Még lehet---Vilhelem Margareta

Ne keresd azt
aki már elment
rövid távon  lehet szeretett ,
rothadt falevelen
sincs már erezet
a szél sem fuj hiába
ha nem gyülnek fellegek
békés gondolatban
minden belefér
s ha fordul a nap
süthet a nap feléd
Bársonyos kék egen
virit a kikelet
arany napsugárban
fordulhat életed
föld mélyében  is csirázik a mag
szebbnel szebbb idöket
ömleszt  a tavasz ,
Örök fényességben
kezdödhet értelmed.

Kivétel----Vilhelem Margareta

Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek,
legbelül elértem ,mit kívántam,
mert kérjük az igazit egésszel,
nem szabály, mit igen és nem,
nem lehet bennünk sok kétely,
indulunk, szárnyalva látni, ízlelni,
keressük bennünk hangosabban
a démont, mi néha halkabban
zendül kimúltan, s ha elértük,
tudjuk, ö a szent érlelt értelem
ö lesz számunkra elérhetőbb,
mert semmi más nem lebegőbb,
mint a megtért gyáva szerelem
hamarabb kaptam, mint éreztem,
könnyedén szárnyalva elértem,
mert létem követelte;ö kivétel.

Ha nem vagy velem----Vilhelem Margareta

Két nap között egy perc
egy vég,
és vágyam újra
felég
két este közt egy sugár,
lázasan jár,
gyötörten ringva
ha nem vagy velem és
csillog a csüggedő vágy
remegnek,
reszketnek a csábos
érzelmek,
reményt keltenek bennem,
mert föld és ég mind egyben
fuldokol,
nem elég a szerelemben,
mert minden varázsként
szédül suhogva,ott bent ;
míg kint,
csak enyhe fuvallat
lázong,
mert úgy hagyja el
szívedet a rettenthetetlen,
a könyörtelen gyáva félelem,
mint ahogy a felhők gyűlnek
a sötétre festett égen,
lázongva,
felszabadultan elszállnak ,
zsonganak a víg szabadban,
úgy mérik a szívet, szóval,
a tekintettel,s örök vággyal,
és egymásba olvadnak,mint
egy csöpp halk varázslat.

[W.B.] Vilhelem Margareta

Ringass még----Vilhelem Margareta

Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.

Kint a monoton csendben,
sír a vonat az éjben,
tompán felsír régről
egy régi dallam,
aludni nem tudok,
karjaim kitárom,
nyúlok a semmiért.
és sóhajtok szüntelen,

Az eső szemerkél
koppan ablakomon,
én elgondolkozom,
hogyha engem várnál.
szállnék boldogan,
a dallamok szárnyán
utadat mutatnám,
a végtelent is sírnám.

Futnék elédbe,halk
zenés álommal és
aludnék karjaidban,
az éji hallgatagban,
de csak suttoglak,
ágyban forgolódok
leslek rendületlen,
hogy ringass el csendben. [W.B.]

Ez vagy nekem---Vilhelem Margareta

Az alkonynak szélét,
az Éggel összefűzném,
s várom az estét,
tenyeredbe tenném,
a hajnalnak pírját,
a szobádba vinném,
s a Napnak sugara,
testeddel játszana.
Hajam apró virágok
illata,s színes csillagok
játéka,mely Neked
terem,s várja hogy
kezed simogasson s,
szemed mosolyogjon,
Én vagyok Neked,
a fények játéka,s a színek
zűrzavara,a hajnalnak
pírja,s az alkonynak
lángja és Napnak sugara
én vagyok neked,a
szerelem tébolya.[W.B.]

Amikor---Vilhelem Margareta

Amikor először
csókoltál veszettül,
suhantak szellők
a fák között lángok
ágakat gyújtottak,
a Hold nevetve
nézett, s a csillagok
veszett táncot jártak.
Amikor először
öleltél vadul,
szívem lüktetett
arcom kigyulladt,
a fények ugráltak
árnyaink között, s
osonva lesett az
esti ködös kékség
simogattál lágyan,
az éji madarak,
színes szárnyain
villámok nyíltak,
ők is daloltak, s
repdesve könnyen
szerelmet vallottak.

