Kifekélyesedett múló éveinket kecsegteti egy csalfa élmény testi közelségünk megálló menet meghátrálva belenyugvás felett. Túlbuzgó testűnk forró párája hiányos emberi modortalanság , kérdőjelét teszünk üres évekre okosan megjósolva végszavát . Halandók vagyunk parázs tükrében száraz szemekkel kutatunk ereket s a remény mely hozná érdemeink fáradságos munka ,hiányos érdeke. Mindenesetre nem unjuk magunkat porrá alázzuk kínos szenvedésünk , s tajtékos árnyék világban minden zűrzavar, üresen ring a szívekben. [W.B.]
Egy ideje csak te vagy nekem
reggel ,délben ,vagy estefelé,
az élet kéken lángol szemedben
szenvedéllyel nyertél, elismerem.
Reszketnek a fények is melletted
sokat ígérnek mellettem lépteid
kettőnk lobogása tündöklő őrület
csak ne szakadjon meg a felszíne.
Egybeforrt életünk külön ígéret
mint nap sugárban a foltok fehére,
nem üres már nappalom , éjjelem ,
ha magam mellett tudlak szüntelen.
Vágyba alázza ölelésed szívem
dacos vidámságban lesz részem ,
belém oltottad a szeretet mérget
vágyból született jogos szerelmed.[W.B.]
Gyűlölöd azt ,mit tönkretettem az átvirrasztott buja éjjeleket , tudom, majd visszakéred tőlem azt is, amit még nem is tettem . S a hévvel bíró győzelem érve még piheg,hiába kérdezlek téged még fáj az öntudatlan oszinteség az hogy emberibb lettél,igértél. . Nincs kegyelem:verseny győztes az, aki jobban gyűlöl, a bölccsé aki mindent karóhoz kőt ebként , okosé a kegy ,az idő mindenkié , Nem remélhetek újabb kegyelmet amíg bennem,új bűnök születnek és halálos szorításom mérgezett hiába igyekszem hősiesen elédbe . Most szíved fölé hajolok békésen , hallgatom és csitítom heves véred megvárom míg kegyelmes kezed végig simítja hevesen forró testem . [W.B.]
Gondolom, ha a sors merészel kint és bent is zúg a szél ereje , kell a valóság hogy megértsed percek alatt változik őrülete. Titkos álmodozás ,sorstól független legszebb érzésben is kegyetlen , hitünkben rettegett felismerések túl későn értik meg a lehetetlent . Velünk virrasztanak az adott évek elszabadultan keringenek a tervek , s amikor a rózsák nyílni kezdenek szemünkben a tört fény kesereg . Új élettel egyensúlyozni mernénk , az idő nem számit, csak igék terve között fujj gyakrabban romboló szel , hatalmasabban a kiszabott törvénynél . [W.B.]
Maradjon minden így
készületlen és minden készen
az önsajnálat nem elég
hogy szánalomba essünk
inkább sodródjunk
amerre visz hajónk ,
vagy mint körhintában
mi körbe forgatja magát
előre hátra ,
benne te meg én.
Legyen minden összebogozva
akár egy csapda ,
ami mindig kész egy újabb
áldozatra ,
minden áldott nap
egy újabb játékra ,
s újabb bocsánatra
hogy a szavak ne ártsanak
közted s köztem forogjanak
s magunkból adjanak
derengő mosolyt
hogy életben maradjunk .
Higgyük azt hogy igazunk van
mert jobb félni
mint meghátrálni
akarva ,akaratlan ,
áltassuk magunkat
hogy a fals tapasztalat
kíváncsiságunk maradéka
időben megtorpan
és a büntetés elmarad
további kapcsolatunkban ,
szándékkal vagy szándéktalan
visszatér a kiinduló pontra. [W.B.]
