A legyozott---Vilhelem Margareta

Hadakozni szeretek Világgal,kimérten
szélviharként állok esőnek meztelen ,
jeges termésnek töredékén,tevékenyen
megállítanám e ronda Időt engedékenyen.

Fáradt arcomat tenyeredbe tenném ,
bár győzhetetlen vagyok legyőzötten
mert megbűvölten az elvarázsolt égen,
a dús fellegek enyémek az éjben .

Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok
megengedett hogy sorsomat én íróm ,
vad orkánoknak szerelmetes keblén,
ápolgatnám fájdalmam megelégedvén.

A haragjaim dúsan szaporán terhelnek,
bár harcommal élni bármikor merészelek,
ostorral kivívnám a tenger vad haragját
hullámaival fedném be arcom aggodalmát.


Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem,
mert az élet mindig buzgón felülkerekedik
az ostora keményebb, több ,s beteljesedik ,
mit tervezett és vitatkozik halkan velem.

És így én leszek a legyőzött a semmiben ,
testem megtelik csúf sebekkel sebtiben,
mártirságom odahagyom holtamig veszni,
de kínomban minduntalan fogok kiáltani.
[W.B.]

Ha csak ennyi volt---Vilhelem Margareta

Vajon van-e valami miért érdemes
valami csodás szemfényvesztés ,
csókos asszonyi mosolyom oly kevés
késői siratóm már régen nem könnyes .

Kémlelődök jobbra balra hasztalan
vérző szívem lüktetése nyugtalan
ágas ereim, dúsulnak minduntalan
míg rút rettenetben bűneim vajúdnak .

Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen
s ha már fészket nem raktunk közösen
áldott csókjaink kivirágzó kedvükben 

húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek. [W.B.]

Hirtelen jott---Vilhelem Margareta

Hirtelen jött,
nem akarattal,
hozta az idő.
Várt és hasított
varázst akart,
szépet színeset,
állt, hallgatott,
kint szenvedett
a sok álomból
semmi nem lett,
csak sóhaj s megbosszult üzenet .
Szívek dobognak
semmi sem régi 
álomból költenek
varázst ígérni,
apró hunyorok,
csöndes sóhajok,
felbuzdított szívek,
halk kocogások,
megdermedt lelkek
futó emlékek,
fájó testrészek, nagyon elcsüggedtek.
Állok és várok,
némán és sután
gondolataim -
már nem az enyémek,
voltam és nem vagyok,
szerettem csalást
áldottam átkot,
alkottam mámort,
voltam és nem vagyok.

Örökké---Vilhelem Margareta

Egymás szavait lesve merészen,
mély álomból
kel és gyémántként cseppen szívünkbe
türelmesen,
kezeket összefogó örök várakozásunk
hézag nélküli,
mint lassú gyöngyök levált zománca,
fogaink koccannak,
és töredelmes vallomása a múltnak
titkunkban
ugyanaz a kielemzett, értelmes, végső
kihívás, mi
szemünkben csak átkos birodalmakban
lebeghet,
és fénytört szemünkben rezzennek,
hatást elérve,
tiszta, fehér, szűz lelkünkben lézengenek
támaszt keresve,
zöngétlen, halk neszben zenélve
bársony szerelmünk.
Mert egymást kémleljük, kihívóan
ádáz,
csökönyös, vad szerelem hűségével
ugyanúgy,
mint hamuba olvadt, édes, lázas álmok
töredéke
és türkiz csillagok örök fényessége
világit felettünk,
remegve őrzi években megkeményedett
nászunkat,
a feltörő hűségnek mintájában fényesen
bevésve gyűrűnkbe.
Az örök szerelmünk titkának bizalmát,
a látó láthatatlant.

Ilannó csoda --Vilhelem Margareta

Oly forró a szenvedély lángja
fölcsap, törtet feléd,
de lelkedben, ami marad
felejt hűtlen,
mert oly gyönge néha
tested langy fénye
csak egy hullámsodrás mámora
az áldott kis csoda,
ami eltévedt, s bánatba
torkollik tova.

Oly szép a mámor csodája,
furakodik halkan
és mint bomlott nyáj barangol
szíved raktárába,
de oly gyönge a szíved,
nem bírja lüktetését
majd csendesen
suhan karjaidba,
hűtlenül eltűnik
tántorogva
a nagy sodrás hullámaiban.

Minden csak percek zavara,
mert nyargal az idő,
könnyen illan lángolatlan,
s hiába kergeted szomjasan,
eltűnik a fénytelen alagútban,
s döbbent arcod
sápadt színben
hallgatag,
már nem szorítod markodban
a szenvedély mámorát,
de tudod, nem lesz több ilyen
soha.

