Ùj év napján----Vilhelem Margareta {2017}

Oly borzalmas az idő menetében
súlya nő nehezékkel ,teherként
s minden mi fontos elmarad
csak nő és nő az idő percein
értetlen gondolatok keresztjén ,
békésen fáj s lüktet bennem
az apró bánatok hűségén.





S így állok az élet útvesztőjén
hol bolyongnak kedvükre ígéretek
fájdalmam kínosan szaladgál
körbe -körbe ,
míg aggodalommal nézem
hogy veszetten üldözi emlékképem
hagyom ,hogy legyőzzön nesztelen
keserveim szögletében.{W.B.}

Rabságban-------Vilhelem Margareta

  

Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér 
remegek hogy hozzád elér. 


Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.


Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó ítéletet.



Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten 
                                 az éteres túlvilág remegésében.. {W.B.}

A harag mementója------Vilhelem Margareta

Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek 

vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva

harapásnyira volt a végzetem 
útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
orrom illatosan csiklandozták

míg a rozsdás fészer kelepelt
szárnyak repdestek bármerre
a sebezhetetlen kék ég alatt 
mindenhol zene szóra lépkedtem .


Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését 
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag

a harang nyelve meglódult hirtelen 
lengette ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem.
de kalapom mindig leemeltem .

Légyott---Vilhelem Margareta

Voltam kifutó színes mezben 
fillér nélkül lyukas zsebbel,
kinőtt ruhák hordozója 
viselt cipők bélelt talpa.

Horzsolódott lábam sarka
tömött zoknival és jó állt 
viccesen már több a soknál
verejtékem csepegett rám .

Lábam lustán tettem résbe
hogy belefussak keresztembe
mikor a szél esőt hozott 
tarsolyomban sok kis dolog 

akár halom rojtos rongyok
eláztak és tisztára mosott ,
kincses álmaimban néha volt 
hogy piros csizma csillogott.

Felnőttként már többet tudtam
gondomban csak úgy spóroltam
bár hiányoztam sok légyottól
harmatozott szemem sokszor .

"Hiszekegyben" csak egyszer volt
mikor nem találtam más okot
és ha sokan megsajnáltak
vettek nekem újabb csizmát .

Verejtékem rongyos zöme
megáztatott gyönyörömre .
De azóta már gazdag lettem
a kalapomat is fel-fel tettem.

Bársonnyal bélelt csizmámban 
zokni nélküli hideg lázban 
hattyúdalom el is jártam
gondtalanul forgok ugyanúgy 
a" Hiszekegyben" mégis kirúg . {W.B.}

A hold karimája alatt-----Vilhelem Margareta

A telihold alkonyos éjszakáján
gyűrött arcán teli báj
körülötte csillag világ
szikrázik egy- egy pillát
lassan-lassan ,
s amott egy pillanatra
sötét felhők határán
kigyúl lánggal
egy emlék foszlány
a hűvös ködben vár
ami talán most a miénk 
mi titkot takar
akarattal , 
amit vártam néma hanggal
szavamban a te szavaddal ,
majd eltűnik egy mozzanatra
kékes füstnek zavarában 
eltakarja arcát ,
majd ismét lángol
mint egy gyertya önmagában
elporlad az éjszakában 
füsttel teli holdvilágban
de már nem vonzanak
gyönyörű könyörögő 
szavak ,
mik testet kapcsoltak
remegő hangulatban .
Hajnalban minden mozdulatlan
füstös marad az ég alja 
amit épp a titok marja
mintha ketté szakadna ,
ragyog ránk a hold korongja
utat mutat örök lázban
s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}

Háborgó tenger margójára----Vilhelem Maragareta

Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen.

Ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben 

hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .

Néha verekszem egy-egy álom után 
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem melegét .

Ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének 
arcomon barázdák , gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkemnek. {W.B

Ott a "Rex"-ben----Vilhelem Margareta

Akkor ott ott a " Rex"-ben
hol minden este 
teánkat szürcsöltük
kettesben ,
nem vettem észre 
a színes körték villanófényében ,
hogy homlokodat ráncba szedted
szerencsém fénye
elszállt előled .

