csekély bizalommal ,
kaphatnék még többet zavart életemben
vagy elnémulok a kegyetlen csapásra..
Többre jutnék ha áldanám tapsommal
azt amit mások kapnak cselfogással,
fegyelmezett énem oly körbemetszett ,
de figyelemmel harcolok rutinos jártomban .
Kérkedő életem szent felvillogásában
legyen tanulság mindenki számára,
ha vészesen meghúzom figyelmem láncát,
lehet összekuszálom szárnyam csattogását.
Kérkednem kellene a hitvallás menetén,
bölcs gondolataim metszik egyéniségem
de szabad áramlással tör utat magának,
"A hiszek egy Isten" ősi áldott imája../W.B.

2018. november 17., szombat

Ferike és Pista bácsi---Vilhelem Margareta

  • Egy faluban szinte mindenki ismeri egymást,mintha rokonok lennének .
  • Viszont egy falunak mindig megvannak a maguk orvosai ,bölcsei,tanítója ,mint minden kis közösségben. Mindenki ismeri  szomszédok családi helyzetét.
  • Sok dolgos ember élt ebben a kis közösségben .Reggeltol estig dolgoztak a mezon.
  • Volt egy nagyon békés teremtés ebben a faluban akiről írok,akit mindenki Pista bácsinak szólította.A falu nem volt messze Régentöl- Sárpatak a neve.
  • Szeretett tanácsokat adni az embereknek de főleg a fiataloknak .Pista bácsi egyedül élt a nagy kertes házában .Felesége a Júlia nemrég ment el utolsó hosszú útjára ,ahonnan nincs visszatérés.
  • Pista bácsi kezdte megszokni az egyedüllétet szép lassan. Gyakran jutott eszébe Juliska .
  • Reggelente elvégezte a ház körüli teendőket ,utána ö is megreggelizett.
  • Utána   kiült  a háza előtti padra és szivarját megsodorva ,elnézte a siető dolgos embereket ,közben magában elmélkedett. Mindenki tudta róla hogy nagyon bölcs ,megfontolt ember.
  • Sokan fordultak hozzá tanácsokért és nem bánták meg.
  • Egy nap egy fiatal fiú ült  Pista bácsi mellé és fészkelődve jobbra -balra ,nem is tudta hogy kérdezze meg az öreget,arról ami neki nagyon fontos volt.
  • -Pista bácsi -szólt hirtelen kérdezhetek magától valamit ?
  • --Kinek a fia vagy gyermekem  ?-közben feltette a szemüvegét.
  • --Nagy András fia vagyok , Ferike a nevem, ott lakunk  falú szélén  ,ó már tudja maga is Pista bácsi-a  Bandi szabónak a fia vagyok .
  • --Hm,hm,hümmögött Pista bácsi-mondd gyermekem mi a te gondod ?
  • -Tanítson meg engem drága Pista bácsi hogyan lehetek jobb ember?
  • -Hogyan mutassam meg az embereknek ,hogy én is érek valamit,nemcsak az apám 
  • szidásait halljam egész nép ,hogy :-Semmire sem vagy jó te gyermek !
  • -Mit kell tennem ,hogy az emberek,hogy én is sokat érek és tele vagyok jósággal.
  • Pista bácsi anélkül ,hogy a fiúra nézett volna , csak ennyit válaszolt:
  • -Sajnos most vannak valami személyes ügyeim és nem tudok koncetrállni más dolgokra.
  • -Lehet ,azután megtanítlak,mit kell tenned-de ha te segítenél hogy megoldjam a gondom ,utána én is válaszolok neked hamarabb.
  • -Jól van- válaszolta Ferike fél szájjal,mert úgy érezte ,hogy nem veszi komolyan  Pista bácsi sem öt ,mint mások a faluban.
  • -Mit kell tennem ?-kérdezte Ferike ?
  • -Idefigyelj fiam nagy szükségem van valami pénzre és gondoltam hogy megkérlek,-közben az ujjáról lehúzta karikagyürüjét-hogy menj be a  a legközelebb városba és próbáld eladni,de vigyáz mert a gyürünek nagy ára van.
  • Pista bácsi közel hajolt Ferikéhez és mondott egy összeget.
  • -Azon alul ne próbáld eladni
  • -Tudod ez a gyürü nagyon értékes-látod vannak rajta kis  apró rubin kövecskék ,sokat ér !
  • -Gondolom a legjobb ha Régenbe mész ,mert közelebb van ,nem kerül az út sok pénzbe.
  • -Csak arra kérlek nehogy olcsón add el ,inkább térj vissza ,majd megrobáljuk máskor
  • amikor még emelkedik az arany ára.
  • -Nem bánom Pista bácsi ,megpróbálom hátha sikerül.
  • .-Vigyázz szólt az öreg ,ez egy nagyon rég  gyürü,tele van rubinnal ,még fiatal koromban vettem ,mint háborús fogoly egy katonatiszttől.
  •   Másnap Ferike nagy izgalomban volt ,felült az első vonatra ami Régen felé ment.
  • Megkereste a legjobb ékszer boltot és próbált alkudozni a  gyürü felett.
  • -Hát mennyit kérsz -kérdezte egy nagy kövér ékszerész az "Aranybull-ban ?
  • -A nagyapám azt mondta hogy lévén tele van kis rubin kövekkel ,többet kérjek mint egy egyszerű arany karikagyürüért
  • Az ékszerész szuszmogva rakta fel a nagyitó szemüvegét,és nagyonhozzértoen
  • forgatta ide-oda ,Időnként megcsóválta a fajét ,mint aki nem hisz valamit.
  • -Hogyis mondjam fiam ,valóban értékes.
  • -Hát kedves fiam -közben figyelmesen ellenőrizte még egyszer a  gyürüt az ékszerész.
  • -Én nem tudok annyit adni ,amennyit nagyapád kér. -Sajnálom de nincs annyi pénzem .
  • -Sajnálom ,próbáld meg a központi ékszer boltban.
  • -Ferike végig járta az összes ékszerkereskedöket ,de senki nem ajánlott annyit ,amennyit Pista bácsi kért.
  • Ferike szerette volna ,ha  lenne annyi pénze ,hogy megvegye o gyürüt és az árat átnyújtsa az öregnek.Komolyan gondolta hogy Pista bácsi pénz hiányban szenved.
  • Így szomorúan tért haza hasztalan dolga végezetlen.
  • -Drága Pista bácsi senki sem akar annyit adni,amennyit tetszett kérni és így visszahoztam 
  • a  gyürüt 
  • -Sajnálom,hogy nem tudtam segíteni önnek.
  • Ülj le fiam és ne búslakodj .
  • -Gyere magyarázzak meg neked valamit-ezzel Pista bácsi leült komótosan a padjára ,
  • szivarját sodorva a következőket mondta Ferikének.
  • Te is olyan vagy ,mint ez a  gyürü,kedves barátom.
  • -Nem értem-válaszolt Ferike .
  • Hát ide figyelj -Te is olyan értékes vagy ,mint a  gyürü,csak egy hozzáértő tudja megmondani mennyit érsz igazán.ahhoz pedig sok év kell elteljen
  • -Egész életünkben járkálunk jobbra -balra ,sok emberrel találkozunk ,akik nem tudnak értékelni
  •  addig amíg megismernek  minket ,de a tetteiddel amiket teszel egyesek azok után ítélnek meg.
  • -Jól vigyázz -az élet tele van göröngyökkel és sohasem tudhatod mikor érsz egy egyenes útra 
  • ahol majd rájönnek majd  ki is vagy te .
  • Az embereket nem a csillogásuk után ítélik,-mondta az öreg és szép lassan felhúzta a  gyürüt az ujjára ,majd rágyújtott szivarjára.
  • Ez a történet azoknak a szól, akik a nap mint  nap, csillogni akarnak , hozzáadott értékekkel képviselik jellemüket és  nincsenek tisztában  az általuk képviselt értékkel. Mindig emlékezz rá, milyen nagy az értéked, még ha sokan nem is veszik észre, vagy úgy tűnik, hogy nem veszed észre, milyen értékes vagy.

