- Oly szép volt régen a téli bál,
lilás fényben úszó teremben
súlyos selymek keringőznek
simogató kezek érintésében
lágyan ölelkezve , illatozó kéjjel.
S a fényes parkettán lihegve,
összefonódnak testek lélekkel ,
izzadt kezek forró mámorában
ringnak párok önfeledten zenére
aprókat tipegve tele érzelemmel.
Imbolygó keringők sodrásában,
tenyerek egymást simogatják ,
halkan kopognak cipők varázsban
száz kezek váltogatják egymást
kacér pillantások vágyában.
És oly szédítő e varázs világban
cigaretta füstös terem zajában,
titkos pillantások pihegő csókok,
repülnek a táncos éjszakában,
kulcsolódnak ujjak zene ritmusára.
Forró leheletek,enyhe lázongások ,
oly őrőmteli furcsa szabad táncok,
vágy teli selymek bársonyos fényekkel
boldogságban fuldokolnak részegen,
s húsba hasit a fájdalom a zenére.[W.B.]
