E szeszélyes furcsa Világbanrémes rímek is furán zokognak,kék örvények laza ringatásábanmetaforák is apránként elhullnak .Borzas kedvvel matatok búsanhegedűk sírnak kenetlen ,árvánhangszereknek királyi tornyánrongyos álmok sírnak mogorván .Ajkamon csönd ,dalom nem enyémtorzan remeg kéjes istenek keblénvágyaim halkan ringnak a hegedűnrímekbe burkolom sorsom kegyét.Tiszta hévvel zokogják hevesen ,érdes bánatom mind keservesebb éjjelbe fut Bach- toccata lágy zenéjeizzadt homlokomon fáj a remegése.Százszor csattan sorsom végzeteajkamat lezárom hegedű zenévelfejem öledbe hajtanám versem rímeinés álmodok szerelmet,koromfeketét....{W.B.}
Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .
Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések
karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.
Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.
Bentről dudorászik bánatom
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten
kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}
Boldogságbanminden év végső napjaibanangyalok szállnak a földrekét marokkal szórnak áldástkis szívükből Isten malasztdobbant lelket hevesebbet.köszöntve az új esztendőt.Tizenkettőt üt az órabársonyba burkolt becsúszóraóév megáll csak egy szóraés kéz kezet fog egy pillanatramíg az óév és az újév boramáris pezseg poharunkban ..Az újév érzelmei boldogabbak , mint tán hinnédfontosabbak mint oév titkamert mindenki nehezen bírjaa megmaradt rossz emlékétszemeinkben kis örömtűz ég jelzi hogy pereg már az újévéljen sokká a bór és kenyérlegyen gazdag , szebb az újév. {W.B.}
Könnyű álmom tiszta neszén borongós hold kanyargós udvarántékozló undorító szelek hajam borzolják és fáj a csökönyös magányleplezi magát az árvalánytördelem kezem könyörtelenálmomban buzgón, könnyedén füstölög a hamvadó cigarettavéghamut szórva szerte szét,.Kései szerelmem csábos kézzel velem lebzsel selymesen ,borzongok lepelbe bújva szemtelena legszebb csillag keblébenfordul a kocka , s bájos érzelmekkezet simítanak ismeretlen ,s én halántékom dörzsölöm kínjaimmal összeszűrtenmiközben alázattal térdelekelőtted könyörtelen halandóként ,üdvözítem érzéketlen létedmiközben szeretkezek legszebb éjszaka füstjébenés száll felettem kékes fehérentovább a múlt és jelenkutatok mély szenvedésbenálom szülötte cselvetésben hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}
Ki fáradt napjait kutatja tegnapban és mábanrésre szűrődött szeme világa ne nézzen vissza ,mert sodródó árnyak mementójaparázslik tova.Fuldokló szavak dobogásábanölelést lát elárvultan ,s szomjazó ajkakkal akadozvasuttogja már holnapramit öleléssel kapott a mábankínos magánságában.S reménytelen vágyának vágyameztelen fájdalom ,bilincsbe kötött lakat súlyakét kulcsos zárlatos ,s irgalmatlan,törékeny mosolyazűrzavaros eufória . Mert bolondosan kacsint a holnapraszüntelen fájdalma,s irgalommal tekint a jövő sodrásárami billeg ide-odavergődik mint zárt kalitka madara ,de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}
Az idétlen szürke szükségben csökönyös elmém éberkarmokkal keresgélmegnehezült testembenfelsebezve szűkszavúságom ,s úgy kínoz ott bent gyenge testem mocskos ráncaibanbeburkolózva ünneplően.Mert becsapnak sokszor ugyanazok ,kiknek szívet osztóks fogyó türelemmeltalán mindent szebben látokgyógyítom magam utolszorkaján mosoly arcomonmíg omlik felém alkonyomhalk zene kísért ölelésselés önmagam is becsapom.Mert meghasonlásra termettem,cédán, rongyosanidétlen szűkszavúsággalerőtlen kedvvel ,és buján burjánzik velőmbenkemény szavak a szavam ellens a vad férfi szó dobbanásafehérre mossa arcom ,míg én , mint ringyó vezekelekhogy sorsom boldogulhasson.{W.B.}
Oly borzalmas az idő menetébensúlya nő nehezékkel ,teherkénts minden mi fontos elmaradcsak nő és nő az idő perceinértetlen gondolatok keresztjén ,békésen fáj s lüktet bennemaz apró bánatok hűségén.S így állok az élet útvesztőjénhol bolyongnak kedvükre ígéretekfájdalmam kínosan szaladgálkörbe -körbe ,míg aggodalommal nézemhogy veszetten üldözi emlékképemhagyom ,hogy legyőzzön nesztelenkeserveim szögletében.{W.B.}
Azon a hajnalon mikor megébredtemösztönösen úgy éreztemitt kezdődik a boldogságom és nem gondoltam,hogy abban a percben már benne voltama pillanatban ,a boldogságbanhogy fájt már szerelmemés birtokolni szerettemminden testrészét titokban.Csak később ébredtem rá hogy elvesztettem,azt az illúziós percet ami egy fals boldogság kezdete hogy nem léteztem számáranem voltunk egy idöbenahogy átnéztél felettemahogy semmi lettemvisszavitt oda ahonnan ébredtem..És örökösen visszamértem magamaz átélt öröm pillanatratörékeny testem fájdalmára ,bár jöttek új gyönyörökkacajok ,sóhajok titkos halk suttogásoknesztelen simogatásokesztelen kiábrándulások de minden egybefogva egy csokorbatövises lett mint a rózsa..{W.B.}
Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér
remegek hogy hozzád elér.
Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.
Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó itéletet.
Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten
az éteres túlvilág zsivajában . {W.B.}
Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek ,
vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva
harapásnyira volt a végzetem .
Útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
szagom illatosan csiklandozták
míg a rozsdás fészer kelepelt
Szárnyak repdestek amerre mentem
a sebezhetetlen kék ég alatt
mindenhol zeneszóra lépkedtem
s kendőmbe áztattam sóhajom.
Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag.
Töredezve meglódult a harang hirtelen
dobogtatva ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem. {W.B.}
Voltam kifutó színes mezben fillér nélkül lyukas zsebbel,kinőtt ruhák hordozója viselt cipők bélelt talpahorzsolódott lábam sarkatömött zoknival és jó állt .Viccesen már több a soknálverejtékem csepegett rámlábam lustán tettem résbehogy belefussak keresztembemikor a szél esőt hullott tarsolyomban sok kis dolog ,akár halom drogcsomagokeláztak és lett egy mocsok.Kincses álmaimban néha volt hogy piros csizma trogyogott.Felnőttként már többet tudtamgondomban csak úgy spóroltambár hiányoztam a légyottólharmatozott szemem sokszor ."Hiszekegyben" csak egyszer voltmikor nem találtam más okotés ha sokan megsajnáltakvettek nekem fényes csizmátverejtékem csurgó zömemegáztatott gyönyörömre .De azóta már gazdag lettemkalapot is emelgettem ,bársonnyal bélelt csizmámban zokni nélkül meleg lázban hattyúdalom el is jártamgondtalanul forgok ugyanúgy a" hiszekegyben" mégis kirúg . {W.B.}
A telihold alkonyos éjszakájángyűrött arcán teli bájkörülötte csillag világszikrázik egy- egy pillátlassan-lassan ,s amott egy pillanatrasötét felhők határánkigyúl lánggalegy emlék foszlánya hűvös ködben várami talán most a miénk mi titkot takarakarattal , amit vártam néma hanggalszavamban a te szavaddal ,majd eltűnik egy mozzanatrakékes füstnek zavarában eltakarja arcát ,majd ismét lángolmint egy gyertya önmagábanelporlad az éjszakában füsttel teli holdvilágbande már nem vonzanakgyönyörű könyörögő szavak ,mik testet kapcsoltakremegő hangulatban .Hajnalban minden mozdulatlanfüstös marad az ég alja amit épp a titok marjamintha ketté szakadna ,ragyog ránk a hold korongjautat mutat örök lázbans reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}
Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen
ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben
hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .
Néha verekszem egy-egy álom után
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem lélegzetem
ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének
arcomon barázdák és gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkem élén. {W.B.}
Akkor ott ott a " Rex"-ben
hol minden este
teánkat szürcsöltük
kettesben ,
nem vettem észre
a színes körték villanófényében ,
hogy homlokodat ráncba szedted
szerencsém fénye
elszállt előled .
Lehajtott fejjel
ültél leverten
a másnapra gondolva
vagy talán a mostanra éppen
kezemet előled eltolva ,
mint aki unja
a forró tea izét
s szájadat marta
az egykedvűség .
Elporladt a vágyunk .
s a kihűlt ágy takarója
lehet még takarja
a kínos remegések
utolsó csókját
ahol gyönyört el nem értünk
a surranó csendben
mindketten másként éreztünk
már sejtve végzetünk. {W.B.}
Ha egyszer majd elmúlik felettemkínos büszkeségem önfeledtenkopott ,lomha kerevetenmint vénleány szűkösenmérem magamban majd erényem.Hozzám tapadó szürkeségeklomhán döcögve kísérneknyakam köré tekerednek ,s fojtó ritmusban szívják vérems lázadozó homlokomon redők keringőznekszertelenül kedvükre mit ébren viselek .Mögöttem üresen marad minden csak kis zaj nesze kíméletesenül az üres kereveten Mert minden marad illatos füstben a csókos vétkeid zenéjea forrón kilehelt mérged szivar szagú leheleted ,az elhagyott testem felett s már nem csábítszavaid mocskos nedűje ,mert már mindent beleheltemés itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.
