Megprobálok nélküled lenni
elfelejtem kemény tekinteted,
megpróbálok szenvedőn létezni,
régmúlt kedélyek emlékében ,
s fázósan kabátom összehúzom
és sálam nyakam köré tekerem,
s csöndben ballagok az éjben.
Oly szerényen magamra maradtam,
csalóka hited eltűnt nesztelen,
vajon merre van eldugott fészked
hol minden reád emlékeztetett ;
bársonyos csöndes melegséged
testemen ridegen megdermed.
Már nem is emlékszem szemedre,
régen volt hogy felém villogtak ,
tüzes pillantásod kiégett az éjben
s már csak emlék az őszi szélben
és fodrosodik a lehullt levelekben .
Nem szenvedek, sodródok az élettel,
ha lehunyom szemem talán létezel,
visszapergetem hűvös hűtlenséged,
de szeretnék újból együtt lenni veled.[W.B.]