Vándor az Isten házában ---Vilhelem Margareta

Az Isten kapuját ,az is átlépheti,
ki hitével küzdik,de azért reméli,
hogy megtérülhet ott az oltár előtt
és megkapott hitét felszentelheti..

Az életben ha tövis között járunk,
néha fájdalmasan reánk tapadnak
egyenként kitépjük, felszabadulunk,
ha erős a hitünk,újra indulhatunk.

Vándorember botja néha görbe
akár a mi életünk , tele van röggel,
a vándor a botját néha kicseréli
az ember is az életét újra kezdheti.

Hittel ha tele vagy jobban sikerül,
térj be te is vándor botoddal egyedül
könnyíts lelkeden ne keseredjél el
Jézus veled van minden percedben .

Karácsony éjszaka a te álmod vándor
békés áldást kap ahányszor akarod 
rózsafüzért morzsolj fáradt kezedben ,
meglátod betérül a szent szerencse.

Isten fia bátorítja a hontalan embert
szépséges arcán fáj szegények sebe
két kézzel osztogatja a szent ostyát
szívedben keserűséged áldásra talál.[W.B.]

Az örökké határa---Vilhelem Margareta

Úgy támaszkodunk mi marad arra
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban .

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztünk a reményt jóra 
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét ,
csend fogan s félelmünk felszakad
és csak a tudattól is ,minden szabad.

Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlik a szőkeségünk üres lakásban 
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
körülbelül egy -két másodperc alatt 

örökké élni s nem kell búcsúzni
a szívünk kamasz és kecsegteti
megragadó alkalmunk vásári színei ,
bízni kell, s élni vidáman ,nevetve . [W.B.] 

Kivánság az újévre ---Vilhelem Margareta

Jönnek mennek az életek
könyörtelen ,végtelenek ,
s a tévutak, zsák utcák
félelmetesen megtelnek.

Mert egyre többen leszünk ,
lesz még rosszabb ennél
valami ismeretlen felé lép
a világ, de legyen másképp 

legyen mókásabb az évünk ,
ne lankadjunk,szeressünk
a jövő év majd megkíméli
pusztuló zavaros eszménk.

S majd buzogni fog az öröm
ezer éves harangvirág bimbók
kinyílnak obszcén mozdulattal
hűvösen kiseperve régi illatuk . 

Házak homlokai tündököl
kedvek és szerelmek égnek ,
ne legyen ez a ronda csend
mely szétmar minden szívet.

Villanjanak fel színes fények
tavasz fuvallatát érintsd meg
olvasszuk a múlt szilárd jegét
szívek szíveket elégítsenek. [W.B.]

Zurzavaros éj----Vilhelem Margareta

Leplezett közöny ül közöttünk
félárván ,szorongások között
elmúlás démonjai keringenek 
halhatatlanul titkosan felettünk .

Szomorú idők utolsó búcsújában
még benne van egy utolsó kacaj
kék tenger örvényének tájtékában
talánnyal játszik a kényszermosoly.

Mögöttünk marad, holt idők szennye
amiben báj, titokzatosság volt őrizve
észrevétlenül álló mosódó üzenetek 
tenger homokkal sodrodnak nesztelen.

És eltűnnek csendben ismeretlenül
édes illattá vállnak mit belélegzünk
így ártatlanok maradnak bennünk ,
amíg üldöz egy olcsó kaland rege. [W.B.]

Újévi koszonto---Vilhelem Margareta

Boldogságban,
minden év végső hetében
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szivekböl ömlik a malaszt
s hevesebben dobban a tiéd.

Oly lét öröm,
bársony kincs ,oly fény özön
boldogság vágyat két kézzel
szórnak,vidámságot osztanak
díszeset, elmúlt ifjúságodra
kegyelmet,s fordítják éjjeled,

Újévre  ,
érzésekkel tömítve ,boldogabb
nem kinccsel ,ranggal; víg szóval
száraz rózsa szárnak piros bimbót
lombtalan fáknak apró virágot
neked illattal teli bársony csókot.

S csillag virágból,
bokrétát kötnek az egész Világnak
a legszebbet ,miben benne van
gyermeked,családod, testvéred ,
s dalt zengnek igaz gyöngyként
sorsod a jövőben megpecsételik [W.B.]

Fagyott virágok búcsúdala---Vilhelem Margareta

Elkésett száraz virágok télben
ringatóznak a hideg szélben
nem kívántak sohasem jeget
csak égő ,napsugaras meleget.

Beszélnek egymás közt érthetetlent
új témákat a nyár utolsó perceit ,
csak a végső helyzet mindig fordított
friss virágaik félig holtan hevernek.

