Beautiful Summer

Szabadabb

Aki mindig börtönben élt,
egyre tisztább,szabadabb,
gondolatban szárnyal kedve,
nesztelen minden mozdulata,
s társtalanul konokabb
őszinte hangja.
S a zsarnok üvölt fulladtan,
a megfosztott szerelemtől,
uralkodni nem bír az értelmén,
nyugtalan vezérként integet
hagyva egy kis átszürt remegést
így nincs szó ,nincs szerelem
a rab világban.
Csak bujdosó elveszett kegyelem
és alázatos béke tündököljön
csendes élten,nemesebb érzelem,
piros ég boltozat bársony peremén,
smaragd szikrákkal permetezve
a fehér léceken.
Mert mindig bölcsebb ki merészel,
ki emberséggel méri a kegyelmét,
s az unt kalitkának terjedelmét,
s szabadság titkával kínál virágot
s az ajkán nyugtalan kaján mosoly,
perzselődik.[W.B.]

Szét szórt csillagok

Széjjel szórt csillagok között,
kéken ragyog a hold,
csupa fény és tépő remegés
a szél,futó ölelés
reszkető ködös sóhaj tör fel 
csak egy rebegés,
oly földöntúli lények zenéje
öleli a levegőt
és csak a zenét hallod ,érzed,
a színtelen éjben
és enyhén megborzong bőröd
a halk szélben.
Mindenfelé,kering a szerelem,
a bozontos csöndben,
és kék felleg pihék libegnek
a megtört fényben
s,micsoda vágyak feszülnek,
kettétépve,
míg dermedt testeden ordít
a konok némaság .
Mert ugye fáj a magány zord szava,
nem oldódnak
szelídebb szavakra vad átkaid
zavarodban,
ugye számot vettél magaddal,
összetörten,
várom szívemhez közeledő vezérlö
csillagod,
s az összezavart kigyúlt érzékeid
terjednek ,
áthatolva a csillagok kereszt tüzében
dermedten.[W.B.]

Séta a nyárban

Tüzesen izzik az árnyék,itt-ott,
a forró évszaknak kedvére,
s a gyüszüvirág lilás színben
füstölög.
Izzad a föld s láthatatlan
pára száll a magasba ,
míg vizek fölött szitakötők,
rezzentik aranyban
a szárnyukat
s a melegben ragyognak.
Lépteink nyomában rezzenések ,
lombok susognak,
s felettünk kéken, fecske 
szárnyak csillognak,
suhannak kasul-keresztben,
nyitott szemmel utaznak,
mindenféle tündöklésben
szédítik magukat.
Mi csak álmodozva
érezzük a zöldell réteket,
s a természet lényegét
minden olyan mintha ,
mesékben élhetnénk.
Mint egy álom,
s hirtelen elfogy az út előttünk,
s elénk tárul a fény rezgésén
egy mosolygó homály ,
s a hajnal bíbor fénye,
megcsapja homlokunk.
nem emlékszük semmire
csak áttetsző közeli tűzre,
mi sárgán ereszkedik 
a napos kelyhekre
tünödve.
Érezzük a dobogását szívünknek
a nyárnak kedvében,
fejünk felett áttetsző ég nyílását
kémleljük ,
s a szüntelen víg, lenge zene
éneke ,
jövö sorsunk merengése.. [W.B.]

Csodás emlék

Oly csodás emlék bujkál 
szívemben ,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád ,
lehet a kinyílt hóvirág ,
vagy lehet a kék vizek 
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.
Mert minden rád emlékeztet
vérünk lobogott a tűzben
ölelkezve ,
s kezemben volt lelkednek 
élet ereje 
és bíborban szikrázó csillagod
sodorta magával az ajkad ,
hogy a szám elérje.
Ma csak boldogságunk csendje,
kong a sötét estben
és vágyaim csak izzanak,
szerelmünk belehal a csendbe,
ma már csak minden homály,
mi körül fog lassan,
s lelkembe visszaszáll
a néma borzadály.[W.B.]

Szintelen Világ

Mi marad kicsinyke életünkből
virág illatba zárva,
csak összetépett rongyos gondok,
cafatokba hullva ,
mert fut a Világ vadul villogva
füstölögve,
miközben tördeljük lágy kezeink
az eget kémlelve .
Ki tud minket szenvedőn szeretni
ha kedvünket 
elvette az élet harcos serege
és homályosan 
hömpölyög a nagy nyüzsgésben
legyőzve
és szétbontja agyunk idegeit
sejtekre.
Magányos hűvösségünk nesze,
törként mardossa
izzó bőrünk zavaros cseppjeit
a hűvös szélben ,
részekre bomladozik gondolataink
fénytelensége.
Most már csak szikár árnyékunk
rohangál körbe,
testünkből opálos gyöngyökben
töredezik minden,
csak a fák susognak,meghajolva
mindörökre
s leveleik félig elégve,lecsüngenek
a színtelen földre,
mi csak állunk szemeink törülve
a hontalan életben[.V.B.]