2018. november 16., péntek

Hogy lett fekete a holló --Vilhelem Margareta

Valamikor nagyon regen,a holló tollai fehérek voltak.
Nagyon szép madár volt csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes
dolgaikat eltüntették iziben,mert tudták,hoghy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott.

A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár"
A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,.
-Ellopom,most rögtön  és azzal már be is kebelezte szárnyai alá ,
A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei.
Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.
-Segítség,segítség    !
  .Senki sem  jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta  reszketve .
Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.
-A holló ellopott  és megfog  ölni-kiáltotta  kétségbeesve.
Lent a földön egy kis nyüvecske volt csak a közelben,elbújva  egy fa kérgébe,oly fakérgeiben
lakó kis nyű.
Nagyon megsajnálta madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:
-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.
-Minden reggel te ébresztesz fel engem
-Megpróbálok segíteni rajtad.
Miután késő este lett a holló pihenni tér   Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt  és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.
-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .
 -Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amit körbe rakott a a fa köré ahol a holló szunnyadt.
Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre.Már körülfogták a fészkét is .
A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.
-Tűz van ,tűz van ! Segítsetek  meggyúlt a fészkem is.
A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.
Csak közben felkiáltottak neki.
-Nagy tolvaj vagy ,-nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el te is .
-Nem voltál jó barát velünk.
-Elloptad minden vagyonunkat !
Nagy nehezen a holló kiszabadította lábait a kötelékekből,de azóta  fekete lett a füsttől és a mai napig is csak fekete hollót találunk.Minden nemzedéke már feketén született.