Szerettelek---Vilhelem Margareta

Két nap között egy perc

egy vég,

és vágyam újra

felég

két este közt egy sugár,

lázasan jár,

gyötörten ringva

ha nem vagy velem és

csillog a csüggedő vágy

remegnek,

reszketnek a csábos

érzelmek,

reményt keltenek bennem,

mert föld és ég mind egyben

fuldokol,

nem elég a szerelemben,

mert minden varázsként

szédül suhogva,ott bent ;

míg kint,

csak enyhe fuvallat

lázong,

mert úgy hagyja el

szívedet a rettenthetetlen,

a könyörtelen gyáva félelem,

mint ahogy a felhők gyűlnek

a sötétre festett égen,

lázongva,

felszabadultan elszállnak ,

zsonganak a víg szabadban,

úgy mérik a szívet, szóval,

a tekintettel,s örök vággyal,

és egymásba olvadnak,mint

egy csöpp halk varázslat.

A vágy---Vilhelem Margareta

Semmi sem olyan, mint a vágy,
részegen hozza a lélek hajnalát,
az idegeknek feszült keresztje,
a bódult testnek halk szelleme
úgy némán tördeli a szívedet
ringatja nap-árnyék a testedet
szenvedően csukódnak szemeid,
érzed megáll az idő, s elveszíted
azt, kiért lánggal vágyódik szíved,
egy álom, mely lázként zuhan rád,
és csupa rózsa lesz az orcád.
Egy nagy zsongás üli meg agyadat
keserűen tördeled könyörrel, magadat
vágyad száll és hívogat hatalmasan,
mint egy összhang, oly fájdalmasan
csendül át rajtad, mint egy szent csoda
és ha érzed, a mámortól vacognak
tested, s lelked együtt összhangban,
mert nincsenek mindig örök véletlenek,
melyek meztelenre levetkőztetnek
hogy látszódjanak érzései lelkednek,
csak az ébredő sóvár szerelmek.

Mi volna----Vilhelem Margareta

Mi volna, ha nem volnék,
én neked,
ki tartaná az oszlopot
testednek,
bús hangom
kihez szólna,
ha nekem senkim
sem volna,
balga táncunk
kivel táncolnánk,
ha nem lennénk
barátnak barát
fejünkön ki hordana
koronát,ki választana
királynak,királylányt,
éneket ki énekelne,
mesélni kinek
volna kedve,
ha te nem volnál
nekem életemben?
Szerelmet ,kinek vallanék,
ha csak egyedül lennék,
örvendjünk egymásnak
kedvesem,mert ez
egy igazi szerelem.

Itt vagy---Vilhelem Margareta

Itt vagy, de lelkem üres,
haragos, reszket szennye
büszkeségem kevés,
hogy takarja a szót benne,
csak ölelésre volna kedve.

Itt vagy de csókod nincs,
alig érzem kedvességed,
simogatásod is rikácsol
undorodok a nagy zajtól,
rátör lelkemre a vész.

Bennem csüng a zápor,
a szél feketén rikácsol,
minden zúg szívemben,
feltör gyászos kedvem
dús viharba zárom lelkem.

Itt vagy,de nem vagy elég,
megválthatnád romlottságom,
úgyis csak már törmelék
elviheted belenyugszom,
repülj vele, karodba zárom.

De, ha mégis kellek neked,
visszaadhatnád a kedvem,
azt teszem majd amit akarsz,
olyan lesz majd, mint egy parancs.
szerelemmel megválthatsz

Add vissza a boldogságom,
fájjon, érezzem, cuppanjon,
csapjon szíven, majd kiásom,
csak a csókod ordibáljon,
szíved szikrákat dobáljon..

