Az Öreg halász---Vilhelem Margareta [Csontváry festménye ]

Komoran ül a tenger szélén
homlokán ráncok búsulnak
bajusza része szakállának
bekerítve nemtörődöm létét .

Korán elindult kis bárkájával
annak rendje s módja szerint
ürességbe merül tekintete
üres halóba csüng keresete.

Nem talált ma semmi értelmet
egy hal sem kereste a vedrét
homlokán a sok redők mellett
keserűsége szűkíti a szemét .

Sok hiányt titkol bús arca ,
hátán pokróc , a hideg rázza ,
fején halász sapka alól itt -ott ,
fehér tincsek ülnek sapkájára .

A halász néma sziklaként mereng
nem töri meg a csend békéjét,
öregségében már összeroskadt 
s reménytelenség lett figyelme. 


Petyhüdt arcán kiülnek táskák 
borongós őszi esti homályban
botjára támaszkodik szokásban
élete nyűg lett , kilátástalan. [W.B.]

Két szívveréss között-----Vilhelem Margareta

A júliusi esős kavalkádból
kiáltok vissza konokul
különös évszakok között
semmi sincs úgy ahogy volt.

Meghallja valaki-e hangom ?
Tiszta száj íz aromás zamatja .
A romantikám rég elhagyott 
erkölcstelené vált nyomora..

Futnak álmok körülöttem, rongyok ,
kinyújtott karomon szánalom
zsebemben még tartalékolom
magam becsapni nem hagyom.

Széditö emlékek keringenek -
életem kattogó vonatok kereke ,
álmom a jövő halmazos légben
két szívverés között tekereg.. [W.B.]

Bárhol vagy-----Vilhelem Margareta

Most még gondolok rád melegen ,
bár becsapódott a kapu régen
képed ,nem fakult meg a keretben
csak fél boldogság maradt bennem.

Lassan szállnak el az emlékek ,
nem kiáltozom ,de álmodok veled
ügyetlenül választottál engem
zsarnokká tett fájó gyöngédségem.

Bűntudattal töprengek,szó nélkül
miközben szívem dübörög hörögve
gyakran várom a vigaszt közönnyel
de a vágy egyre tétovázik felettem.

Bárhol vagy ,az idő nem hoz békét ,
csak ha szerelmed s ha vágyad kísér
majd mikor átérzed milyen az üresség
lehet egy apró tekintetem is sokat ér.

Bennem úgy élsz még , mint elején
kísértenek gyakran a régi őszi esték
itt vagyok csendben várom ölelésed
az őszi csendben minden belefér .

Ahogy múlnak évek lassan elfelejtlek ,
ahogy suhannak őszben vesző fecskék
észreveszed majd hogy egymagad leszel
akkor lehet utadon megfordulsz hazafele. [W.B.]

Egymásba fogozva -----Vilhelem Margareta

Nyári éjjelekben bőrömre tapad
pillantásod, nyári ingert akaszt
áradozva szívemben könyörtelen , 
húsomba mar termékeny szerelmet .

Érzékiségem remegve bomlik szét
az alkonyi csend hatalmában ,
s egymást tükröző lelki világban
indulok feléd ,mint Hold alkonyában.

Minden sejtem ébredése édeskés
kivilágosodik egyre gyöngédséggel
egymásba fogózva éltetik szemem
mint önmagában nyíló virágoskert .

Érintkezések egymásba zökkennek ,
magukért szólnak a matató kezek 
gyönyörök keverik a pihegő szívet
csókjainkból felébredt szerelmet..

Minden szemmérték íves része előtt
hajladozik testem és tested között ,
elég a szó hogy közte megrepedjen 
burokban szült vággyal forrt élvezete.

Csak a szájunk az, mi alig szétreped
kettős színt vall finom érzékiséggel 
s két színt között, csókok függnek egybe
amitől vibrálni kezd reménysége . [W.B.]