2018. november 15., csütörtök

Menta es Kamilla----Vilhelem Margareta

Volt egyszer két lepke.Nagyon szépek és színesek voltak.Az egyiket Kamillának hívtak a másikat Mentának..
A Mentának a szárnyai zöldek voltak,míg a Kamilla sárga díszben szálldogált.
Egyszerre repültek erdőkon ,réteken ,keresztül reggeltől estig.
Egy szép nap arra gondoltak hogy meg kéne látogassák az emberekkel lakott területeket is .
Nagyon kiváncsiak voltak hogyan élnek az emberek.
Anélkül hogy valami félelem uralkodott volna rajtuk  a két színes lepke berepült az első ház kertjében ami az útjukba akadt ,legelőszőr.
A háznak nagy ablakai voltak,színes ablaküvegekkel .A lepkéknek nagyon tetszett a sok színes ablak,
kozelről szemlélgették ,amikor egy öreg nénikét láttak,üldőgélni bent a szobában.

-Vajon kicsoda lehet ?Az ablak párkánya tele van színes virágokkal -szólt a Menta.
-Vajon milyen nővények lehetnek ?érdeklődőtt a Menta
-Honnan tudjam felelete a Kamilla,kissé bosszúsan.
Amilyen kiváncsiak voltak berepültek a nyitott ablakon keresztül  és látták hogy az öreg néni mellett az asztalon egy csészéből párolgott valami kellemes illat.
-Vajon mit tartalmaz a csesze ?kérdezte a Menta Kamillát?
-Valóban ,vajon mit iszik a kis oregasszonyka ?-csodálkozott Kamilla is .
A kiváncsiságtól hajtva ,a lepkék közelebb mentek a csészéhez.Kis szaglógödrekkkel szimatoltak vajon mit fogyaszt a néni ?.
Meglepetésükre az illatnak kőménymag szaga volt.
A Menta úgy érezte, hogy az illat megszéditette ,majd egy pillanat alatt elszédulve                           ,szinte beleesett a csészébe.
A Kamillának csak alig volt annyi ideje ,hogy megmentse a Mentát a biztos fulladástól.
De mit gondoltak egyszerre  mindketten beleestek a a csésze kelős közepébe.
A kis öregasszonyka ,aki félig elszunnyadt, hirtelen észrevette ,hogy valami belehullt a csészéjebe,ahol a kömenymag teája párolgott.
Hamar megfogta a csészet és ráöntőtte egy virágos cserépbe ami már úgy is száradásnak indult.
A két lepke kinyitotta a szemeiket és nagyot néztek ,mikor meglátták hova pottyantak.

--Jaj istenem hogy tudtam beleesni a néni csészéjébe ?   remegett a Menta
A nagy teatócsából valahogy kikászálodott ,és miután lerázta magárol a tea maradékot  ,látta hogy a Kamilla is hasonlóan cselekedett.
Azután megijedve hirtelen kirepültek az ablakon egyenesen a házuk felé repültek.
Csak amikor majdnem otthon voltak útközben észrevették,hogy szárnyaik veszítettek a szineikből.

Szinte fehér lett mindkét lepkének a szárnya.
-Ne búsulj szólt a Menta  -jó hogy életben maradtunk ,bár sajnalattal gondolt a volt csodaszszinü szárnyaira.

-Igen válaszolt a Kamilla -én is azt mondom hogy jó hogy nem fulladtunk bele .
Egy idő után az öregnéni cserepében kezdtek rügyezni új növények ,különlegesek.
Az egyik növénynek a levelei nagyok voltak,zöldek  ,mig a másiknak vékonyak gyengék kis sárga fejecskével a tetején.
A nénike gondolta még hagyja a cserépben amig nagyobbak lesznek .
Amikor nagyobbak lettek leszakította figyelmesen az új növények leveleit es eltette száradni .
 Majd mindket növenyből készitett magának teát két külonboző edényben.
Miután megkóstolta öket hirtelen  felkiáltott .
-Ej de finomak !Ezeket igazán   érdemes volt megtartanom.
-Az egyiknek mentolos az ize , segíti a légzésemet mig a másik megnyugtatta  a fájdalmaim a szivemben és belső szerveimben .
-Ki tudja még mennyi  jó hatásuk lehet -gondolkozott az öreganyóka .
-Ki tudja mennyi betegséget gyógyítanak -gondolta magában .
Majd meglátjuk a továbbiakban ,csak hagyom ,hogy szaporodjanak,legyensok belölük.
Közben a nénike elmesélte a szomszédainak is hogyan járt ,es azután rendszeresen jártak hozzá a szomszédok, sok éveken keresztül gyógyítani betegségüket.
Igy lett a két szépséges lepkéből nagy hiresség és egy új tudomány kialakulása,anélkül ,hogy tudták volna.


2018. november 14., szerda

A lélekharang-----Vilhelem Margareta

Egyre távolodík a lélekharangod
már csak a szomorúságon vánszorgok
szuszogó lombok között  kievickélek
mindenen túl, keservesen ,szenvedôen.

