Furcsa rimtelenség----Vilhelem Margareta

E szeszélyes furcsa Világban
rémes rímek is furán zokognak,
kék örvények laza ringatásában
metaforák is apránként elhullnak .

Borzas kedvvel matatok búsan
hegedűk sírnak kenetlen ,árván
hangszereknek királyi tornyán
rongyos álmok sírnak mogorván .

Ajkamon csönd ,dalom nem enyém
torzan remeg kéjes istenek keblén
vágyaim halkan ringnak a hegedűn
rímekbe burkolom sorsom kegyét.

Tiszta hévvel zokogják hevesen ,
érdes bánatom mind keservesebb 
éjjelbe fut Bach- toccata lágy zenéje
izzadt homlokomon fáj a remegése.

Százszor csattan sorsom végzete
ajkamat lezárom hegedű zenével
fejem öledbe hajtanám versem rímein
és álmodok szerelmet,koromfeketét....{W.B.}

Meztelen érzelmek ---Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Szilveszteri köszöntö----Vilhelem Margareta

Boldogságban
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet.
köszöntve az új esztendőt.

Tizenkettőt üt az óra
bársonyba burkolt becsúszóra
óév megáll csak egy szóra
és kéz kezet fog egy pillanatra
míg az óév és az újév bora
máris pezseg poharunkban ..

Az újév érzelmei 
boldogabbak , mint tán hinnéd
fontosabbak mint oév titka
mert mindenki nehezen bírja
a megmaradt rossz emlékét
szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B.}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 
hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}

Kiseperten----Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja már holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara ,
de egy a kulcs ami nyitja . {W.B.}

Meghasonlás------Vilhelem Margareta

Az idétlen szürke szükségben 
csökönyös elmém éber
karmokkal keresgél
megnehezült testemben
felsebezve szűkszavúságom ,
s úgy kínoz ott bent 
gyenge testem mocskos ráncaiban
beburkolózva ünneplően.


Mert becsapnak sokszor 
ugyanazok ,kiknek szívet osztók
s fogyó türelemmel
talán mindent szebben látok
gyógyítom magam utolszor
kaján mosoly arcomon
míg omlik felém alkonyom
halk zene kísért öleléssel
és önmagam is becsapom.


Mert meghasonlásra 
termettem,cédán, rongyosan
idétlen szűkszavúsággal
erőtlen kedvvel ,
és buján burjánzik velőmben
kemény szavak a szavam ellen
s a vad férfi szó dobbanása
fehérre mossa arcom ,
míg én , mint ringyó vezekelek
hogy sorsom boldogulhasson.{W.B.}

Ùj év napján-----Vilhelem Margareta

Oly borzalmas az idő menetében
súlya nő nehezékkel ,teherként
s minden mi fontos elmarad
csak nő és nő az idő percein
értetlen gondolatok keresztjén ,
békésen fáj s lüktet bennem
az apró bánatok hűségén.





S így állok az élet útvesztőjén
hol bolyongnak kedvükre ígéretek
fájdalmam kínosan szaladgál
körbe -körbe ,
míg aggodalommal nézem
hogy veszetten üldözi emlékképem
hagyom ,hogy legyőzzön nesztelen
keserveim szögletében.{W.B.}

Csokorba fogva ----Vilhelem Margareta

Azon a hajnalon mikor megébredtem
ösztönösen úgy éreztem
itt kezdődik a boldogságom 
és nem gondoltam,
hogy abban a percben már benne voltam
a pillanatban ,
a boldogságban
hogy fájt már szerelmem
és birtokolni szerettem
minden testrészét titokban.



Csak később ébredtem rá 
hogy elvesztettem,
azt az illúziós percet 
ami egy fals boldogság kezdete 
hogy nem léteztem számára
nem voltunk egy idöben
ahogy átnéztél felettem
ahogy semmi lettem
visszavitt oda ahonnan ébredtem..




És örökösen visszamértem magam
az átélt öröm pillanatra
törékeny testem fájdalmára ,
bár jöttek új gyönyörök
kacajok ,sóhajok 
titkos halk suttogások
nesztelen simogatások
esztelen kiábrándulások 
de minden egybefogva egy csokorba
tövises lett mint a rózsa..{W.B.}

Rabságban----Vilhelem Margareta

Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér 
remegek hogy hozzád elér. 


Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.


Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó itéletet.



Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten 
az éteres túlvilág zsivajában . {W.B.}

A harag mementója ----Vilhelem Margareta

Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek ,
vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva
harapásnyira volt a végzetem .

Útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
szagom illatosan csiklandozták
míg a rozsdás fészer kelepelt
Szárnyak repdestek amerre mentem
a sebezhetetlen kék ég alatt 
mindenhol zeneszóra lépkedtem
s kendőmbe áztattam sóhajom.

Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését 
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag.
Töredezve meglódult a harang hirtelen 
dobogtatva ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem. {W.B.}

Légyott---Vilhelem Margareta

Voltam kifutó színes mezben 
fillér nélkül lyukas zsebbel,
kinőtt ruhák hordozója 
viselt cipők bélelt talpa
horzsolódott lábam sarka
tömött zoknival és jó állt .
Viccesen már több a soknál
verejtékem csepegett rám
lábam lustán tettem résbe
hogy belefussak keresztembe
mikor a szél esőt hullott 
tarsolyomban sok kis dolog ,
akár halom drogcsomagok
eláztak és lett egy mocsok.
Kincses álmaimban néha volt 
hogy piros csizma trogyogott.
Felnőttként már többet tudtam
gondomban csak úgy spóroltam
bár hiányoztam a légyottól
harmatozott szemem sokszor .
"Hiszekegyben" csak egyszer volt
mikor nem találtam más okot
és ha sokan megsajnáltak
vettek nekem fényes csizmát
verejtékem csurgó zöme
megáztatott gyönyörömre .
De azóta már gazdag lettem
kalapot is emelgettem ,
bársonnyal bélelt csizmámban 
zokni nélkül meleg lázban 
hattyúdalom el is jártam
gondtalanul forgok ugyanúgy 
a" hiszekegyben" mégis kirúg . {W.B.}

A hold karimája alatt-----Vilhelem Margareta

A telihold alkonyos éjszakáján
gyűrött arcán teli báj
körülötte csillag világ
szikrázik egy- egy pillát
lassan-lassan ,
s amott egy pillanatra
sötét felhők határán
kigyúl lánggal
egy emlék foszlány
a hűvös ködben vár
ami talán most a miénk 
mi titkot takar
akarattal , 
amit vártam néma hanggal
szavamban a te szavaddal ,
majd eltűnik egy mozzanatra
kékes füstnek zavarában 
eltakarja arcát ,
majd ismét lángol
mint egy gyertya önmagában
elporlad az éjszakában 
füsttel teli holdvilágban
de már nem vonzanak
gyönyörű könyörögő 
szavak ,
mik testet kapcsoltak
remegő hangulatban .
Hajnalban minden mozdulatlan
füstös marad az ég alja 
amit épp a titok marja
mintha ketté szakadna ,
ragyog ránk a hold korongja
utat mutat örök lázban
s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}

Háborgó tenger margójára ----Vilhelem Margareta

Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen
ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben
hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .

Néha verekszem egy-egy álom után 
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem lélegzetem
ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének 
arcomon barázdák és gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkem élén. {W.B.}

Ott a "REX-ben -----Vilhelem Margareta

Akkor ott ott a " Rex"-ben
hol minden este 
teánkat szürcsöltük
kettesben ,
nem vettem észre 
a színes körték villanófényében ,
hogy homlokodat ráncba szedted
szerencsém fénye
elszállt előled .

Lehajtott fejjel
ültél leverten
a másnapra gondolva 
vagy talán a mostanra éppen
kezemet előled eltolva ,
mint aki unja 
a forró tea izét 
s szájadat marta 
az egykedvűség .

Elporladt a vágyunk .
s a kihűlt ágy takarója 
lehet még takarja 
a kínos remegések 
utolsó csókját
ahol gyönyört el nem értünk
a surranó csendben
mindketten másként éreztünk 
már sejtve végzetünk. {W.B.}