Mi volna---Vilhelem Margareta

      Mi volna, ha nem volnék,

én neked,

ki tartaná az oszlopot

testednek,

bús hangom

kihez szólna,

ha nekem senkim

sem volna,

balga táncunk

kivel táncolnánk,

ha nem lennénk

barátnak barát

fejünkön ki hordana

koronát,ki választana

királynak,királylányt,

éneket ki énekelne,

mesélni kinek

volna kedve,

ha te nem volnál

nekem életemben?

Szerelmet ,kinek vallanék,

ha csak egyedül lennék,

örvendjünk egymásnak

kedvesem,mert ez

                                                        egy igazi szerelem. [W.B.]  [Jogi vedelem alatt all }

Ha kell---Vilhelem Margareta

Szívemben vagy, ha égre tekintek
csillag szemmel,
ha a hold ragyog kékes füstösen,
szerelemmel.

Veled vagyok nincstelen éjeken
bár fojtogat a köd ,
finoman fogom eltévedt kezedet
tiéd a jövőm.

Hallom , ha az ég haragosan játszik
az űr fenekén ,
hallom messziről finom sikolyod
mi bennem él.

Bármerre mész utadon követlek
szorosan foglak,
ha tombol a szél és elfújja kedved
vigasztallak.

Hallgatom halkan a tenger zúgását
magányomban ,
hajnalkor eltűnnek ezer csillagok ,
marad csillagod.

Tüzes lángok mardossák arcod
vized vagyok ,
vad haragos orkánok tombolnak
oltalmad vagyok.

Szavad fülembe cseng dallamosan
nem hiába ,
csábos szavaim hangodat tompítják
száll a vágyam.

Ha ringat a hullám, kavicsos parton
pázsit vagyok ,
keblemre rátalálsz és ringat majd dalom ,
múltamat föladom.

És ha kéjt hoznak az istenek hozzám
üdítlek csókokkal ,
e szép változásban megújul kedved
mindig tiéd leszek .

Csodás emlék---Vilhelem Margareta

  Oly csodás emlék bujkál

szívemben,

oly kedves, békés zsongás,

míg ajkamon a mosoly

édes borzongás,

valami emlékeztet rád,

lehet a kinyílt hóvirág,

vagy lehet a kék vizek

zúgása,

vagy talán, az éppen égen

húzó darvak,

halk szárny csapkodása.

Mert minden rád emlékeztet

vérünk lobogott a tűzben

ölelkezve,

s kezemben volt lelkednek

élet ereje

és bíborban szikrázó csillagod

sodorta magával az ajkad,

hogy a szám elérje.

Ma csak boldogságunk csendje,

kong a sötét estben

és vágyaim csak izzanak,

szerelmünk belehal a csendbe,

ma már csak minden homály,

mi körül fog lassan,

s lelkembe visszaszáll

a néma borzadály. 

Ahogy te szereted---Vilhelem Margareta

  Úgy formáltál ahogy akartál
testem szobor lett,
hajamat napsugárral szőtted,
szemeimet kék ég habjával
bársonyosan letörölted,
fehér nyakamra szegfűt fűztél
két erős karoddal
és szivárványban fürdettél
olyan lettem, ahogy kívántál
magad örömére.
Csillag bűvölt szeretettel
testemet is át festetted,
a virágok minden színében
hajamba rózsa szirmokkal
tündér lány lettem
örömödre,
úgy ahogy te szereted.
Szavaim is tiéd lettek,
csak neked rebegtek
csókos dalt zenéltek
az éji kékben
és mosolyt csaltál ajkamra
oly csókos pelyheket,
ringattad szelíden őket
a szélnek fodros zugában,
míg illatoktól bódultan
magadnak formáltad.
Amerre jártam, örömödben
rózsákat szórtál elémbe
és csak egy szavamba telt
máris hullott fejemre
harmattal teli lila színben
a Holdnak fénye
úgy ahogy te elképzelted
és Világ körül repültél velem
elseperve a fellegeket,
mert csak neked lettem [W.B.].

Izzó csillagként---Vilhelem Margareta

  Mennyi izzás kering körülöttünk,

s a szívünk belülről izzadnak
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Mert fájnak a kimondatlan szavak
s féltemben feléd fohászkodnak
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz
mind idegenebb leszek neked
szüntelenül felejtenél
csókok nélkül.

