Egy katona emlékei----Vilhelem Margareta

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekke gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod halogatásba elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.

Eltévedt lélek---Vilhelem Margareta

Hideg fák között lengedez lelked

ahonnan jöttél nem vagy megkötve ,

megmeredt kövek faragott párnája

engedi lelked visszatérni hozzája .

Rokonaid talpig fekete gyászban

a temető hallgatag csodálatában

keringőznek falavelek egymásban

halkan nézed magad saját gyászában.

Látod ,hogy sok színes  virág halmaza

kis sírhelyedet bokrosra dagasztja

égő gyertya lángja inog  a szélben

lebegsz  felette dermedten a  télben.

Az élők még maradandót játszanak

mint sírok és halottak  őrzői  sétálnak

kezükben árvácska , bokros krizantém

szívükben a lelkünk  örök emlékként

Szorosan karöltve kezükben gyertya

síroknál megállnak, arcuk bizonyítja 

szokásos esemény ,még is különleges

halottak  napján mindenki  hűséges.\W.B.]