Nyári szerelem---Vilhelem Margareta

Itt állok nyárnak közepén,
szívem halkan morajlik,
és vad bomlása vér ereimnek,
ezer formában rámtekeredik.

Elsuhognak sötét bomlások,
tekervényednek sárga hajnalt,
s fényt, mely tündöklik kéken
fellélegzik ,hogy égbe elérhet..

O ,de csábos a nyári levegő
kinyílnak szeszélyek örvénye,
s mámorban zengik a halandó,
megrázó vad gyönyörűséget.

És minden úgy leng,perceket
mennydörgésnek laza csöndjében 
fátyolosan villámok cikáznak ,
megállnak vágyak merengésében.

Bolyongok láthatatlan ösvényen,
tenyeremben tartom a napsugarat,
zöld szememnek sárga tükrében,
megcsillan vágyamnak emléke.

Mert minden enyém volt,a nyárban,
féltettem szivóságom keménységét,
ma már csak lengek a fénnyel árván
és csodálkozok az aromák böségén.. [W.B.]

A felelet---Vilhelem Margareta

Félek jöttödnek,mert lopva jössz
és semmibe vész 
az ártatlan bűnös vezekelés ,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvesz ,
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz,
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek ,
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek ,
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok;én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod,
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve ,
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen,
és elégek ,
mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve ,
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.[W.B.]

Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Szélfútta lombok közt, nesztelen suhan, a megtért halk szólam az alkony homályában , ketten összebújva magunkba mélyedve álmaink keresve, mit elveszítettünk , s boldog szédület kering felettünk, karjaik kinyújtva ölelnek minket. Mert, csak egyszer van, mikor lebeghetsz , mindent átölelve álmodhatsz könnyen, könnytelen szemmel, válasz jön halkan, minden kérdésedre bársonyos hangon csókok szellőjében csengenek, füledbe. Mert, csak egyszer van, hogy oszlik a köd, nem számit idő , csak az a pillanat, mikor álmokat hordasz , s a hit és titok együtt nem hadakozik, csak néma szájak csendes találkozása éber állapotban. keresik ajkunkat valóságban, A mosoly kábasága mindig magába hordja, az elnémult hangokat, minden összefolyik, vérünk forrósodik, s várjuk a karokat, mik ölelnek nesztelen, csak egyszer van, bolond szívek álma csak egyszer van, hogy valóra válik mit álmodunk,s bátran hordozzuk fájó szívünkben, szerelmünk.[W.B.]

Izzik a nap bennem---Vilhelem Margareta

Minden reggel megtorpanok 
a hajnali fény tündöklésében,
s a bokrok résein átszűrődő
remegésekben,
s úgy sajdul a vágy bennem
hogy átöleljem
a méz sürü napos világot.
Mert a nap bóbitás ragyogása
nem hasonlít semmi másra,
és örök magként tüzesedik, 
a láng bennem.
Oly belső izzás,feszültséggel,
szárnyal nyilat a szívembe
halkan megpattannak erek,
s a párának forrósága kireped
megzubogtatja piros vérem,
majd borzadva száll a semmibe
a napos hajnal keservére.
Oly felszikrázó töredékek,
sisteregnek egymás felett
s a színes virág aromákban
szállnak vágyaim a nyárba,
a napos hajnal bársonyába
miközben egy láz hevít,
egy igazi öröklét ,
a gyönyör homályában,
s úgy sajdul szívem e látványra.[W.B.]

Hallgatagon---Vilhelem Margareta

Úgy ver a szívem,össze-vissza
telnek percek,hosszú évek,
ostoba értelmek
míg duzzadnak bennem,
tomboló féktelen viharok
mély sebeket hagyva
és szédülten 
mámorok csöndjében remegek.
Áttetsző bőrömbe befurakodott,
a végtelen nincstelenségben
kis nefelejcs illatok,mik
ölelnek pihegve szerelmet,
míg zsúfolódnak alkonyok,
tébolyban merengek 
percek percében,
mert mind elsuhantak,
féktelen mellettem.
A sok ezer lihegő érzelmek
fáradt ölelésbe hullnak
lengő vágyakba ,
könyörtelen sürü homályba ,
csókok halmozódnak ,
mik bátran dalolnak.
Mert valami bús igézet 
fogja lelkem,
lehunyt szemeim bágyadtak 
és nincs erőm,hogy kiejtsem,
édes neved,
csak altató dalok csöndjében
konganak
a fénylő csillagok remegő dala
és csak tépődöm,
mert ajkamnak könnyű csókja 
hűsen megmozgat
és úgy muzsikál hangom
a csöndes simogatásban ,
míg borongós múltamban állok,
döbbenten,
várva,a kitervelt világom .[W.B.]