Rügyfakadás------Vilhelem Margare

Rám tekeredett évek zamata
feltornyosult halmazzal ,
súlyként nehezedik sóvár aromája
körül hintve felettem 
mindazt mit tettem s lettem
bölcsen, érzéketlen
nincstelenséggel ,
mert ennyi volt rám kimérve.
Időben futok árnyak elől
még hosszú út van bejáratlan
fütyörészve kapkodom magamra 
kabátom ,kalapom
cifrán megsúrolva
érdekek elől, támpontként
tartogatom
mint védő hiánycikket .
És fény felé fordítom fejem
a búnak könyörtelen pontjába
míg mellettem állnak emberek 
hitszegően,vagy épp
megtérten maguk elől .
Rügyfakadás - súgom magamnak
álcázzák keményen 
mit elfelejtettek ,
vagy mit meg sem kezdtek 
céltalanul
hátrányosan 
sejtelmesen 
tekintenek vissza
a megtett út hosszára ,
a vihar szakadására .
Lilás felhő füstölög
s karikákban száll 
előlük ,
mind előbbre-előbbre
tolakodnak ,
sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon 
a halott virágot szült 
éden, mennyezetében
lilás gyönyörűséggel.
Füst karikás lesz álmuk 
egy életre ,
az idő kegyetlenségében
ahova ekével szántott
utat kínál
többségüknek
nevetve szórja hamuját
kopasz fejekre ,
undort köpködve
férges nyelvével 
őrülettel.. [W.B.]

Kiérdemelten------Vilhelem Margareta

Fürödtem tüzes mámorban s bőröm
finom árnyalattal átnedvesedett ,
kucorogtam ágyamon,mint egy bűnös 
s angyalok szálltak körülöttem .

Gyakran kértem jussom érdekelten
felfedeztem magam élet törvényeit
kacagtam a Napba ,kibontott hajjal
s távcsővel kerestem csillagjaim.

�"vtam magam mérő tekintetektől
babráltam szoknyámon titokzatosan
szavaim nem voltak vak látomások
nevettem annak, ki szembe kacagott .

Simogattam kezed borús hajnalokon
mint bejárhatatlan sziget őrangyala ,
sírtam, kacagtam mindig, mérgemben 
szenvedésben lábbal toppintottam..

Ma már tejút felett kacagok a Holdra ,
torkom szorít ,szomjasnak érzi magát ,
már csak fagyott szó jön ki a számon
kegyetlenül süt a Nap sárga koronája.

Hamarabb halt meg szívem mint testem ,
nem éltem meg mindent úgy ahogy kell
szemem vörös lett a sápadt fényekben 
durva szavak gyakran sepregettek előttem.

Most tudom igazán, szerettelek téged
de nem fogtál meg férfias erősséggel
magamban mindent elmondtam neked ,
ha ott is voltál , de sohasem voltál velem. 

Ma már felhő takaró teríti a leplet,
selymesen- szelíd,bársonyos- melegen
a férfi ki szeret de nem lekötelezett
nem érdemel meg semmi jelentőséget .

A zongora dallam-----Vilhelem Margareta

Éreztem én hogy mindig várni fogsz 
kitárt karokkal tüzesen égő napon 
és derűs arcodon az ég mosolyog
fejed ingatod és nekem magyarázol .

Kezdhetnénk egy új Világot ketten ,
puszta kézzel, amin nem fog semmi sem
törvényeid majd tisztelni fogom, egyben
szívedben királynőd leszek hősiesen .

Mosolygok a zűrzavarban szüntelen ,
megfürdök barackvirág napfényében ,
voltak pillanatok, mik jöttek felém égve 
zavarban jöttem, azt hittem hogy vége .

Zongoraszó szűrődik ki valahonnan
verebek táncolnak kecsesen a porban ,
állsz férfiasan, kéz csókra boldogan ,
új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]

A fiatalság bosszúja------Vilhelem Margaret

A fiatalságnak nagy a kedve
vígsággal járja táncát
tarsolyában ránctalan testek
virgonckodnak tudományt.

Fiatalnak lenni egy ravaszság
jelző tábla inti ,
érezni fogod az élet fáradságát
ha lassan előre tekintsz.

