Egy katona emlékei----Vilhelem Margareta

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekke gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod halogatásba elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.

Eltévedt lélek---Vilhelem Margareta

Hideg fák között lengedez lelked

ahonnan jöttél nem vagy megkötve ,

megmeredt kövek faragott párnája

engedi lelked visszatérni hozzája .

Rokonaid talpig fekete gyászban

a temető hallgatag csodálatában

keringőznek falavelek egymásban

halkan nézed magad saját gyászában.

Látod ,hogy sok színes  virág halmaza

kis sírhelyedet bokrosra dagasztja

égő gyertya lángja inog  a szélben

lebegsz  felette dermedten a  télben.

Az élők még maradandót játszanak

mint sírok és halottak  őrzői  sétálnak

kezükben árvácska , bokros krizantém

szívükben a lelkünk  örök emlékként

Szorosan karöltve kezükben gyertya

síroknál megállnak, arcuk bizonyítja 

szokásos esemény ,még is különleges

halottak  napján mindenki  hűséges.\W.B.]

Dorul de acasa--Vilhelem margareta

,

Mi-dor de cerul de acasă                                   

unde mă simt in siguranță

de păsări născute printre stele

de mirosul ierbii parfumate .

Mi-e dor de apele cristaline ,

 ce nu se găsesc nicăeri in lume ,

de cocorii  mei cu zborul lin

şi  de mirosul copacilor de tei.

Mi-e dor de brazii cei falnici

de cerul albastru care găzduieste

de căpriori  ,ce sar peste butuci ,

de miei grăsuţi cu blana carliontati.

Mi-e dor de familia mea blândă

de mama mea cu gânduri linistite

de perechea mea  ,care mereu mă aşteaptă

mi-e dor de tot ce inconjoară  casa.

Şi dacă câinele meu sare pe mine  ,

ştiu că am  ajuns acasă cu bine

uşa se deschide parcă printro  minune

iar eu păşesc inăuntru cu bucurie.     [W.B.]

Novemberi tél---Vilhelem Margareta

Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék
az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.

Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon ,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon .

A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen ,
s a kert végében csak vadszőlő
diszesedik fehér dermedésben .
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság ,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,fejet billentve.

Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfele
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]

Incselkedo tél---Vilhelem margareta

Libbenő szélben billegő pelyhek
lenge tánccal földet keresnek,
szürke felhőknek nyoszolyájából
eget átgázolnak selymesen puhán.


Nagyot sóhajtva a pajkos holdkaréj
örömében fittyet hány saját egén,
a Nap mögött állva, magára gondol
míg arcába gomolyogva hull a hó.


Megrekedt fákon vastag hókorona
mindenhol csak a kószál a hó arnya
néha meggondolja magát meg -meg áll
visszanéz az égre a társak oldalán . 

Vad szél kergetőzik játszani mer
a pihékkel, kacarászva havazni kezd
kedvvel ,incselkedik a hó pelyheivel
megtöltve a fákat tündöklő fényekkel.


Hosszú lesz a tél mondják a madarak
megdermedve már a nyárra gondolnak 
míg apró pihék mindent beborítanak,
a Hold visszatükröződik saját magában . {W.B,}

A cseles tél----Vilhelem margareta

Hajnal hasadáskor a lét napjában
meg füstölög az ég éji fényeket
homályban bimbóznak lágy fellegek
kicsinyke fehér bárányfelhőket .

Szürke bundájában takarózik a Hold
nagyokat ásít kissé megbékélten
ropogtatja fogaival a fagyott jeget 
szeretettel mosolyog amíg vándorol .

Csupasz fákon deres ágak sora
egymást biztatják hideg sóhajjal
meleget keresnek egymásba bújva
íziben szétválnak varjú károgásra .


Már kering a Nap arany harsonával
mindene sajog fagyos zene szóra
táncolni nincs kedve ,csak rostokol
de melegíti magát saját kandallóval.