De elhitetem--Vilhelem Margareta

Én elfeledtem bölcsen hiúságom,
mert minden meddőn sikerült,
és testemben keringenek rémek ,
s az álmok szent szívére lépnek.

Minden oly homályos, nesztelen,
s szótlanul higgadni készülök
a békés szent üdvösségemben
mindent tiszta lappal kezdenék.

Védek magamban két lángot
az Időt,mi meghozza ítéletem,
s a Szeretet lángjának fényét
összekötve vak álom éhséggel.

Mert úgy fáj,az ellentétek harca,
begubózva önzetlen énemben ,
gyötörnek a hiányzó gyönyörök,
csak ígéretek szállnak fel az égbe .

Lehet megadom magam tisztán,
a megzavart fények káoszából
mert nincsen visszaút Világomból,
kétségek között harcolnék talán .

Elhitetem büszkeségem hatalmát
biztonságosan,hatalmas erővel ,
mi szemedből visszatükröződik ,
s tapaszt hintesz fájó sebemre.

És üdvözülni fog szerencsém 
keringeni fog a tiszta ég alatt,
gyöngéden majd feléd hajlik testem,
hogy átölelje a szót ,mi kimaradt.[W.B.]

Izzo csillagként---Vilhelem Margareta

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.

Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]

Várakozás----Vilhelem Margareta

Bomlik az estnek bíboros alkonya,
sötét árnyak suhannak nyomodba.

Vágyódva lesed a kigyúlt csillagokat,
pihésen széjjel terítik gondolataidat.

Pihenni szállnak madarak fészkükbe ,
te is megpihennél szerelmed ölében.

Kis árvácska örömöd szüzesen őrized,
de csak gyötri magát búsan a kedved.

Úgy rezeg a sóhajod, mi lelkednek titka,,
mint a síró szél, mi gallyat himbálgatna.

És várod szerelmed epedve kábán ,
de hasztalan, némán állsz sötét éjszakán.

Sürü homályban nem látszik könnyed,
s mi lecsorog beissza édes üdvösséged.

Nehezen jön szemedre az álmod dala 
bársonyos éjeknek tündérét várja .

És hajnalban ugyanott állsz, színes díszben
az út elágazódásának ismert szerelmében.

Szemedben csillog vágyadnak szőkesége ,
de megtartod csillagod, áldva-kérve.[W.B.]

Szent Húsvét---Vilhelem Margareta

És fölzúgnak a réz harangok
húsvét hajnalán
bársony szellő ringatja 
templomok nagy harangját
örök áldott fény mutatja
a föltámadást ,
mert nem múlhat ki
mindörökre
Istennek egyszülöttje ,
ki megszenvedett büneinkért
mert hátán vitte keresztét
vér mardosta a lelkét
zokogott a sötét ég .
Húsvét a nagy szent ünnep
tavaszt ringat pálma fényben
föltámadást hirdetve
s a Golgota menetében
reményekkel tele.
Sírtak szívek könnyek nélkül 
Madonna éj hajában
liliom nyílt az éjszakában
könnye nincsen
nagy fájdalma
szívét élesen marja
szeplötelen fiát siratja
arca fehér
harmat gyöngyök
hullnak,véres útnak a porába,
balzsammal kent nyomába
hol vezekelünk 
mert a föltámadás napja
tavaszt hoz mindenhova
csodás ,áldott békességet
szívünkben szenvedö örömöt

Oly sietös az élet--Vilhelem Margareta

Sietős az élet ,sietős
futunk ,rohanunk oly nehéz,
lecsap kegyetlen ,mikor 
nem várod ,
miért szeretjük e bolond Világot?
Ha csitulna egy pillanatra
és vad ,hangos szó ne zavarna,
lehet békélt igás testtel,
szebbnek látnánk, ha egymásra lel,
két hason élet.
S az el nem mondott keserű szó,
egymásra lel,mert oly buzgó,
de ha villám gyorsan futunk,
szabad szóban nincsen nyomunk,
szikrás felhők fenyegetnek,
két szerető szív egyben éghet.
Mert csak ímmel-ámmal,élhetünk
józan ,gonosz ítélkezéssel,
lelkünk zúg a sok könnytől
de korunk szárnyal
csendben felettünk,
mert jeges fájdalom az élet ,
felhalmozott sok hitetlenséggel,
mert ha Sors,,hát csak űzzön,
morzsát kapunk,kárhozattal,
libegünk föld-ég alatt,
várjuk a szent közöny percet
mi befedi testünket,
s tétlenségünk sosem kímél
mert áldozatunk vagyunk benne. [W.B.]

