minden örök,
nincs jelen, csak múlt
a nemlét pillanatában,
s halára ítélt szánalmak
törnek életre,
s keringenek feletted
a megfoganás egyenletébe.
Vannak titkos rettenetek
zárt rendszer szánalmában,
s mi hajnalban kezdődött,
estére elmúlik.
Mert forog az örvény sebtében
törvények mezején,
s meg nem született gondolatokat
betemeti kegyetlanül
a múlt s a jövő mezsgyéjén örökre.
Mert semmi sem létezik valósan,
csak ámításnak kinyúlt karja
tör utat magának az ég felé,
megsebzetten
mind mélyebbre s mélyebbre
nyomul felolvadva.
És kering a sok jaj között,
s a muszáj szája mind igazabb,
mint a jelen hallgatása,
s kegyetlenebb az időtlenné válás
a kimúlt gondolatoknál,
így nincs semmi,
mi tartaná a szavak oszlopait,
s halva született igazság
hull fejünkre,
mert ahol nincs igaz élet,
ott bűnben születik minden
holtan igazán.
