Különös---Vilhelem Margareta

1. Úgy fáj a bánat ,szégyentelen ,
   csordultig telik meg a lelkem
   időkben mostohán révedezek
   ma már csak kegyelmen élek.
   
   Úgy fogynak emlékek szüntelen
   keveset markoltam és bűntelen
   keresem remélten, mit élveztem
   rongyos álmaim elvesztettem.
   
   Vannak az életnek pillanatai
   mikor ábrándozunk hasztalan
   miénknek tudjuk a naptalan napot
   s az éjszaka csak nekünk kacag.
   
   Gyönyörrel nevetünk magunkon
   és fáj hogy naivan álmodozunk
   sorstalanul vesződünk érveinkkel
   de mégis kitartunk elveinkkel.
   
   Így teremtettük sorsunkban életünk ,
   oly semmi hogy hiszünk nem hiszünk ,
   hogy szívünkben küzd az emberség
   de fájdalmasan sírunk ,ha elvesztjük. [W.B.]
   

Már rég megéreztem------Vilhelem Margareta

1. Megadtam magam ,
   a vágyam utáni sóvárgást
   átbillentettem más időkbe,
   az élet sokszögű szögletébe
   idő és hely miatt
   és vártam komikus daccal
   a futva iramodó léhaságot
   fedhetetlen célok felé
   és izzadt arccal dühöngtem
   hogy csak ennyire telt,
   szubtilisan éreztem 
   csak csiklandozó álom volt.
   
   Mert volt valamikor alázat
   beletörődő szánalom
   ellátva névvel, címmel,
   porosodó polcokon lapultan
   néha megleptem kezemmel,
   oly ártalmatlan volt,
   méltatlan életnek művészete
   majd áthajolt
   komoly mondanivalóval
   időzített szerénységgel
   hibátlan volt,
   és méltóságteljes pompával 
   belém hasított. [W.B.]
   

A randevú

Oly furcsa ez a Világ
tüzek égnek,zavaros víz 
az életünk,késként vágnak
belénk a hullámszerű 
lökések,az ige mi követel
bálványt s áldott Istent
egy hullámzó veszedelem
a semmiben
és örökös tűzként zuhog
hatalmuk
a barbárság átkos fényében
megtörve szenten
kifényezett örökölt kincseink .




Véres horror éjszakák;
már rutinos művelet
megszokásból gondolom
születnek fegyverek,
konok ,kemény emberek
még milyen áldozatot 
követelnek ?
Míg ,meztelen
roncsolt ,zúzott tetemek
értelmetlen dicsőségben
virág koszorúval
testük felett feküsznek.

Van- e még emberség
múló Világunkban ,
vagy csak véres szenvedély
torlódik hátizsákjukban
ki, ki ellen vétkezik, szentséggel
széttépázva szájunkban
álmaink csodáit?
A pokolbeli borzalmaktól
sistereg a biblia értelme
hiába ,
az ördögök örök mozdulatától
bénultan hátrálunk ,
de lehet csak fanatikus hátrányok 
a Világ fölfordított másán.[W.B.]

Mint virág a virágnak

1. Forgalmas időknek közepén
   micsoda csalfa délutánok futnak
   átizzadt éjszakák szomjában
   ketyegnek rímeid lassacskán.
   
   S mint aki szemléli halkuló jövőjét
   metaforába fojtja szemfedőjét ,
   a selejtes ,tárgytalan délutánba
   mely fölöttébb szebb lesz talán.
   
   Hétköznapi illatos izzó égen
   átfut zavartan kacsintva a szél
   boszorkányos ,bűbájos idő mentén
   vígan elfújja éved amikor születtél.
   
   A vissza nem hozható fogyó idő
   elmerengve romlásba kerget ,
   feltekerve hajtod víg emléked
   elérzékenyülve megleped idődet.
   
   Mert fontos neked az esti szél
   kócosan fújja sápadt arcod rímeit
   opálos légüres tér nyílik feletted 
   visszanéznél ,de nincs merszed .
   
   Mert tetszetős a földnek dicsősége
   röppen szabadon néha tréfát keres
   álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
   éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]