Kis sebzett szívem  bent fintort vág
ismeri keserűségem dalát s felkacag
 csak ô tudja hogy minden összeroskadt
nem tud rendet teremteni ,ostobaság

lenne újra suttogni szerelmes hangot
mikor nevetve szaladtál  évekig utánam
kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon
mig percekig egyre suttogtad  hangom.

Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,de semmit karolok ,
a por csak egyre szálldos  kôrülôttem
 de futnék a félhomályban közeledbe.

Mert minden szerelem így vegzôdik
ha megpattan egy rugó  a  sebzett szívben
pillanatig megcsap egy kétségbeesés
majd elfelejted hogy valaha is léteztem.


2018. november 12., hétfő

Magdika és Zoli----Vilhelem margareta

Teltek múltak az évek ,mind ritkábban találkoztam Magdikával .
   De mintha elfelejtettem volna az egész históriát . Mind kevesebbet gondoltam az esetre.
 Megvolt nekem is az én problémám.
A férjem nagy jó dolgában lassan az alkohol útjára tért .Válaszútra terelôdôtt az én házasságom is .
  Közben gyerekeim megnőttek,A nagyfiam egyetemet végzet és komolyan udvarolt egy kislánynak aki ma a menyem .
A kisfiammal sok gondom volt ,úgy hogy jobban vigyáztam rá,mint bárkire.
 Mit ad az Isten egy nap összefutottam Magdikával a negyedünkben.
Csak árnyéka volt a régi szép filigrán asszonynak.
-Hogy vagy Magdika édes -kérdeztem minden részvéttel.
-Ne is kérdezd ,már ennél rosszabbul nem lehetek .
-Levágták a másik mellemet is .
-És itt állok lakás nélkül ,mert Zoltán kidobott a lakásomból ,amit Apukám vett nekem.
-Képzeld el ,hogy albérletben lakom egy egész más negyedben,a fiammal együtt.
=És nem próbáltad visszaperelni a lakást ?
-De igen éppen most zajlik a per -szerencsére megvolt minden hivatalos aktám,amivel
   bizonyítani tudom ,hogy a lakás az enyém.
-Mindezek felett mielőtt kidobott volna összevissza vert ,ráncigálta fájós karjaimat,amik úgy fájtak a műtét után.
-A fiam alig tudott kimenteni a karjaiból.
-Ekkora barbárságot nem gondoltam volna róla -hebegtem én.
-Képzeld ,hogy milyen fehérnép csábitótta el az én Zolimat
-Tudod az a híres Zsófika aki a diabétesz osztályon dolgozik,aki a Félváros férfiival lefeküdt.
-Magdika édes -mondtam én -Zolinak ez nem az első kilengése .
-Miket beszélsz összevissza förmedt rám Magdi  haraggal.
-Mi egy nagyon jó házasságban éltünk.,amíg ez a k...a nő nem csábítja el
.Nem tudtam megállni ,hogy Magdinak tudomására hozzam Zoli múltját.
És akkor hirtelen mintha bosszút akartam volna   állni az "ártatlan Zolin " elmeséltem neki a nagy titkot amit évtizedekig őriztem.
-Magdika drága még emlékszel a férjem és Zoli közös kirándulására Oroszországban?
-Persze hogy emlékszem válaszolt meglepően Magdika .
-De miért kérded ?
- Mi köze van mindezekhez?
Ne haragudj rám ha elmondom ,hogy már akkor egy más nővel enyelgett Moszkvában.
-Magdika felháborodottan nézett rám értetlenül.
-És akkor miért nem mondtad nekem annyi éven keresztül?
Kezdtem kényelmet lenül érezni magam és alig tudtam kibökni
-,Tekintettel voltam gyerekeidre ,nem akartam elrontani a házasságotokat
Még soha senki sem nézett rám olyan haragosan.
Kezdtem megbánni a számból kicsorgó mérget ,ami szíven döfte Magdikát
Pont Karácsony érkezett egy pár hét múlva,oly ünnepi hangulat boritotta be  a várost
Mindenkit elfogta a lázas vásárlás . Jobbra -balra rohangásztam ajándékok után .
Egy nap bementem a negyedünkben lévő kis ajándékboltba és majd elszédültem ,amikor megláttam az előttem levő párt ,akik kézen fogva ,bizalmasan beszélgettek egymással összebújva.
Zoli és Magdika mint két kis galamb csicseregtek vásárlás közben.
Még  mielőtt észrevettek volna szép lassan kisompolyogtam az üzkletböl.
Elfogott a hányinger ,már nem volt kedvem a vásárláshoz sem.
Napok teltek el ,amíg magamhoz tértem.
-Ekkora barmot ,mint én!   -hát érdemes volt ,hogy elmondjam a "titkot"
amit a Félváros tudott?    Ok közben kibékültek és én maradtam a "rossz indulatom"-mal.
Azért jó  ez a közmondás.: "hogy ne szólj szám nem fáj fejem."

