Aszalt szőlők vére--Vilhelem Margareta

Szabadon élek ,szabad eszmékkel

hátamon nem tőrnek kíméletet

kinek nem inge, ne vegye magára

de csupasz fejemen leng a koronája .

Fájdalmam erősebb a szabadságnál

verességet kapok képzeletemben ,

hihetetlen állok, táplál az enyészet

piszkos szomorúság az én életem.

Asszonyi kínomban magam fékezem

féltékeny zsákmány kérkedik bennem ,

már őszülnek a mennyben ámító istenek

kitárják előttem magányos ösvényem.

Kis öreg asszonyok topognak előttem ,

míg aszalt szőlők sötét vért csepegnek ,

én is topogok közöttük fájó érdekekkel

             kegyelmes alázattal szabadságot nyerek. [W.B.]

Teher nélkul ---Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
            eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe ,

tébolyt kergettem, ziláltan megtépve
s a görnyedt mámor pillanatában
        oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
          fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget
s az éjnek hűs ölében megpihen
        a győnyőr fészkében. [W.B.]

Alázattal----Vilhelem Margareta

Megborzadásig szeretünk
személyes titkok melett
s ha a véletlen ingerek
széttepik a képzeletet
hirtelen,
tudnánk tovább szeretni
s a titkokon keresztül.
talán jobban sikerűl
mint bóditó
tiszteletben
egymást becsmérelni.
Mert szerejük a változást ,
akár a hálószobát
s mig kezünk remeg a takarón
szivunk saját magában dobog
hol képek es érzelmek
dalolnak szerelmes éneket
zúgva -búgva
egy életen át
amiből nincs kiút már.
A szobánk függönye rongyosan log
s az ajtónk rácsain
áttör kintröl a hideg
kinosan.
talán ilyen a vak szerelem
mi nem lát , nem hall
semmit sem ,
s lehunyt szemhéjunk alatt
néha bárgyú gondolat
szakit magának egy
vezekelö igazságot
veszélyesen
s a légben megáll a kéz
mely simogatni kész . [W.B.]