- Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .
Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.
Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarjam össze magam.
Nem akarom tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkom
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áld.
Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dörgésnél,
hetyke bűneim lágy simogatása.
És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratodat ,
s megszólal bennem ziláltan
a szókimondás a régi formában ./W.B.//Minden jog fenntartva/
- Csak szorongunk a csapásoktól
folyton dicsérünk kuszaságot
nyugtalan életünk földi lazulás
szép emberi érzelmeink hervadás .
S kivilágosodnak tükör szemeink
türelmesen az irgalmas Világon
már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
büszke testünk már csak sorvadás .
Arcunkon lágyan torzul a mosoly
széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
bölcs Világról értelmet álmodoztunk
de csak ostort fog ránk a szeles vihar.
És mindennek megvan a lényege
cselekedetteink oly kárörvendőek,
jut is marad is az emberi jóságból,
kígyó módra csúszik-mászik az élet .
Szemeink színében harcunk démonai
bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.
S majd testünk fecsegi léhaságaink
fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
diadalunk már csak csalfa kuszaság
és megborzadunk ha mások is értenek./W.B./
- Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen
bűnöket facsartam belőled tisztán
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .
És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek
de útjaink a hófehér méreg zászlója
alatt, rongyosan felettünk lengedezett .
És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjaiban
sokszor lázadva keverted álmom,
s pokolra csaltad laza álmomat .
Most amikor már földön túl járunk
árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csatázni vágytam
ma kínálgatom némán kegyelmem .
Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bösz haragom
fehér karjaimat égre szabadítom ,
s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./