Záró szóként megjegyzem Zoli meghalt cukor betegségben ,hirtelen hipoglikémiás sokkot kapott
egy pár évvel ezelőtt .
Magdika ,aki túlélt minden rákos folyamatot ,ma is él és ahányszor találkozunk ,mindig sírva
beszél Zoliról.
-Drága egyetlen szerelmem ,itt hagyott engem .
Amikor ezt a történetet írtam eszembe jutott egy versem ,amit nemrég tettem fel a Magazinra :
"Mindörökre" Sokan megkérdőjeleztek -nincsen ilyen szerelem .
Ezzel csak annyit akartam jelezni,hogy van örök szerelem is !


2018. november 11., vasárnap

Halott törvények----Vilhelem Margareta

  • Ha szívedől kitépted törvényeid rendre
  • boldog leszel talán egy órára ,percre
  • fájdalmaid elviselhetőek lesznek ,
  • kisebzett mezőkön maradnak hegek.
  •  
  • A lélek türelmes , tündököl messzire
  • de szívedig hatol ,megzavaró ereje
  • a bün fennmarad ,zuhog szanaszét
  • megviseli agyad engedelmességét.
  •  
  • Ismerős csaták kalapálnak testedben
  • láztól cserepes ajkad közt szerelem
  • pang,míg arcodat az abroncs kegyetlen
  • rácsa marcangolja, sebeket ejtve szét.
  •  
  • De mihelyt megnyugszik szíved üteme
  • lassabban kering véred üres koponyában
  • zsibbadt napok követik magasztosan
  • forró zsibogásait fásult panaszaidnak.
  •  
  •  

  • Zoli es Magdika ---Vilhelem Margareta

    Az életben mindig akadnak érdekes esetek ,minden téren .Jó magam is sokszor megjártam :
     "hogy ne szólj szám ,nem faj fejem" és akkor minden rendben van .
    Úgy hozta a sors ,hogy a férjem aki turista hivatalban dolgozott ,rengeteg kiránduláson vett részt
    már a kommunista időkben is !Aránylag nem volt nehéz munka ,sőt mondhatnám kellemes volt.
    Volt amikor én is vele tartottam de lévén hogy két gyerekes család anya voltam,nem szerettem a gyerekeimet otthon hagyni a nagymamákkal ,ha lehetett szerettem magam mellet látni öket.

    Egyik alkalommal ,amikor  a férjem egyedül ment Oroszország útjára ,persze a kiránduló csoporttal
    több ismerősöm ment vele ,kolleganők ,a városnegyedben ahol laktam onnan is voltak ismerősök
    Többek között volt egy közös ismerősünk is  Szakács  Zoli ,aki úgymond nagy nőcsábász volt.
    Mindenki tudta ,persze szokás szerint  a feleségen kívül. Vannak akik csámcsogtak ezen, mások pedig átnéztek a dolgokon ,többek között én is .
    Hogy mennyire figyelmetlen néha egy szerető amikor halálosan szerelmes valakiben .
    A csoportban ott volt Zolinak a nője is ,persze a férjem is ismerte  ,de férfiak között ez olyan "normális dolognak  tűnt. Érdekes módon a Zoli felesége Magdika  és én egy épületben dolgoztunk .
    Nem voltunk szoros munkatársak ,csak az épület volt közös .
    Mikor hazajött a férjem rengeteget mesélt ,az útról arról,hogy ,milyen csodás dolgokat látott az Ermitázsban  Szentpéterváron, mit látott Moszkvában és egy adott pillanatban valószínű több ital volt benne- elszólta magát valahogy így :
    -Képzeld el -mondta nekem -ott volt Zoli  is a kiránduláson és képes volt magával vinni azt a
    k...a  szeretőjét is, azt az elárúsitonőt is .

    Én csak hallgattam ,mert ismertem Zolinak a szokásait nem voltam annyira meglepődve ,
    -De nemcsak hogy magával vitte -folytatta a férjem  -hanem úgy viselkedtek mint házastársak.
    Utána megijedt a férjem hogy elszólta magát és megkért hogy nehogy elmondjam Magdikának a feleségnek .Két  kiskorú gyerekük volt ,persze az ember százszor meggondolja magát
    hogy kikőpjőn egy ilyen szívtelen dolgot !
    Teltek,múltak az évek én szinte mindennap együtt mentem Magdival a munka helyemre,de soha nem gondoltam arra ,hogy elmondjam neki az esetet . Bevallom nem is érdekelt nagyon.
    Magdika imádta a férjet .tiszta szívvel .Jóképű . volt a férje ,a nők megfordultak utána az utcán.
    Beképzelt ember volt ,tudta magáról ,hogy jól néz ki ,így sok mindent megengedett magának.
    Számomra egy visszataszító alak volt amikor kinyitotta a száját ,csak butaság folyt ki belőle.
    Soha nem tudtam meg hogy Magdika  gyanította -e valaha  valakivel .Én pedig hallgattam konokul.
    Mi értelme lett volna hogy elrontsak egy házasságot ,amikor két gyerekről volt szó.
    Zoli úgy is csalta fűvel-fával ,nem lett volna értelme ,hogy szaporítsam a szót
    Egy nap amikor együtt mentünk dolgozni Magdika nagyon szomorúan letörten  mondta :
    -Képzeld el  Babu ,mell daganatom van .
    -Meg kell műtsenek.