Az idő pereme már eltelt idő magányosan hallgatom zeném sóhajtásaim oly idegenek lettek , mulatnak rajtam , mint ellenségek . Osztönösen visszatérő emlékemben áldozati jóakaratú egyéniségem osztogatja a győző körülményeket önigazolásként, hogy szerettelek . Álmaim csak egyre képletesek bocsánat nélküli apró jelentőségek , izzadt párnak ,dermedt leheletek résekkel teli unott kötelességek. Nem tolakodom behunyt szemedben , szándékkal zajt dobolok szívedben , s ha egymásra nézünk is időnként túl látunk egymás felett üres tervként.. S a csendben az éj és hajnal közt , mikor minden csillag ragyog még , létrejönnek csalóka szenvedélyek kezemet ajkadra teszem ernyedten. [W.B.]
Az asszonyok szeme titkos zárt ablakkal összezárt, látásuk résein valóságos őszinteség áll, nőies báj. Pillantásuk mohó,pompázó örök derűt szülő,változó világban ,gyöngéden szorító ölelésben fájdalmat gyógyító . Fénylő gyöngyház tekintet férfi közelben, kékesen vonzó, mosolyuk pirosan sóvárgó a közelgő biztonság mellett. Forrón lüktető szívet hordozók a nők dolgait nem ismeri senki , onnan kel ki minden bölcsesség és oda esik vissza ami kikelt . Erős férfi fát aprít,tüzet szít , az asszony a tűzláng megőrzője , forró gyönyörök ,éjek tüzes lelke arctól a csípőig simogató keze .[[W.B.]
Ma egy éve hogy megszülettem nagyon pici voltam és tehetetlen ha nem volt a "cici" közelemben vadul ordítottam , még neveletlen. A fejemben azért a gond forog egyszerre több hangot is hallok, talán Apám ,vagy Anyám hangja lassan megszokom ,kiválogatom. Csendet óhajtok amikor alszom ilyenkor meg a légy sem mozog megtanulták, hogy amikor sírok mindenki kérdi vajon mi a bajom . Ma egy évesen oly okos vagyok fentről szemlélem már a Világot. azért a" cici " még kedvenc italom a húst sem vetem meg ,rászokom . Mostanában járnak hozzám lányok de oly kicsik mellettem , őket utálom , ha simogatnak vagy ölelgetnek, sírok milyen buták ezek a picike leányok. Egy evés lettem gyorsan haladok. más országban is jártam ,tanulok járni még nem tudok , csak mászok , a macskáimnak este leckét tartok. Kinőtt márt hat fogam ügyesen rágok bármilyen papit vissza nem utasítok ezert azt mondjak elértem a súlyom ezért Anyát,Apát sokszor puszilom.[Eric] [W.B.] [Egy kis versike az unokám egyéves szülinapjára]
Te egyre más voltál mint a többi mindig nyugtalan kéjre csábító minden tetted, egy törvényes szó örömteli sorsomban boldogító. Láttam utam fonalát vidáman csillagok háborúját lojálisan , a húsvéti ünnep hitelességét álmaim felett, boldog örömeid . Bíztunk szeretve ,gyűlöltünk , forró teljesedésben nevettünk, de te vagy a boldogság hangja képzeletben a valóság bizalma. A napból áradt felénk ünnepi folt benne fürödtünk egyre őszintén , hittük a kis Jézuskát ,húsvétot , a nyuszit, ki tojást szült elhintvén . A reggeli harang kongás zenéjét díszbe öltözött húsvéti menetet virágot fűztünk tüzesen keblünkre mögöttünk a boldogság lépegetett. [W.B.]
Ott ültünk a padon nagyon sokat felettünk homályosodott , ábrándokba burkolóztunk boldogan , benne volt tudatunk , Álmaink őrködő szemek lettek tettek rajzottak közöttük lesben nagy Hold karima fényével intett bűbájosan ,fehéren kergetett.. Tavasz volt ibolya,kikerics nyílt illatukat ontották , páraként, ajkadon elhalt a titkos beszéd némán fogtam álmaim kezét . Tudtam, hogy elmondtam rég röpke pillanat alatt eltöprengtem nyugtalan voltam ,döbbentem a szón , ami kínos ne legyen. S valahol zene szólt vígan , de gyötrelmem véget nem ért akácfa virágja is rég repedezett mi a padon szótlan ültünk még. Elmerengtem arcodon titokban lopva hogy észre ne vedd soha, gondolatomban arcod mosolya boldoggá tenne,friss tavaszban.[W.B.]
