A kincsek

Izzó csillagként

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.
Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.
Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat,
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]

Vasárnap reggel

Egy napos őszi hajnalban
míg a szél kering illanva tova
hullámba szálló gondokban,
beleröppensz a Vasárnapba.

Rőt,de termékeny fák alatt
száll az arany színű virág illata
és ünneplő öltözetbe simulva
felcsendülnek bársony harangok.

Tisztába öltözött a város arca
illatoznak bimbós őszirózsák ,
a fák ágain átszűrődő sugarakban
himbálózva csillognak varázsukban.

Sűrűsödött szagos virágok illatában,
lézengenek emberek sokasága ,
oly homályos füstbe fulladnak , 
a szürke hétköznapok szavaikban.

Valami kába varázs körül karol
elfelejted a poshadó tegnapot,
arany köntösbe bujtatott istenek,
harangszóra rozsát hintenek.

Oly édes ez a csepp szálló zene,
ringnak virágok ,tódulnak szavak,
víg sóhajok szédülten topognak
az őszi vasárnap ünnepe alatt.[W.B.]

Menekülés

Mikor a test szunnyadni kezd,
és halkulnak szíved dobbanásai,
már csak leszűrt levegőt szívsz ,
s békésen szent álmaid kergeted,
ha elszálltak megérett hiú vágyaid
markodban szorítod a sok semmidet.
És mint a víz, mi csobogni készül,
úgy folyik patakban forró véred 
akkor feleszmél értelmed,
ha ábrándjaid nyomába, kéjjel lépked
a hiúság ördöge.

Mert minden meddő lesz hiába,
terebélyes évek, napok alatt,
az avarban csak az idő pora kering,
s a megfakult buja gondok,
csak álmaidban ágaskodnak benned,
s futó tűzként lángra lobbannak 
a színek méreg sárga kavalkádja,
s az ezernyi csókok csillogásai
széthullnak megzavartan a semmibe,
hófehér tündöklésben.

Elpárolog a szent szerelmek fénye
láncként szorulnak ölelések körülötted
kétségek között fáj szorításuk,
de lassan lazulnak egymás között
a karikák ,szíved körül
a megtört életed örömére
és új ösvénybe keres menedéket
mezítelen tested,
leráz magáról mindent dübörögve
szívedben béke lesz örökre 
újra gyúlnak lámpák előtted békében.[W.B.]

GIOVANNI MARRADI - Children of Sarajevo