    -Gondolom nem maradok életben ,mert előrehaladott állapotban van a daganat
    Magdika elég fiatal volt még akkor ,bizony majd leesett az állam amikor meghallottam.
    Nem is tudtam ilyenkor az ember mit is tud válaszolni,.Nem kapsz szavakat .
    Ilyenkor valahogy rád telepszik egy némaság ,lévén  hogy nem vakbélműtétről van szó.
    Biztattam egyre;
    -Ne búsulj Magdika lehet nincs nagyon előrehaladott állapotban ,és példákat mondtam neki,
    -Emlékszel ,hogy  X.Y.-t is megműtőtték és még mindig él 10 év után  is.
    -Fel a fejjel ! -Bíztattam  a magam módján.
    Könnyen beszél az ,aki nincs benne.
    Semmi szavakat tudsz ilyenkor mondani amiknek nincs semmi értelme  .Próbálod bíztatni és ennyi.
    Ilyenkor nem kapsz szavakat csak mások példáját tudod emlegetni .Pocsék állapot.
    Vegülis Magdikát megműtőtték es műtét után kemény sugár kezelést kapott, majd kemoterápiát végzett.
    Szívós kis asszonyka a Magdika ,átesett a kezeléseken ,rendszeresen járt dolgozni továbbra is ,mintha semmi sem történt volna,
    Évek teltek el ,amikor hallottam a munka helyemen ,hogy Magdikának méhdaganatja van.
    -Ezt már nem éli túl -gondoltam magamban és sajnáltam a két drága gyermeket akik közben nagyocskák lettek .
    Magdikával ritkábban találkoztam ,gondoltam hogy a férje vitte a munkába,de azon kívül sem láttam a negyedben ahol laktunk.
    Zolit láttam rendszeresen ,kitelten ,büszkén ,mindig nők társaságában.
    Csak úgy foghegyrôl köszönt nekem ,ritán álltunk meg beszédre ,amikor mindig azt hajtogatta,hogy Magdika mennyire jól érzi magát.
    Persze ez nem volt az én dolgom.     Örvendtem ,hogy jól van .
    Az élet zajlott tovább .
     -Magdika újból megjelent a munkahelyen ,Nem dolgoztunk közvetlen ,igy keveset tudtam a sorsáról
    Vékony kis filigrán nő a Magdika ,nem volt soha kövér ,így nem mondhattam,hogy lefogyott
    vagy változott volna .
    Megörvendtem Neki nagyon es mintha visszakapta volna az életkedvét ,rengeteget mesélt a fiáról a lányáról .
    Elmesélte a kezeléseket és hogy mennyit jár kontrollba  ,de soha nem emlegette a családi állapotát.
    Zolit nem hozta szóba ,egy nap csak ugy mellékesen megemlítette .
    -Tudod hogy elváltunk ?-Zoli összeköltözött egy nővel ,elköltözött otthonról.
    Rájöttem rögtön  nem ugyanaz a nő volt ,akivel együtt kirándult Oroszországba jó pár évekkel azelőtt.
    -Nem tudtam és nagyot néztem ,hogy pont én nem tudom .
    Abban a periódusban én is ő is el voltunk foglalva a gyermekeinkkel.
    Egyetem ,udvarlások csalódások .Gondolom akinek gyereke van mindenki tudja hogy az élet nem áll meg és az anyák együtt szenvednek gyerekeikkel.[folytatom]

    A régi utcámon------Vilhelem Margareta

    Szelíd emlékek gyermekkoromból
    emlékszem a házra hol vagyonom
    s örök szeretet markolta a húsom
    tűnődöm rajtuk a csendes  dombon.

    Járom az utcákat benézek ablakon ,
    hol emberek mozognak, s gondolom
    milyen közöm lehet e újabb világhoz
    kik éppen itt  laknak az én utcámon.

    Mert zsigereimben él a régi örömöm
    hol mindig ébred bennem gyönyöröm ,
    kik ma születtek nem ismerik gondom
    hogy ez volt a táj mit szerelem foltozott.

    A két arcomon enyhe pír mosolyog
    hogy egykor én is itt láttam csillagot
    amíg anyám,apám  élt itt éltem világom
    és ide térek vissza ha nagy a bánatom.


    Lassan sétálok, megfeszült inakkal
    a virradat és éj között riadalmasabb ,
    ősi nyugtalanság borzolja a lombokat
    csak az ősz zavarta meg az álmaimat.