Mert annyi ibolyántúli fények
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.

Még akkor is---Vilhelem Margareta

  Már nem fáj úgy hogy

semmivé vált a vágy,

hogy lassabban ver szívem,

hogy a fiatalság már csak árny

és por lett arany kedvem.

Mert vesztettem csatát, sajgót

és az ég felettem néha borult

oly hamvas lett előttem az út

de szájam körül halk mosoly,

mi dacolva szaggatja

az ősi megbukott időt.

Lázadnak az évek bizseregve

és titkolják sóhajunkat a szelek

míg dagad keblűnk

az éjnek peremén

és csókolózunk még szenten

izzó merengésben, mi

örök kísérlet a természetben.

Próbára teszi türelmünk

és feljajdul bennünk a vér

kigyúlnak új tavaszok

átkos nyomorba valók,

hirtelen kinyitod szemed.

Látod minden rendben

mert édes ez a fájó élet,

csörtetve kegyelmez neked

vég sóhajod oly szenvtelen

még akkor is ha messziről zenélnek,

csodás muzsikát szívedben. 

Mindörökké---Vilhelem Margareta

   Ha tudnád,hogy te vagy a szikla

ki őrzi testemet

te vagy a szárny ki körül ölel

szeles estéken,

lábam alatt az aranyos homok

mi simítja talpamat

bőrömön napfény táncolgat

az a te ajkad.

Melleden remeg a szívem

mint zápor után

megtépett kis fecske fióka

nyári délután

kezedből bárdot faragtál

védelmemre,

s oly könnyen forgatod szemed

mi engem őrizget.

Te vagy a nyár a zúzmarás télben

ki melegít

s a télnek fagyos szemgödréből

te világítsz.

Oly édes-könnyű az élet te veled

szilárd talaj

gubancos ködös téli estéken

csak csupa kacaj,

szilárdan állunk a lépcsők fokain

lágy menetben

mert selymes titkok rezegnek bennünk

mind örökben. 

Elfeledtelek---Vilhelem Margareta

Tudod nem fáj már annyira hiányod

emléked koppan az üres semmibe,

vörös rózsák gyúlnak homlokomon

s a viharzó szomorúság oly nesztelen.

Valahol itt közel dicsőit a hajnal

és néha felsírnak a kemény kövek

szívembe belemart az egykedvűség

csöndes testemből rózsás vér csepeg

minden összefut szerte-szét

rám telepedett egy sajgó szédület.

Már nem fáj iszonyom a holnaptól

lepkék szárnyán sebesen suhog

a szemérmetlen érzelem,

nem vagyok boldogabb a semminél

önmagamra ébredek néha sötéten

és éhesen keresem tekinteted.

És döngetem mellem eszeveszetten

kerek szemeimmel vakon ébredezek

emberséget nyertem az érdektelenségből

bátran kiállom a megcsalt küzdelmet.

Hulló rózsák közt botorkálok csendben,

csokorba szedem a bánatom,

nem fáj a szélnek vad csattogása

mi szétpárázza lelki tudatom.

Oly könnyelmű voltál,talán tehetetlen

és arany ködön nézted a végzetet,

csillagok kibuggyant fényében

talán szebbnek láttad tévelygő szerelmed.

Én elfeledtem milyen is volt hangod

hogyan öleltél, hogyan szerettél

azt is elfeledtem, hogy imádva voltam

csak lassú reszketéssel nézek magam elé.

Szerelmem él---Vilhelem Margareta

A szerelmem él

meghunyászkodva a lázas lázig

szívem gyönyörében alázatig,

fájdalmamnak foltozott lomja

testemet ölelő forró karjaidnak

darabja.

A csókom éget

borostás arcodnak mosolyáig

gyönge érintéseid varázsáig ,

hullámzó érzéki üde sejtjeid

szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig

roskadásig.

A kezem simogat

bánatos lelked titkos gyökeréig

tépett sorsodat kiittad fenékig,

szívembe foglaltalak világ végééig

gyönyörben ringatlak szenvedésemig

örökben.