Kevés időt jósolnak bárgyú istenek
a tél hosszú lesz, s eléggé hideg
jeges virág lesz belőlük téli életben
a tél mi érkezett csak apró töredék.

Így lekonyultan búsan hevernek
eldugott avar, csepp kis melegében
ami nélkülözést tetőzi a téli hideg ,
szomorú hogy elkezdtek zsugorodni.

Akár az emberek elszántan,idegesen
egymás közt beszélnek virág nyelven
mondataik monotonon forognak kőrbe
száraz virágjaik csak koszorúk lesznek. .[W.B.]

Meghokkent bátorság---Vilhelem Margareta

Valaha egy ismerős út felé tántorgok 
hajamban kék csatt,réten búzavirágok ,
magam nem sajnálom hova jutottam
téged sajnállak, a szánalmad miattam..

Még mindig próbállak becsapni téged
a nők szoknya helyett nadrágot viselnek ,
ezért nyugodt vagyok ,bocsánatot kérek
néha a rossz ötletem mulatságot ébreszt.


S ahogy közeledek, látom házad tetejét
piros cserepek, fal kopott sárga színeit
megállok rozsdás, láncos kerítésed előtt
talán üres a házad , félve megyek eléd .

Egyenes bocsánatom biztos célba érne ,
de te nem vagy az,ki játssza az erőtlent
megül a félelem , hiába van rajtam nadrág ,
de testem lagymatag ,elszáll a bátorság . [W.B.]

Voltam boldog is ---Vilhelem Margareta

Igyekszem eltűnni életedből örökre
tipegek halkan puha sarkú cipőmben
bezárom ablakod ,zárt reteszelek
de valami visszatérít mégis fél percre.

Magamban kérdem :hol van más élet?
mindent mit terveztem csak személyes,
mikor utoljára láttuk egymást a téren
valami fontosat tisztázni akartam veled.

Akkor is kerek szemed mohón követett
de már ismertem gyáva erőfeszítésed ,
magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét
láttam szomorúság csillaga bekerített .

Voltaképpen már ismerem bölcsességed
nincs miért szórjak rád szennyes érveket ,
mégis átgondolva előző életem keservét
gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

Visszatéro évek---Vilhelem Margareta

Orök menésben vagy felém egyre
mint anya aki gyermekéhez menne ,
még kezdet előtt vagyunk egészen
gyöngédek s kegyetlenek,merészen .

Ne rontsuk el legyen szép a menet
a jövendő fenséges következményre
ami lelkesebb célok felé léptetnek
csak siralmas szenvedély ne legyen .

Szelíden és szívósan örvendjünk
jóakarat,bátorság megteremtéséért
a visszakapott vágy izét élvezzük
rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk.

Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől
amit elhinni vagy tagadni sem merünk
tudjuk mindketten az érzéseinkben
az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.]

Karácsonyi álom---Vilhelem Margareta

Karácsony cseng fehér télben
kékes ködben csipkésen rezzen ,
arany szánkon minden csillog
sok színes gyertya csodát villog.

Fénybe borul földi élet mennye
fény csóváját hinti szerte -szét
apró pelyhek hullnak zöld fenyőre 
arany szállal körbefogva menetét .

Lent a földön szent csoda parázslik
keresztjében hullnak ezüstös tollpihék
érezzük ünnep ragyogása, közeledik 
szikrák szállnak házak hideg ablakára.

Fények villognak,mint égő lámpások
mindenki boldog ,s a kis angyalkák
finoman szállnak zöld fenyők ágaira
dicsőséget hintve a csoda országból.

Új világ kezdődik, bölcs királyok láza
reánk tapad, lelkünket zenével felrázza ,
a csillagok kékesen mind jobban égnek
jelzik a Szent Karácsony békés jövetelét .[W.B.]

Zavart világ-----Vilhelem Margareta

Semmi sem tartós bennünk rég
kihalnak szokások , oly őrültség ,
roggyanó Világ boldog ösztönére
rohanva dolgozunk megfeszítve.

Elfáradt Világban már nincs időd
mulandó ,hasztalan álmokra
érintkezéseid, hiányos kopottak 
nincs erőd sírni, érveid határozottak .

Bizonytalan minden körülötted
bár érzed az illatot mi árad feléd
a remény csak felcsillanás jele
léha ,fáradt haldokló dísz eleme .

Néha mulatsz kicsinyes örömmel
de testedet átjárja az utálat heve ,
közönyös játékodra,nincs kedved
igéid némák egynek sincs veleje . [W.B.]

Feltoro vágy ----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában 
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szósorok láncán rezegnek feléd ,
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az ész.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]