Boldogságban minden év végső napjaiban angyalok szállnak a földre két marokkal szórnak áldást kis szívükből Isten malaszt dobbant lelket hevesebbet. köszöntve az új esztendőt.
Tizenkettőt üt az óra bársonyba burkolt becsúszóra óév megáll csak egy szóra és kéz kezet fog egy pillanatra míg az óév és az újév bora máris pezseg poharunkban ..
Az újév érzelmei boldogabbak , mint tán hinnéd fontosabbak mint oév titka mert mindenki nehezen bírja a megmaradt rossz emlékét szemeinkben kis örömtűz ég jelzi hogy pereg már az újév éljen sokká a bór és kenyér legyen gazdag , szebb az újév. {W.B.}
Könnyű álmom tiszta neszén borongós hold kanyargós udvarán tékozló undorító szelek hajam borzolják és fáj a csökönyös magány leplezi magát az árvalány tördelem kezem könyörtelen álmomban buzgón, könnyedén füstölög a hamvadó cigarettavég hamut szórva szerte szét,.
Kései szerelmem csábos kézzel velem lebzsel selymesen , borzongok lepelbe bújva szemtelen a legszebb csillag keblében fordul a kocka , s bájos érzelmek kezet simítanak ismeretlen , s én halántékom dörzsölöm kínjaimmal összeszűrten miközben alázattal térdelek
előtted könyörtelen halandóként , üdvözítem érzéketlen léted miközben szeretkezek legszebb éjszaka füstjében és száll felettem kékes fehéren tovább a múlt és jelen kutatok mély szenvedésben álom szülötte cselvetésben hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}
Ki fáradt napjait kutatja tegnapban és mában résre szűrődött szeme világa ne nézzen vissza , mert sodródó árnyak mementója parázslik tova.
Fuldokló szavak dobogásában ölelést lát elárvultan , s szomjazó ajkakkal akadozva suttogja már holnapra mit öleléssel kapott a mában kínos magánságában.
S reménytelen vágyának vágya meztelen fájdalom , bilincsbe kötött lakat súlya két kulcsos zárlatos , s irgalmatlan,törékeny mosolya zűrzavaros eufória .
Mert bolondosan kacsint a holnapra szüntelen fájdalma, s irgalommal tekint a jövő sodrására mi billeg ide-oda vergődik mint zárt kalitka madara , de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}
Az idétlen szürke szükségben csökönyös elmém éber karmokkal keresgél megnehezült testemben felsebezve szűkszavúságom , s úgy kínoz ott bent gyenge testem mocskos ráncaiban beburkolózva ünneplően.
Mert becsapnak sokszor ugyanazok ,kiknek szívet osztók s fogyó türelemmel talán mindent szebben látok gyógyítom magam utolszor kaján mosoly arcomon míg omlik felém alkonyom halk zene kísért öleléssel és önmagam is becsapom.
Mert meghasonlásra termettem,cédán, rongyosan idétlen szűkszavúsággal erőtlen kedvvel , és buján burjánzik velőmben kemény szavak a szavam ellen s a vad férfi szó dobbanása fehérre mossa arcom , míg én , mint ringyó vezekelek hogy sorsom boldogulhasson.{W.B.}
Oly borzalmas az idő menetében súlya nő nehezékkel ,teherként s minden mi fontos elmarad csak nő és nő az idő percein értetlen gondolatok keresztjén , békésen fáj s lüktet bennem az apró bánatok hűségén.
S így állok az élet útvesztőjén hol bolyongnak kedvükre ígéretek fájdalmam kínosan szaladgál körbe -körbe , míg aggodalommal nézem hogy veszetten üldözi emlékképem hagyom ,hogy legyőzzön nesztelen keserveim szögletében.{W.B.}
Azon a hajnalon mikor megébredtem ösztönösen úgy éreztem itt kezdődik a boldogságom és nem gondoltam, hogy abban a percben már benne voltam a pillanatban , a boldogságban hogy fájt már szerelmem és birtokolni szerettem minden testrészét titokban.
Csak később ébredtem rá hogy elvesztettem, azt az illúziós percet ami egy fals boldogság kezdete hogy nem léteztem számára nem voltunk egy idöben ahogy átnéztél felettem ahogy semmi lettem visszavitt oda ahonnan ébredtem..
