egyre tisztább,szabadabb,
gondolatban szárnyal kedve,
nesztelen minden mozdulata,
s társtalanul konokabb
őszinte hangja.
S a zsarnok üvölt fulladtan,
a megfosztott szerelemtől,
uralkodni nem bír az értelmén,
nyugtalan vezérként integet
hagyva egy kis átszürt remegést
így nincs szó ,nincs szerelem
a rab világban.
Csak bujdosó elveszett kegyelem
és alázatos béke tündököljön
csendes élten,nemesebb érzelem,
piros ég boltozat bársony peremén,
smaragd szikrákkal permetezve
a fehér léceken.
Mert mindig bölcsebb ki merészel,
ki emberséggel méri a kegyelmét,
s az unt kalitkának terjedelmét,
s szabadság titkával kínál virágot
s az ajkán nyugtalan kaján mosoly,
perzselődik.[W.B.]