Persze eszed legyen megérett 
poharad kihörpintve,
próbálj észrevétlen tovább suhanni
eredménnyel megelégedve.

Ne kívánd egyre a fiatalság elvét
nem valódi alkalmasint ,
hátra pillantsz, látod boldogság hevét
izzadság fedi tested.


S mennyi minden követ az utadon
néha céltalanság ,
nem tudsz eligazodni sehogy sem
mennyi az igazság.

Légy büszke a korodra bizalmasan
részt vehetsz táncmulatságon
persze nem forog lábad mint egykoron
de tiéd a fáradhatatlanság .

Mindig kapsz magadnak társat
akar fiatalt ,
és rájössz nem jót választottál
a régi jobb volt. [W.B.]

Még vannak csodák-------Vilhelem Margareta

Még vannak csodák az ég peremén
még lehetnek kékebbek éji lepkék ,
még süthet forróbban Nap sugara
ha minden életbe több láng hullana.

Meg lehet forróbb az emberi szeretet
tovább forgatná szerencse kereket ,
hajtaná egyre a megkövült szíveket 
kékebbre nyitnak álmot felhők felett.

Puszta érintések néha szédítenek
gyönyörrel megborzongat kék színe, 
bőröm libabőrös és száll gondolatom
a bűnöm s erényem pendül egy húron .

Belefér minden kitaposott életembe
férfinak a szava létem sors döntője ,
kemény fából faragott a csók és bűn
a kék madár bogoz egyre szerelmeket.

Poklok kapuja mindig nyitva lehet ,
nem tudom az ördög mikor bújt belém,
de jó érzés ha valaki rám vár előtte
és csendre int, bűneinket megfelezve.

És folyton körforgásba menetelünk
a gyönyör elöl, majd kacskaringós ösvény
sejtése lett már kecses örömünknek ,
boldog szerelem, nehezebb mint könnyed. [W.

Egy házasság margójára-----Vilhelem Margareta

1. Mint két rab kik egymás mellett
   sors társak lévén keserű utálat
   hagyta nyomát szívben az öröklét
   gyűlöljük egymást mint börtön őrt.
   
   Csüggedve teszed rám érdes kezed
   de már az sem szeret úgy ahogy rég
   kínom a te kínod is egy sivár türelem
   mi összeköti üres rongyos életünk.
   
   Szobák ablakai zárva és száll a por
   nem jön rád szerelem, sem az álom
   csukott szemmel figyeled világod
   egyikünk sem győzött ,csak a kor.
   
   Időnként felvillan régi fiatalságunk
   finom rózsaszínű bőr rugalmassága ,
   vigaszod gyönyörű irigyellek ezért
   nem érdekel szűkséges magyarázata.
   
   Mondják hogy ez természetes elem
   hosszú évek kimagyarázatlan ténye ,
   az élet nem áll meg, másul, színesül ,
   de mi maradunk rabok ketten, egyedül . [W.B.].

A szívek emléke--------Vilhelem Margareta

Honnan jönnek emlékek a szívbe ?
Ha visszanézel szinte hihetetlen ,
hogy valóság volt minden édes tett
mely örökre rád zárta az éji sötétet.

Játékos füstként omlik az életed
a márványnál is fehérebben fest
ringatod magad kedvesed mellett ,
ki feléd hajol tüzesen , szítja véred.

Boldogan, még félszegen figyeled
testének vonalát fürkésző tekintetét
s hiába áll magasabban feletted
alattvalód lesz mámorból eszmélve.

S a boldogság heves öröm perceiben.
már agyad sem gátol víg gyönyörben 
nem érted hogyan lelted merészséged
e ritka perc drágább akár egy ékszer .

Mennyi emlék zenél követelőzően ,
derű imbolyog halkan képzeletedben
össze esküdt kapcsolata a szíveknek
amit a testek közelségében élvezel.


Ma már csak az emléke jut szívedhez ,
de régi vétkeid mind veled döcögnek
és ha új szerelem néha-néha betéved 
új világot hoz,hátrahagyva a merészet. [W.B.]