    2018. november 10., szombat

    Remembrance--Emilly J.Bronte ]

    Cold in the earth—and the deep snow piled above thee, 
    Far, far removed, cold in the dreary grave! 
    Have I forgot, my only Love, to love thee, 
    Severed at last by Time's all-severing wave? 

    Now, when alone, do my thoughts no longer hover 
    Over the mountains, on that northern shore, 
    Resting their wings where heath and fern-leaves cover 
    Thy noble heart forever, ever more? 

    Cold in the earth—and fifteen wild Decembers, 
    From those brown hills, have melted into spring: 
    Faithful, indeed, is the spirit that remembers 
    After such years of change and suffering! 

    Sweet Love of youth, forgive, if I forget thee, 
    While the world's tide is bearing me along; 
    Other desires and other hopes beset me, 
    Hopes which obscure, but cannot do thee wrong! 

    No later light has lightened up my heaven, 
    No second morn has ever shone for me; 
    All my life's bliss from thy dear life was given, 
    All my life's bliss is in the grave with thee. 

    But, when the days of golden dreams had perished, 
    And even Despair was powerless to destroy, 
    Then did I learn how existence could be cherished, 
    Strengthened, and fed without the aid of joy. 

    Then did I check the tears of useless passion— 
    Weaned my young soul from yearning after thine; 
    Sternly denied its burning wish to hasten 
    Down to that tomb already more than mine. 

    And, even yet, I dare not let it languish, 
    Dare not indulge in memory's rapturous pain; 
    Once drinking deep of that divinest anguish, 
    How could I seek the empty world again? 

    Mindörökre----Vilhelem Margareta [W.B.]

    Ahol életed leélted oly sokáig ,
    ahol mindenki ismerte figuráid
    ahol minden egy dallamra megy
    ahol a zene is mindig ugyanegy.

    Ott fogd meg a kezet mely tisztel
    mely istenigazában forrón megölel
    ahol a szél forgása egyre hevesebb
    ott lassíts ,örökre ne egy percre .

    Ott győzni fog mindig a szerencse
    hol boszorkánykonyhából jön ereje
    hol győzni fogsz feszülő erőddel
    ott állj meg szorítsd magadhoz hévvel

    mit kapsz ,azt fogadd el eleje végééig
    legyen erődnek ereje mindvégig,
    súgj neki néma szájjal ,megértnek
    bátran állj két tűz között mint örültek

    hogy elhiggye mit mond két szemed
    ne fuss el ,ha rátalálsz arra ki kedvedre
    képes könnyeivel betakarni a tested
    ne várd míg mást keres-múlnak az évek.

    S ha elhiszitek egymásnak az esküjét
    az élet olyan lesz mint egy tündérmese
    majd ketten éltek édesen és észrevétlen
    úgy ahogy kívánja a szerelem törvénye 

    Zavaros múló idő------Vilhelem Margareta

    A felcsapó fény ring ide -oda feletted
    lassú táncuk ragyogó csoda köteg
    kavargó mozgások édes nyugalma közé
    válladra telepednek a fények hűvössége.

    Pókhálót köt rajtad az idő türelmesen
    a szél lisztet fúj hajadba ,szemedbe
    s nem védheted magad múló perceidben
    mert tűnő ifjúságod nem villog örökre.

    Szeretnél visszafutni időben ,kutatsz
    álmodban, lépéseidbe  vakon belebotlasz
    a szomjúság még ég a száraz  torkodon
    szilaj harapásai markolnak nyakadon.

    Csalód magad ,másik útra tereled éned
    ígérettel csitítod  hevesen lüktető szíved
    s felejted a bent rekedt szavakat örökre ,
     bár gondoltad hogy egyszer majd kiejted .

    O ,elfelejtetted mennyi  igét akartál,súgtál
    rád borult alkonyodban, sötét lett a sugár
    csak hunyorgó lámpák égnek  körötted
    azok is vibrálnak s te fiatalságra  éhezel.

    Lábaid egy irányba viszik csepp némaságod
    csípős szél fúj rajtuk remegő dallamot
    hasztalan vesződsz ,lábad se kopogjon ,
    úgyis eltűnsz, mint a füst keresve csillagod.[W.B.]


    2018. november 9., péntek

    Az elorelátó-----Vilhelem Margareta-Fordirás -Emilly J.Bronte

    Csend uralkodik a házban : rég alusznak ,
    csak én egyedül nézem a havas ágakat ,
     követem minden sötét felhő zavarát
    ahogy könyörögnek szélnek a fagyott fák

    Bent zúg a kandalló  puhán a  padlón
    semmi melegség nem száll ki ablakon
    a kis gyertyám ég , lobognak  sugarai
    én vigyázok rá ,jól feltalálom magam.

    Kísérteties lett  a boldogtalan drámám
    szégyennel fenyegetnek szolgáló lányaim
    de se apa sem anya nem hiszik álmaim
    hogy mennyi angyal figyeli  baj társaim .