És örökösen visszamértem magam az átélt öröm pillanatra törékeny testem fájdalmára , bár jöttek új gyönyörök kacajok ,sóhajok titkos halk suttogások nesztelen simogatások esztelen kiábrándulások de minden egybefogva egy csokorba tövises lett mint a rózsa..{W.B.}
Akkor még törékeny testemben kalapált vidámságom örülten baráti selymem magamon viseltem és simogattak áldott kezek , vérem lüktetett bugyborékolva s nyílt csatát kerestem lázongva miközben ajtók nyikorogtak tárulva s megedzetten vért szimatolva harapásnyira volt a végzetem .
Útjaimon búza kévés keresztek nyári hangulatom torlaszolták szagom illatosan csiklandozták míg a rozsdás fészer kelepelt Szárnyak repdestek amerre mentem a sebezhetetlen kék ég alatt mindenhol zeneszóra lépkedtem s kendőmbe áztattam sóhajom.
Úsztam az égnek tengerében keresve titkok szilárd megfejtését de némán kondult az esti harang lánggal válaszolt szívemben harag. Töredezve meglódult a harang hirtelen dobogtatva ürességét szívemben de csatám soha meg nem nyertem. {W.B.}
Voltam kifutó színes mezben fillér nélkül lyukas zsebbel, kinőtt ruhák hordozója viselt cipők bélelt talpa horzsolódott lábam sarka tömött zoknival és jó állt . Viccesen már több a soknál verejtékem csepegett rám lábam lustán tettem résbe hogy belefussak keresztembe mikor a szél esőt hullott tarsolyomban sok kis dolog , akár halom drogcsomagok eláztak és lett egy mocsok. Kincses álmaimban néha volt hogy piros csizma trogyogott. Felnőttként már többet tudtam gondomban csak úgy spóroltam bár hiányoztam a légyottól harmatozott szemem sokszor . "Hiszekegyben" csak egyszer volt mikor nem találtam más okot és ha sokan megsajnáltak vettek nekem fényes csizmát verejtékem csurgó zöme megáztatott gyönyörömre . De azóta már gazdag lettem kalapot is emelgettem , bársonnyal bélelt csizmámban zokni nélkül meleg lázban hattyúdalom el is jártam gondtalanul forgok ugyanúgy a" hiszekegyben" mégis kirúg . {W.B.}
A telihold alkonyos éjszakáján gyűrött arcán teli báj körülötte csillag világ szikrázik egy- egy pillát lassan-lassan , s amott egy pillanatra sötét felhők határán kigyúl lánggal egy emlék foszlány a hűvös ködben vár ami talán most a miénk mi titkot takar akarattal , amit vártam néma hanggal szavamban a te szavaddal , majd eltűnik egy mozzanatra kékes füstnek zavarában eltakarja arcát , majd ismét lángol mint egy gyertya önmagában elporlad az éjszakában füsttel teli holdvilágban de már nem vonzanak gyönyörű könyörögő szavak , mik testet kapcsoltak remegő hangulatban . Hajnalban minden mozdulatlan füstös marad az ég alja amit épp a titok marja mintha ketté szakadna , ragyog ránk a hold korongja utat mutat örök lázban s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}
Csodák működnek körülöttem varázsként építik értelmem vad lánggal feltörő kegyelmek néznek szemembe érdektelen ugyanazok közelednek , kik irgalmatlanul gyötörnek de nem akarok újból születni csak úszni az elfogyó tengerben hol szirének zenéje értelmes és hanyatt ússzak a kék ég felett míg a víz karcolja bőröm a sötét fenekelten indák között .
Néha verekszem egy-egy álom után mi foszladozik a karmaim között bár fák között zúg a fény én sötétben keresem lélegzetem ugye jó áldozni illatos tengernek átadom magam némán vizének arcomon barázdák és gyökerek beborítják félreérthetetlen kínos magányom merevségét feloldva fényét lelkem élén. {W.B.}
Akkor ott ott a " Rex"-ben hol minden este teánkat szürcsöltük kettesben , nem vettem észre a színes körték villanófényében , hogy homlokodat ráncba szedted szerencsém fénye elszállt előled .
Lehajtott fejjel ültél leverten a másnapra gondolva vagy talán a mostanra éppen kezemet előled eltolva , mint aki unja a forró tea izét s szájadat marta az egykedvűség .
Elporladt a vágyunk . s a kihűlt ágy takarója lehet még takarja a kínos remegések utolsó csókját ahol gyönyört el nem értünk a surranó csendben mindketten másként éreztünk már sejtve végzetünk. {W.B.}
