Ha rozsdás levelek hullnak válladra
ne csodálkozz,ősznek ajándéka,
beborítja hajad, s tested zavartan
csillogó gyöngyöt fűz hajadba.
Minden esztendőben,kavarognak
évszakok kemény hullámban,
furcsa neszek futnak szétszórtan,
halványabban melegít a Nap sugara.
Ködös reggelekben csurog a dér
aprítja homályban színének opálját,
s kacagva száguld cudarul a szél
elseperve az ősznek huncut gondolatát.
A szőlő megérett,mustban csorog
mézédes arany lebegő illatban,
hajadról lehull a sárgás fa levél
szívedben marad az őszi gyöngy füzér.
S majd göndör hajadról gyöngyöznek,
nyári hangulatok topáz színekben,
szállnak messzire a nyálkás légben
az őszi napsütötte feszültségben.[W.B.]