És tornyosodnak hófelhők halmazzal
körbefutják szemükkel látókörüket
majd egy fej biccentéssel zavartalanul
földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}

Téli álom---Vilhelem margareta

Télen alusznak a kertek,
begubózva sejtjeikbe
hóval fedett fellegeken
ráncosodnak tarka estek.

Időnként a hold is horkol,
rétek ,mezők fölött hever
kődös párába bújt testtel
dagadt arcán naplemente.

Havas bokrok mögött lesben
csontig fagyott kis verébje,
rebbenti a gyönge hangját 
egy kis morzsa reményében.

És a mostani tél átka,mában
fagytól kocog minden hársfa
s mindent mit hordott rajta
elenyésztek a nagy fagyban.


Télen meghal minden élet
dermedt ágak ,furcsa lények,
fagyott gallyakat fúj kergén
hótól sepert megfagyott szél.

De minden nyílik új tavaszban
ködös latyak ,sár, s a talajban 
fenyők magot szórnak szerte
az új tavasznak reményében.

Üde lesz majd minden lélek
fagynak árnyéka sem lesz meg
a jóság csodás rejtélyében
fény patakok frissen ébrednek..

Táncot járnak kerge szelek,
felfrissítik a vágy helyeket,
félénken a hold is kigyúl
halványan de mégis híven./W.B./

Szél decemberben----Vilhekem Margareta

Percei a hideg, lucskos évszaknak
vándorlás az ősi otthontalanságra
megfagyott szél már egy- két napja 
sodorja élccel az örömét magával.

Saját maguk erején felbőszülve
hajszolja egymást a Nap- Hold tere 
mind sürübben kerülnek cserére
sietnek kajánul hogy ez se ,az se

érjen hamarabb , törvényt követve
kavargásba zavarodnak a tél hírére
párás ködös lesben szemtől szembe
a szél megtoppan e cseles kilengésre

itt is ott kifulladva, lengén cselekvésre
buzdul , s befúj vígan madarak fészkébe
remegteti a csipogó madársereg honát
s decemberi jéggel körbefújja csókját .

Majd vastag ködben leszáll mindenfele ,
jelképnek képzeli az Advent lángolását
álmokat kecsegtet az ünnep vasárnapján
igazolja a december törvényes életmódját.{W.B.}

Téli vihar-----Vilhelem Margareta

Suhogó szélben csapzottan,
az ezüst cseppektől,
fényes kék lebegő anyagtalan
dér hullámtól

fénylik sötétlila árnyalatban
a télnek kapuja.
Mert oly csendes még a tél eleje
halkan rezdül,

s lobogtatja szilárdságát gyengén
lombtalan ágakon,
ketté szakítja a lehullt sugarakat
rövid mozgással .

S láthatatlan ürességet hagy hátra
színtelen tócsákban,
kezdődik a csípős hideg zuhatag
hegyek ormán .

Oly zord záporos zsibbadtságban
csurran a világra
fehéren tükröződik egyre sűrűbben
meghasadt felhőkön.

Aranysárga bársonyos mozzanattal
fészkelődik magában
a Napnak halvány vékony fonala,
mi halkan elpattan

s dermedten kitárul elénk épségben
a vattás csoda
csak varjak károgása hallatszik
csapzottan .

Csillogó tél

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kékes  illatok bűvöletében. 
csikorog a fény a fák között 
ragyogva kéklik az ég .

Csendes az éj
tisztult az ég fejed felett
hajnalbana Nap lángra kel
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten .

Bűvös a köd ,
színes körök remegnek
ez az áhítat titkos fénye
szemünkben vígságot zeng,
habfehér kézzel integet .

Dér cseppen ,
halk zizzenéssel dermedten
szórja szirmait gyürükben,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék .


Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben ,
hogy Nap és Ég mint egy igézet
ketten az idő homályában örökre
keresztezödnek, sebes zendülésben
a tél bűvöletében. 

És remegnek csillagok ,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével varázslatban.[W.B.]