Enyém vagy,

vágyaim szívet éltető ritmusáig

ébrenlétem örök mozdulatáig

testemben hordozom szerelmed,

mint várakat őrző védőbástyáik

a másvilágig.

Csak akkor-----Vilhelem Margareta

Szememben az igézet szivárványa
kőrül rajongja tested
míg ajkamon cseresznye virága
szelíd varázsban
bontogatja szirmait hófehéren
csalogatva szerelmed.

Sóhajom messze száll nehezen,
de te nem felelsz,
büszke arcodon hideg érdem
s győzelmed
langy szellőként száll felettem
mint megvető értelem.

Mikor ajkam feltörő vágyat
csókol szívedbe
lehet derűs kék pillanatodban
hűségre ébredsz,
s mosolyom csalóka bűvöletében
megértesz
szemeid sugara besüt szívembe
s tűzzel éget,

s akkor szeretnék feléd közeledni
szerényen,
mikor a lángoló Napban kavarog
arcod a fényben,
s mikor nem gondolsz hidegséggel
zavart szemeimre,
akkor hozzám, ne maradj könyörtelen
szerelmemben.

Kérdés az éjben-----Vilhelem Margareta

S amikor a hold kapuját nyitja,
az éj ragyogásában
felcsigázott szerelmed lángja
megremeg ostobán,
s megalázott tört szavaiddal
keresel feleletet.

Kitárt testedben harang szóra
megdobban szived
és nem tudod letagadni soha
hogy szerettél,
akkor is ott a hold nyitányában
a pöre ég alatt.

Csak az imádat mi elhamvasztaná
testedet bennem,
vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
keresnem kéne,
a boldogság és halk gyönyör között
a kérdést varázs szóra.

S én szerettem saját vétkemet
vad őrületemben,
képzeletemben veszve volt minden
az ész képtelen
felfogni értelmetlenül a lehetetlent,
mi benned ragyogott.

És álltunk a nyílt ég karimája alatt
bíborvörös vakságban
bocsásd meg nekem tévelygésemet
az éji hang zajában ,
felelet nélkül maradt örült kérdésem
örökre, érthetetlen számodra .

Magunk törvényei---------Vilhelem Margareta

Egymást bénítják a Világi törvények
csillagokból jövő sorsot irt ítéletek,
kezek mik osztanak csalóka üzenetet
mit lehet, s mit nem, de szédítenek.


Hát teremtsünk magunknak Világot
hol törvényeink kétséget nem állnak
s hol szívünk más szívet simítanak
fantáziánkból szerelmet faragnak.

S lelkünkben titkosan oda bent
kifaragott törvényt mi döntünk el 
bár az igazság néha bölcs művelet
számunkra vigaszt hoz, szépeket.

És higgyétek sosem lesz boldogabb 
az ki másnak túlvilági álmot cáfolhat,
élő csodákból szőtt halk varázsok 
szépítik körülötted szerelmes világod .


Majd sírnak ,vagy vigadnak érzelmek
imbolygó gyertya láng fényében
kutatva a zsarnok Hold örök erejét ,
de törvényeink feloldozzák bűneink.[W.B.]

A mosoly------------Vilhelem Margareta

Ma már mosolygok lengén,
már sosem vágyom vágyra
csak nyugodt békét keresek ,
s hogy elcsitul felettem minden ,
én mosolygok csendesen



Ma már oly messze tűnnek,
mámoros ,bűnös élvezetek,
testem elhervad csöndben
riadtan simítom ijedt szívem,
és mosolygok csendesen



Májusi mosolyom zenéjében
felcsendül dalom oly békésen
meleg szavaid finom pörgésére
testemre indák merészkednek
és mosolygok csendesen.



Ma már csak mosolygok ébren
bűnös varázslatos arany lombok
hajolnak éhező vággyal felém,
testemre, hajamra feszülnek ,
de már minden érintéstől félek 
és mosolygok csendesen .[W.B.]

Magasra emelem karom-------Vilhelem Margareta

Mint ősi templomok bélelt boltozata,
márvány karokkal hordom szíved,
tavaszi lombos színes árnyalatban
bennem van minden érzős sejted.

Csak nekem serken vágyam benned,
asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
ajkamon csókjaidat magamba rejtem
málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.

Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
s a templomi boltozat olaj freskóiban
megfestették csókos ,ölelő nézésem .

És állítom,jönnek még percek s percek,
egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
karom tartja szomjasan lángoló szíved,
hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .

Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
szemem lehunyom forró öntudatban
szenvedésem még nem érlelt tavaszt
de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]

Szerencséd--------Vilhelem Margareta

Mi boldogság volt , s mámor
múlik szüntelen a végtelenbe
míg közönnyel nézel messze
a lemondás szemfényvesztésébe .

Mert lenge kődnek szürkesége
zűrzavaros bíbor ébrenlétben
vágyat forgat borúsan,

szédülten 
visszasírva az őrült messzeséget .

Mert egy lüktető vágy erőlteti
vérző sebeidet , szótlan hidegen
s körülfogja téveteg kezekkel
s oly furcsa lesz a tükör előtted .

S mint őszi lombok széltől letörten
oly higgadtan fogadod keresve
a messzeség édes merengését ,
hol bársonyba fürdik a szerencséd./W.B./

Az idő végtelen------Vilhelem Margareta

Az idő végtelen a percben
napok ,éjszakák keringése,
szárnyát teregeti merészen,
az elfújt múltnak üdvössége .

Valami átok mossa megint,
felébredő gőgös múltamat
csapdába esett félelemmel,
keresem kínosan kiutamat.

Századok váltják egymást,
vad virágok csakúgy nyílnak
testemben kifakult rongyok
naivan keresik az ugyanazt.

Tudom, várni kell a percet
töredelmes hűtlen eséllyel,
vad virág széthullott szirmai,
fel s le inognak percek felett .

Zuhogó perc napokat árad
a felhő nélküli kék tengeren
esélyem tág sugarán halad
a lenyugvó esti fények alatt.[W.B]

Kinek és mennyi-------Vilhelem Margareta

Hamvadó csillagok aurája alatt
résekben rezgő fény csobog
benne van pillantásod áradása
a napsugaras arany lobogásban..

Zöldes árnyakban vészesen villognak 
értelmetlen dúlt hétköznapok,
míg én téged akarlak megőrizni
lángoló emberi mosolyoddal.

Keserű kedvvel fájón mostohán
keresem elveszett nyugalmam
míg arcomba csapja a fénysugár
emberi titkaink megdermedt porát 

és úgy fáj a csorba tehetetlenség
mi szétdúlja a múltat s a jelent
titkaink maradnak e szent Földön 
szétválasztva testünket, s a reményt .

Mert hiába kutatlak estétől reggelig
tömör intelmet sugároz a nap lég
fekete -fehéren mutatja kinek mennyi
a kapcsolata közte ,s a végtelen között . [

Az ismerős idegen--------Vilhelem Margareta

A sok percek múlását nem vitatom,
mert nincs semmi mondanivalóm,
s szelíd kezekkel eltávolítom
a rám nehezülő szomorúságom.

Eltökélt ,zengő mámoros dalok
konganak szívem kisírt oltárán
de megbocsájtok önmagamnak
hogy sebtében téged választottalak .

Annyi év után, mint puha kendő
rám tapadnak sorstalan pelyhek 
s már tudom kiért dobban szívem ,
mik szelíd tagadással ütik a percet.

Mert mint idegen tértél be hozzám
de íziben ismerős lett sóhajod
s felrémlik ,mint vendég névtelen ,
erős férfias kebled lelket hordoz.

Bent valahol szíved titkos zárán
halk mosolyod szétterül vidáman ,
odabent valahol varázsok vannak
és nevem zengik mint egy csodát .[W.B.

Az a holnap-------Vilhelem Margareta

A vágyakat már rég elűzted
hagyod kergetőzni más utakon,
szíved könnyedén elengeded
lelked sekélyén bágyadozzon.

Bár mindennap új csodára kélsz,
szemeid virrasztanak éjszakát
titkos útjaid majd kereszteződnek
áthágva minden nyoszolyát .

Úgy kergetőzik reményeid álma
fodros hajnalok bársonyán,
vágy s cél nem zárt mindörökre,
csendben simítják tested éjszakán.

Követelőzöl halkuló szavakkal
láz és csókok mámoros könnyein,
álmaid örökre egymásba forrnak
akácos hajnalnak bomló sugarán.