Lehajtott fejjel
ültél leverten
a másnapra gondolva 
vagy talán a mostanra éppen
kezemet előled eltolva ,
mint aki unja 
a forró tea izét 
s szájadat marta 
az egykedvűség .

Elporladt a vágyunk .
s a kihűlt ágy takarója 
lehet még takarja 
a kínos remegések 
utolsó csókját
ahol gyönyört el nem értünk
a surranó csendben
mindketten másként éreztünk 
már sejtve végzetünk. {W.B.}

Meggondoltan------Vilhelem Margareta

Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menet
s a kin kopogott görcsösen
az onos lepedék
s lepergett a kálvárián,
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
mint az ellenségek
néztünk egymásra hidegen.
Most sem tudom miért
repdesett a szél lelkedben
s oly kócosra fújta magát
hogy szinte felrobbantotta 
tévelygésed zavarát .
Bénára mocorgott bennem kedvem
s lassan szemedet fürkésztem
de réveteg,nehéz
ravaszságot véltem ,dühösen 
s tenyeremet a szádra tettem .
Csitt ,ne most ,
majd máskor mint holdkórost
simogass és becézz ,
még forduljunk egyet rosszkedvűen 
súlyos lepelben csak sötétség
keringett megdermedten ,
holott siratni sincs kedvem
a csók nélküli illetlent , 
ha majd ha múlásba fullad minden 
kapukat reteszelünk végre
vas lakattal felszerelten
de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}

Csendes percek----Vilhelem Margareta

Ha egyszer majd elmúlik felettem
kínos büszkeségem önfeledten
kopott ,lomha kereveten
mint vénleány szűkösen
mérem magamban 
majd erényem.
Hozzám tapadó szürkeségek
lomhán döcögve kísérnek
nyakam köré tekerednek ,
s fojtó ritmusban szívják vérem
s lázadozó homlokomon 
redők keringőznek
szertelenül kedvükre 
mit ébren viselek .
Mögöttem üresen marad minden 
csak kis zaj nesze kíméletesen
ül az üres kereveten 
Mert minden marad illatos füstben 
a csókos vétkeid zenéje
a forrón kilehelt mérged 
szivar szagú leheleted ,
az elhagyott testem felett 
s már nem csábít
szavaid mocskos nedűje ,
mert már mindent beleheltem
és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.

A nefelejcs---Vilhelem Margareta

Ma már kimért léptekkel járok,
számolom a perceket visszafele
s pöröghetnek az óramutatók előre
csöndes nyugalommal ,én csak 
csöndesen 
négy levelű lóherét keresek.
Így csendes békémben nyertes 
leszek
s magam vigasztalom engesztelően.
S ha fehér tél jön ,jeget emésztve
fényekkel és jég tükrösen 
kihasadó ködös reggel
olcsó, monoton imádságok
lomposodnak
fehér almaim bús vánkosán
sírnak ,zokognak
álnok bosszúságom keresztjén
de feketében futnak előttem
az elveszett pillanatok
a fehérebbnél fehérebbek
hol jóvá tehettem volna vétkem.
De bízok mindig a végtelenben
még akkor is ha eltévedtem
szívem gyászát majd elrejtem
a zavaros ámbrafüstben .
S ha megfakulnak sötét évek
jönnek újak túlélésnek
kinyílnak majd tavak mentén 
lenge csókot adok -veszek 
míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]

Kihunyt fényben ----Vilhelem Margareta

Miért nem bírtam kivárni
önzetlen percekben ,
míg rám pillant szemed
s kérdezi topogva egy helyben
hogy csak ennyi lenne
a tüzes fény esküje ?
Szorongó ujjaink érdessége
talán nem is merte
tartani a győzelmet ,
s mikor megszólaltál
félig letagadtál
ott helyben.
Miért nem kérdeztem a fényben 
amikor szemeink 
ott a sötétben
harcot vívtak egymás ellen
s mikor beszélni kezdtél
miért nem ellenkeztem
villogó szenvedéllyel
hogy lezárjam ködös beszéded ?
Földre nézett szemekkel 
éreztem merően nézel 
nyertesként felkészülten ,
s a már üres tenyeremben
simult sietve lyukas tenyered ,
eltűnt varázs fényed
kemény, rideg szívedben.[W.B.]