Csak fájva---Vilhelem Margareta

Csak fájva lehet szeretni,
ez az élet örök törvénye,
a vágynak gyönge koszorúja
bús alkonyod körülfogja.

Mert szeretünk szenvedni ,
meztelen lelkünkbe nézni,
zengő reményüket várni,
ami olyan mint egy hárfa,,.

,megpendül egy-egy húrja,
zengi, mi mámor és öröm, 
alig pendül és máris múlik
elhalkul alig szülemlik.

Zamattal bíborba fogja,
az érzelmet mit hordasz,
az illúziós vágyálmodat,
néha összezavarja.

És mire visszatér hozzád,
fehér lesz már a hajad ,
a tükörben látod magad,
és lelked üres marad.

Mert elmarad minden pompa,
mi vágyadat szőkén hordta,
rájössz , hogy értelmetlen volt
a szenvedő csupasz bánatod.[W.B.]

Sok ido mulva-----Vilhelem Margareta

Felépítettem házam,énbelölem
gyakran járok arra fogva kilincset
örvendek minden cifra élménynek
térben ,időben ott vagyok nélküled.

Nagy volt akkor az utca forgalom
most is belépek ,de csak fulladok
arcok seregében , ugyanolyan hangok
de nyom nélkül maradt a lábnyomod.

Idegen lehet aki még nem ismer
kendőmet nyakam köré tekerem
hunyorítva farkas szemet nézek
nap sugarával, csönd szerelmével.

Most a fájdalmam csak emlékezés
te rég befejezted ,én még tévelygek
találkoznunk kéne mint két idegen
házam ne legyen elviselhetetlen.

Sálammal beborítom a kövezetet
az idő vonal hosszáig ne érjen el ,
házamba nyugodtan bemehetnék
csak már nagyon sok idő állt közénk. [W.B.]

A búcsúzás-----Vilhelem Margareta

1. Amit egyszer elfeledtél végre
   ne szégyelld ,
   hogy szíved újra pezseg 
   dolgok örömére ,
   hogy pillantásodban talán még ég
   gyötrelmed ,
   de tekinteted átsiklik felettem
   hidegséggel .
   Egy harc elég a szívdobogáshoz
   s dadogó beszédhez
   ha elfog a csüggedő lázad heve
   végső pillanatban
   elcserélhetnéd életed irányát ,
   csak a gúnyos szél
   ne hozná vissza
   kegyetlenül cigarettád füstjét.
   Mert szelíd lesz minden elbocsájtás
   búcsúzóban 
   két kezedet megérinti lágy szellő
   ringató dala ,
   könnyező tested nyomorúsága felett
   sóhaj
   panaszos- jaj fakad lépteid után
   lengedezve felőlem 
   feléd
   és érződik a csendes didergésed
   mélyében ,
   de csak ténferegsz tested magaslatán
   kivájva belőlem
   szívembe bezárt daloló énekem
   ígéretekkel.
   S ha piros szájamból ömlene bőven
   trillázó éneklés,
   puha arcod sugallta tetszésemben
   melled égetné. [W.B.]

Megszépult világ----Vilhelem margareta

Az élet kínálkozik szüntelen,
sok mindent művelnek emberek
rombolják a kerek Föld sorsát
homlokuk ráncba torzul gyáván .

Nevetséges életünk szégyenes ,
szüntelen összefüggés érdeke 
tér s időben viszonyulunk benne
s ha barát látogat közönyös leszel.

Látvány, vélemény nincs senkiben 
mint kifordult kesztyű teste, érdes ,
gyűlölet, gyönyör egyre mennek 
ki, mit tartogat vérmes szívében .

Megértjük egymást -ne féljetek
továbbra is a Föld kerek lesz
himbálózol vígan durva köteléken
s a levegő búsan vérzik feletted.

Kikopott cipődön belépnek vétkek
s körülfognak honoráltan értékek ,
feleszmélve saját magadon nevetsz
figyeled azokat, kik figyelnek téged .

Jön majd virradat s arcod fénylik ,
míg boldogan cirógat egy tekintet
félreérthetetlen vártad e percet
a megszépült világ napos helyen. {W.B.}

Sem út sem cél---Vilhelem Margareta

Ott álltál tőlem nem messze
némán ,döbbenten
és lestem
ami biztatni tudna engem ,
de elvégeztetett 
felettünk a forgó ragyogás
volt-nincs ,elmúlt a varázs .
Életünk szétgurult csendben
őrizve furfangosan
megtépett ,megcibált rendet
a kérdés lebeg
ki, kit győzött le
de tisztázott már
érzi minden porcikám ,
mégis sosem tanulunk belőle
mert most is ott állsz 
nem messze tőlem
merészen,
mert a titok megmarad
árván ,
egy kellemetlenségnél
már oly mindegy 
melyiknél ,
csikorgó foggal üresen
de nem találunk
sem utat sem célt.[W.B.]