Ha bánt valami----Vilhelem Margareta

És ha megbánt
Téged valaki,
jöjj hozzám,
jöjj panasszal,
súgjad fülembe
sóhajtásokkal,
és tedd rám
az ajkad.
Ha révedezel a
sötétben, a
szemed én vagyok
Neked, utadat,
jelzem a
fénnyel, ha
szemedet
rám veted,
Öleléstől mit sem
tartsál, karomba
simulhatsz
kedves,
ha csókokra vágysz,
itt vagyok Neked
kedves,
forrón, édesen
eláraszthatsz
engem.
Ha bánt valami
Téged, kedves,
itt vagyok én
Neked, megvédlek
testemmel szerelmem,
és várom, hogy
boldog légy velem.

Ha kell--Vilhelem Margareta

Szívemben vagy ha égre tekintek

2. csillag szemmel
3. ha a hold ragyog kékes füstösen
4. szerelemmel.
5.  
6. Veled vagyok nincstelen éjeken
7. bár fojtogat a köd 
8. finoman fogom eltévedt kezedet
9. tiéd a jövőm.
10.  
11. Hallom ha az ég haragosan játszik
12. az űr fenekén 
13. hallom messziről finom sikolyod
14. mi bennem él.
15.  
16. Bármerre mész utadon követlek
17. szorosan foglak
18. ha tombol a szél és elfújja kedved
19. vigasztallak.
20.  
21. Hallgatom halkan a tenger zúgását
22. magányomban 
23. hajnalkor eltűnnek ezer csillagok 
24. marad csillagod.
25.  
26. Tüzes lángok mardossák arcod
27. vized vagyok 
28. vad haragos orkánok tombolnak
29. oltalmad vagyok.
30.  
31. Szavad fülembe cseng dallamosan
32. nem hiába 
33. csábos szavaim hangodat tompítják
34. száll a vágyam.
35.  
36. Ha ringat a hullám, kavicsos parton
37. pázsit vagyok 
38. keblemre rátalálsz és ringat majd dalom 
39. múltamat föladom.
40.  
41. És ha kéjt hoznak az istenek hozzám
42. üdítlek csókokkal 
43. e szép változásban megújul kedved
44. mindig tiéd vagyok.

Ha csillag uralja---Vilhelem Margareta

Álomra vágyunk,

de szívünkön száz seb

mi fáj és könnyezik

és csak árnyak lakják

bár a táj némán ég

gyöngyös víz cseppek

oltják libegve

a borongós kedved .

Én vágylak téged

szorong torkom lihegve

és álmomban zenélnek

a tiszta vizek

fátylat eresztenek

a kegyetlen merszek,

de álmodok szerelmet

ha csillag uralja

bánatom,

sóhajországom

de ,nem uralhatlak

ha magamat sem merem

csak forgok veszetten .

Mentsd meg lelkem

álmaim éhen halnak

mi tevő legyek

megbűvölten szeretlek

és áldom a reményt

a mindennapi erényt

mi kiszállt lelkemből

és fogva tart

az ész örült gőgjében .

Szerelmem takarja

mit tagadtam valaha

most lavinaként

gördül a hegy aljba

és borzongok alatta

mert messze amíg látok

ködös párák között

csak téged látlak

álmomnak kegyét

örült értelmét,

életem lényegét . [W.B.]