Mert vágyódsz ugye hatalmadért
hű szemeiddel kutatsz pillanatokat,
s ha benned fürge szikrák záporoznak
tudod hogy jönni fog majd a holnap.[W.B.]

Pillanatok--------Vilhelem Margareta

Most még kéregetek 
alamizsnát, dúdolok énekelek ,
de röpke felhő takarja szemedet
szerelmed így mégsem lehetek .

Megkérgesedett szíved
oly szilárd,lángtalan türelem
nincs vágyad , oly reménytelen 
már szavam sincs mind kiégetted. 

Lehet majd egy bűvölet
megkísértet ,s tested feléled 
és majd várom a pillanat átkát
lehet megsúgom a csókom árát .

Lehet várod az eljövendőt,
sorstalan játéknak a gyötrelmét,
lehet lenge , fészektelen lelked
csak én értem , örökre meddő lett.

Lehet majd pírban búcsúzók,
hiába sajog zúzott homlokom
csak a ma fáj a holnap a tiéd
lehet többet adtál a semmiért.[W.B.]

Rügyező remények-------Vilhelem Margareta

Pírban izzó futó percek,
kergetőznek egymásután
ami ma volt, holnap nincsen,
nem találkoznak az órák.

Hosszú álmok, kemény napok,
csendes léptek futnak kergén,
hervadásra ítélt kelyhek
szétpattanva repedeznek .

Bár fakad a rügy halkan simán
életet ad százszor szebbet ,
de amit a perc megszenvedett
órák, napok szent gyermeke .

Lehet bíborvörös lobbanással
kecsegtetni lomha reményt ,
duzzad minden a szőke csendben
egy egész élet zajlik benne.

Mert remél az ki árván szunnyad,
hősiesen tűr szent álmokat ,
rongyos felhők csipkés fodrán
éled , ,duzzad ,rügyben fakad.[W.B.]

Már régóta-----------Vilhelem Margareta

Tikkadt ,repedt ajakkal
szomjazom szerelmed rég
levettem az átkot mit kaptam ,
sebesen ver a vágyódó szív.

De ma még semmi sem enyém
dölyfös titkom,csak rózsaszirom ,
s a tékozlóan osztott csókokból
elszáll minden ,szerelem éhet olt.

Dús ölelésben szerencsém ég,
megbánás sötét vermében
szívem lüktet még indulattal
és kegyetlenül tapos lelkembe.

Már megbékült szívvel dalolók
mellemen összekulcsolt kézzel,
keserű gondok nevetnek arcomba
vállukon még csillog az átok takaró..[W.B.]

Még csak ma ----------Vilhelem Margareta

Csak ma legyél nekem,
mosolyt olvasztó sugár,
karjaidban forró láng
kényszer csókok nyarán.


Tegnap a köbe vésett alázat
szerelmünk hűs árnya lett
hűséggel csókoltam talányt,
víg testtel építettem hívást .


Csak ma legyen kegyelem ,
vessük kőbe a bús lázadást ,
s forrjunk eggyé örök ütembe
száz ajkú csókok örömére .



Csak ma az, amikor döbbenet
múltunk arcára csodákat ül,
sorsunk mag, mit földbe vetettek
bőkezűen az öröm tündérek .


Hálásan hordom szerelmed
mi aranyos burokként véd 
kedvemet kebleden érlelem ,
az örökké élő hűségedben.[W.B.]

Megérte------------Vilhelem Margareta

Elvonultak előttem Kék hegyek,
regéktől kavargott a szél,
karomban hordoztam vágyaim,
de értelmem mindig révbe ért .


Egy-két nyári esős estének
vágytól bujdosó zavarában
legszomjas szám búcsúzott
talán könnyet is hullatott.

Mert az érdem amit elértem
napfényben tündöklött rég,
a vihar nem érintette csúcsát,
nem zilálta meg sóhaját.

Mit learattam megért ,s szép
megbékélt Világom érdeme,
elértem kevélyen hatalmam
bölcsességem megosztottam .

Nehéz fakó napok arcáról,
lerí múltamnak kegyelme,
s fáklyás tüzeknek lengése
             büszkén hordozza értelmem . [W.B.]