Amit egyszer elfeledtél végre ne szégyelld , hogy szíved újra pezseg dolgok örömére , hogy pillantásodban talán még ég gyötrelmed , de tekinteted átsiklik felettem hidegséggel . Egy harc elég a szívdobogáshoz s dadogó beszédhez ha elfog a csüggedő lázad heve végső pillanatban elcserélhetnéd életed irányát , csak a gúnyos szél ne hozná vissza kegyetlenül cigarettád füstjét. Mert szelíd lesz minden elbocsájtás búcsúzóban két kezedet megérinti lágy szellő ringató dala , könnyező tested nyomorúsága felett sóhaj panaszos- jaj fakad lépteid után lengedezve felőlem feléd és érződik a csendes didergésed mélyében , de csak ténferegsz tested magaslatán kivájva belőlem szívembe bezárt daloló énekem ígéretekkel. S ha piros szájamból ömlene bőven trillázó éneklés, puha arcod sugallta tetszésemben melled égetné. [W.B.]
Ott álltál tőlem nem messze némán ,döbbenten és lestem ami biztatni tudna engem , de elvégeztetett felettünk a forgó ragyogás volt-nincs ,elmúlt a varázs . Életünk szétgurult csendben őrizve furfangosan megtépett ,megcibált rendet a kérdés lebeg ki, kit győzött le de tisztázott már érzi minden porcikám , mégis sosem tanulunk belőle mert most is ott állsz nem messze tőlem merészen, mert a titok megmarad árván , egy kellemetlenségnél már oly mindegy melyiknél , csikorgó foggal üresen de nem találunk sem utat sem célt.[W.B.]