    Csak a hideg levegő lesz  a látogatóm
    az én csapdám  törvénye    titkos hatalom
    bár hitemhez nem illenek hazug döntések
    de aki engem szeret  biztatja az érdemem.

    Csak égjen  tisztán egyenesben  a gyertya
    egy kis éjjeli  madárszánya  a  levegőt húzza ,
    akit én várok az nem jön  hozzám soha
    hiszem áldásod  Istenem, lehetne egy csoda ? [W.B.]


    2018. november 8., csütörtök

    A nyomorult---Vilhelem Margareta

    Valamikor daliás volt öltönyben
    üres lelke merészelt szerelmet,
    ének szelídítette virágos világát ,
    de ma már csak árnyéka, lett.
    Lerongyolódott ruhája pecsétes
    hajnalban képtelen az ébredés
    mellét hasogatja füstös köhögés
    szakállas arcát szúrja a tövis.
    Lábán kikopott átázott csizma
    fején összegyűrt kalap alázata ,
    félig meggörnyedve ,csuklójával
    alig tapogatja botjával az utat.
    Volt, s nincs ,az élet elvesztődik
    néha játékon forog a tét és kocka
    emlékében még él a mosott lepedő
    de csipkés párnahuzat , néha kiesik.
    De már rég elment szabadon a nő
    ki , be és kitakarta játék akarással ,
    tragikus gyorsasággal rongyosan
    csak botja emlékezteti a valóságra .
    És nézi a romokban dőlt otthonát
    hol szerelem sziget lakott valaha ,
    párás szemmel követ szálló darvat
    csöndes ölelésre vágyik szíve vissza. [W.B.

    Fájó őszinteség---Vilhelem Margareta

    Fáj  őszinteségem, kopott réseken

    kukucskálnak kedvtöltő álmok ,

    hol ébredő talajra találnak, készen

    állnak, míg alázatom faricskálom.



    Úgy mint soha tekerednek egyre

    testem ,bőröm barázdás recéibe

    meditálok és utálattal lesem végre

    hogy keserűségem semmire megy.
    .


    Hasztalan volt minden cselekvésem

    csendességem egyenletes kék  egén ,

    minden téren kudarcot szenvedtem

    és dühömben változott egyéniségem .




    Sok  zöld levelek mint szúró tövisek

    karmolnak sajnálattal sebet színezve

    virágok még nem nyitják kelyheik

    hogy enyhítsek fájó szívem rekeszét.


    És varom alázatom megtelt bőröndjét ,

    hogy hasadjon szét és dobálja  felém

    a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer

    és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .



    2018. november 7., szerda

    Szép lassan----Vilhelem Margareta

    Eltelt ismét egy kis rész életemből
    amit szerettem szívem égésterméke
    sosem leszek olyan mint régi egyetlen
    hidegen hagy minden- megtőrt egyenes.

    Lassan minden már oly idegen lesz ,
    jönnek majd mások kik ismerik a célt
    titkos életemnek zárt lelkű gödrében
    nincs jelentősége annak mi a kezdet.

    Oly kívülálló lettem a körülményekben
    minden másodpercem tűrhetetlenebb
    mint újszülött csecsemő nézem az életet
    egy bambasággal amit mindenki ismer.

    Figyelembe véve a hirtelen könnycseppet
    csak fejemmel biccentek ha kérdeznek
    szerettem volna tudósa lenni az időmnek
    hogy megértsem ,az emberi hitetlenséget.

    Csak abban hihetek ,ami már megtörtént ,
    rang és vagyon szerint ki mit kereshetett
    CD lemezeken még forognak régi eszmék
    visszatérnek a kellemes  régi zenefejezetek .

    2018. november 1., csütörtök

    Beteljesedés----Vilhelem Margareta

    Álomból valóságba,bánatból örömbe


    ténfergünk arra meg erre,kedvetlen

    kéretlen,

    valóság repdes a félhomály víztükrén

    vesződve  titkos érzelmek kenyerén
    éhesen .



    Hisz egymáson élünk ,élősködve egyre

    mások életén, megkínzott test bőrén

    gyötrelemesen

    aki ma bátran megtalálta saját erejét

    a holnapban csak lényeget kellene
    kérje illendően.


    Nem értjük mi történik velünk  ésszel

    egymást tiporjuk zabolátlan kéjességgel ,
    az angyalok eltűntek ,

    ahelyett hogy segítenének szeretettel

    csak háborút szítnak sírva keserűséggel
    megdöbbenten .



    Egyetlen valóság,mi vallna emberségre

    rég kimúlt, törött évezredek zenéjével
    színesen,lelkesen ,

    ma  már új számadások kerülnek előtérbe 

    tágas résekkel jelszavak fényében ténferegve
    titkos önérzettel .


    Most már nem tétlenkedünk mindenért
    mi megadatik bekebelezzük jószivuen
    hasztalan kedéllyel

    bohém zenebona nyüzsög körülötted
    nemre vadító, sérült emberi közönnyel
    ámitva képzeleted.[W.B.]