Tavasz a hajnalban----Vilhelem Margareta

Hajnali fényben kavarog
az akácok közt a fény
s a virágok illatába zárva,
forog a hajnali szél ,
lombok között színes élet
buzog a harc a föld alatt
forog kőrbe a tavasz napja,
sokáig tart a fény dagálya
s a remegő mély lilás orgonák,
izzadnak lombokat,s
oly édes illatot árasztanak
feszül bőröd az ég alatt.
Színes ,tarka madarak,
keringnek fejed fölött,
lobbannak tüzek az égről,
alig érzed, de az élet rezdül
és karod kitárva zenéled
tüzes kupoláját örömödnek.
Tiszta harmattal duzzad,
a fűzfa sárga virága
és csend üli meg léted,
de kikelet erősödik benned.
Szellőcske rezdül remegve
és kék égen elakadva,
megjelennek borzas tollak
tavasz légben kavarognak
eltévelygett kis pacsirták
keresik a régi nagy akác fát.
Lepke szárnyak csattannak,
a virágok színes ágain,
ragyog naptól égett hátuk
és halk suhogással zúgják
zenes virágos kedvük
a virágos fák pelyhein. [W.B

Alkonyat----Vilhelem Margareta

Futkosott szerelem
körülöttem,
edzett ereimben 
hajnalok gyöngyöztek ,
testem nyárba hullott ,
hajam dúsan lombozótt .

Arany kertben virágzott
a kéjek lángja virágban ,
de sorsom vidámsága
rügyek zsenge láza
eltűnt örökre,mert
este hulló csillag 
lettem .

Szélben lengedeztem
harsogó mosolyom,
százfelé rengett
és megrebbent léptem
a szellek hűvösében
a bíbor alkonyom
lett őrőkben.

Ma már halkult vérem
hevessége,
sok kis ránc gyűlt
a szemem kőré ,
hangom is zeng ,
de rekedten
és állok reményben,mert
ezüst serleget hordok
az arany szívemben .

S ha néha tűzpiros virágok
csalogatnak, már nem inog
kedvem
megállok szelíden,bár
hiába nógatom visszhangzó
bánatom,
senki nem váltja meg 
feltörő alkonyom . [W.B.]

A féltékenység---Vilhelem Margareta

Szabadnak lenni álmatag
kitárva szélesre szárnyaid ,
zöld lombok közt kergetőzni
és apró harmatként remegni
felhős kék ég alatt pihenni 
hátra hagyni a vadság szavát
kitörölni az emlék hangját
mint meghitt barát,szeliden
akarok lenni lelkedben.


Ne remegjen az ég haragja
ha nevemet vadul kiáltaná
a levert láncnak lakatja,
mi zörejjel testemre hullna,
lelkemnek lágy pehely tolla
felrepülne, énem hangja
dalra kélne ,testem szava
feszülten ,éberen ,csendben
megpihenne.


Továbbra is csillagod leszek,
nyár éjjelen halk árnyékod,
sötétben a fénysugarad ,
szépséged és csak te magad,
de ne a szennyek medrében,
testetlenül kísértve,csak
alakból ép szívvel,emlékedben
hűségesen ,de névtelen
büszkén,s szenvedélytől
védetlen ;
ez legyek neked örökben.

És ha majd üres a kalitka,
a sóhajod árnyán,
bánatod hulljon a semmibe
az ég aranyán,
mert lehet szabadon szeretni
széjjel szórt csillagok között ,
a bilincstől sebes lelkem sírni
és barátként áldani
megtört szívvel,
nekem már csak ez marad
a lehetetlen szabad.

Dacos kedveddel visszacsalsz
vérröggé alvadt haraggal,
de én mégis újra kezdeném,
büszkén fel emelt fejjel 
menekülnék sebekkel,
mert gyötrelmes a jelen kínja,
újra szabadnak edzem magam ,
a végtelen harc továbbra tart
a kinti-benti szerelem miatt.[W.B.]