- Ha érezzük hogy elmúlt a hév
nem kísérnek árnyékok,
a szívünkben csönd és béke,
s gondok szárnyán összekötve
egy csokorba az öntudat.
A teljesség őszinte hitén
talán több az értelmünk
a hétköznapok gondjaiban
csak a kényszer furcsasága
tolakodik nagy futamban.
Arany poros boldogságunk
idegen zászlót lengedez ,
de föloldódunk lágy zenében
ha egymási vállát tartjuk
boldogságban,szeliden.
Mert egymás csapdájába esünk
évek során könyörtelen ,
s idegrendszerünk hálójában
reflexeink mik őrzik hitünk
nem érzik hogy mennyit látunk
egymásról ,szemeink figyelnek ,
míg szájunk körül mosoly fakad
az örökös önismeret jogán ,
két időnkben egy idő rebben
s felkacagunk oly tisztán ,
hogy ennyire egyformák vagyunk
s majd a jövő lánc szemeiben
hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]
