úgy nem látja senki,
vörôsbe borult éggel,
és kékes rétekkel ,
melyen búzavirágok
nyílnak,es piros,
mák virágok,szirmokat,
hullajtnak, s finoman,
öntik illatjuk az Égre.
Az én Világom,
csupa reménység,
mely nem ismer,
engem,s várja hatásom.
A réteken virágok,
százezer színekben,
pompásan ragyognak,,s
illatot terjesztenek
Az én Világom,az enyém,
nem hagyom másnak.
csak úgy megcsodálni.
Nyugtalan vagyok,
akkár a termeszét,
ragyog boldogságom,
,s ragyog az életem,
Az én Világom,,
nem osztom meg mással
ez csak az Enyém
és nem adom másnak,
mert ez a Világ ,