Mit tegyek---Vilhelem Margareta

Érzéketlen, fáradt szívem
nem tombol már,
mit tegyek vagy mit súgjak
ha vágyaim elsimulnak,
kívántalak az egekig
könnyen, lengén,
szemérmetlen gondolattal
az elrontott nyomorommal,
a sok évek sóhajával
mit tegyek,
ha örökre elmegyek.
Terád gondoltam az este
úgy, talán még senkire sem
a januári hideg télben
kísértésben,
csak a fehér hónak szaga,
illatozott egy magába
és illanó tűző fényben
ott álltál a nagy sötétben
mond mit tegyek,
ha elsírt már a kikelet
panaszom nem talál vigaszt
sokáig,
leborulok előtted a halálig
de értelmetlen,
míg a föld nem hoz tavaszt
csak csupa panaszt,
a szerelem nagyon kevés
átitatja az érzelgés
mond mit tegyek,
mert néha éreztelek;
kezeidet homlokomon,
bársonyosan simogatod
arcomat,
és csak rólad álmodozom,
mert nagyon nagy a feledés
de visszasírom a rezzenést
mikor elsírtalak.

Ott leszek---Vilhelem Margareta

Ott leszek
Látod, hiába kereslek
mindenhol, csak emlék
futkos szemérmetlen
lelkemnek rácsain,
úgy könnyeznek szemeim
és koldulok esztelen semmit,
hiába fáj az emlék.
Megdermedt szívedben látok
sok bút, szomorúságot,
és kincsem vagy a vesztésben,
nem marad már semmi,
mi megeddzen.
Néha játszod a hősszerelmest,
de lelkedben nincsen,
csak kicsavart, értelmetlen,
vad, hazug ölelés,
mi nem szárad meg,
míg én várom könnyedet,
hogy visszasírja véremet.
Majd lassan gyógyulni fognak sebeim,
és szűzen állok mosolyban előtted,
hosszan mélázva, merengve,
lásd, szívemet összetörted.
Néha értelmetlen szavak szállnak,
futkosnak rezegve,
a testemet vesszővel suhintják
a megtört beszédek
és fájnak az érintések.
A sors kiveti hálóját,
csábosan hullsz bele,
és elveszel mélyen a tengerbe`
keresve azt, mit nem leltél
a parton egy szál ruhában,
és átfut rajtad a szél,
és segít a haláltusában.
Ott leszek akkor megedzve,
áldani foglak, a kedvedbe
cseppentek felhőtlen kék eget,
bársony csíkos, tavaszi szerelmet.

Nélküled--Vilhelem Margareta

Az idő nélküled elmúlik,
szét válnak percek,idök,
téboly csend fekszik mellettem
kopognak szerelmet, véletlent .

Fulladt mámorban elvesztem,
öntudatlan félig ölelnélek,
láz tüzel bennem szemtelen,
ami már kiégette lelkem .

Ajkam és repedt ajkad között
hideg jég fullánkok szúrnak,
testem sejtjei széthullnak,
agyamban háborút dúlnak.

Nélküled az idő megdermed
aljas, rideg hazug kéjben,
semmi sem olyan mint régen
szerelmem elveszett veled.

Visszapörgetnem a végtelent,
szemem égne ébrenlétben ,
de csak csendes emlék közt
nézem az összeroskadt időt.

A csöndnek csapdájába estem,
pupillámon szárnyal tekintetem,
a messzeség kapujában állok
és várlak tűz és füst között. [W.B.]

És ha majd----Vilhelem Margareta

És ha majd fellegek úsznak az égen
és vissza verődik a nap tükrén
a hajnalnak szőke fénye,
a rebbenő titkom remegve ejtem
hogy szellő se ismerjen meg téged.
Mert fénye vagy rejtelmemnek,
suhanok feléd titkok sejtelmén,
márvány homlokomon perzselődik,
kigyúlt reményben lángoló lényed.
Mert imbolyogva árnyak köröznek,
hajadra ráhull a nap, csodáját veszítve
illatodba rebben ,s merengésbe réved
a csoda világ keringése,
míg selymesen átölelem tested.
S ha majd éjszakai hold fényében,
a színes világban titkom fölvetem,
te rólad szól majd lágy dalok nesze,
és hangulatom csöndben égetem.
Majd hallani fogod rezgő sóhajom,
érezni fogod a vágyódó illatom,
és íriszed pontjait kéken világítom
míg szikrázni fognak az enyémben. [W.B.]