Szerettem volna búcsút venni , bár hű voltam hozzád ne feledd óhajom, mi szívemből közeleg hagyd , legyen mind közelebb. Akarnék uralkodni feletted újra mint mesebeli királynő varázsa , szépítenék minden körülötted alamizsnáid legyenek biztosak . Mert amerre jársz csupa mosoly és nem fáj a lemondásom sokszor , erősebben fűzne hozzád utolszor fájó seb, és könnyekkel búcsúzom. Megjelennek előttem , lopott csókok , pislogó gyertyák,szoba ,s félhomály megadnék neked minden régi tartozást egyre-egyre megszínesedne mosolyom. [W.B.]
Nincs nyugalmam ezen a Világon sehol egy karfa miben fogóznom csókom, mit rég elküldtem feléd mostoha tett lett, visszajött felém. Furcsa hogy nem vagy számomra csak emlék, mit gyakran simogatok , furcsa a hangod is ,mit halkan hallok puhán száll felém néha alkonyatkor. Megmaradtak eszemben simulások , torz mosolygások ,nagy hallgatások csókjaink között néha vad vibrálások , mint amikor két vonat karambolozott. Ilyenkor sír lelkem vigasztalatlan gyászfátyolba borul ételem, italom lehajtott fejemben játszik indulatom gyönyörnél gyönyörűbb a fájdalom . [W.B.]
Sürgés-forgás minden házikóban kalácsot sütnek ,tojást mázolnak nyulak ezrével tojást shoppingolnak kosarukat megtöltik varázslattal. Izgatottan készülnek nyusziék a tojásokat színesen megfestik bégetnek bárányok csodát lesnek nyuszi házakba bé-bé-néznek. Itt is- ott is nagy a készülődés amíg kalács sül,tudos emberek bégető bárányt nyúznak kegyetlen míg nyuszi családok tojást feleznek . És így telik szent húsvét ünnepén , meglett férfiak,lányokat öntözvén a lány cserében színes tojást nyújt s minden nyuszi család pipára gyújt .[W.B.]
Forog bennem csak forog a békesség mint jutalom , nyugalmam magamba fogadom ravasz az ész nem panaszol. Mikor mindent tudtam rég keveset tettem de őszintén, ma már semmit sem tudok több bennem a büszkeség. Az élet önző ,zűrzavaros, bizsereg bennem vigaszom okos vagyok de tétován állok. küzdenem kéne de elhúzódok. Megint ugyancsak ott vagyok félénken zugomba begubózók porrá hull minden mi nekem szóló állok mereven, de nem mosolygok . [W.B.]
A napok csak úgy menetelnek szürke estékbe, sötét éjekbe arcomon csurog dús verítékem , míg a kávét iszom közönyösen. Tavaszt várok ,de ellentmondás minden jele ,fejemre víz csepeg eső az űrben,késik rég a kikelet, megváltozott minden,de mindegy. Hosszú a tél,kihivó lett szeszélye elvesztek mindent, érdekeset, de jó hogy nem vagy közelemben gyomromat csikarná a félelmem . Így gyávaságom cinkosa kegyetlen , csak mocsokba ránt képzeletem kívánom hogy többet légy velem a napkelte mindig bölcsebb legyen,. [W.B.]
Egyre a holnapra várva búg a kolompok hangja, csoda nyílik a Világra tegnapot a ma takarja. Fordul a föld tavaszba minden öltözik aranyba misztikus felhők játéka lengeti a szelet kacagva. Napok nyughatatlan lángja a tavaszt rendre állítja , az élet vigad Napra várva győzni fog a lelkem álma. Csúfondáros tél kacagja a tavaszt, erős hatalma néha győz, havat kavarva kinyílt rózsabimbók arcába [[W.B.]
