Hason szivverés----Vilhelem Margareta

Oly szelíden fürkészem arcod
bár senki nem kísértett meg,
a megálló vén időben ketten,
ajkad zamatával telve
álomittas napsütötte délután.


Úgy csüngök keskeny ajkadon
vastag erek duzzadt mámorában
de bölcsen ,vigyázva megtanultad
lelked döbbenésében
hogy elkábított édes részegségem..

S ha húszú merengő nappalokon
füledben énekelek illatos dallamot
zenére ringatott hason szívverésem
türelmem szavára ,
szíved magadban mosolyt teremt.

S ha voltam testednek kívánata.
ezer dallal szomjazod szívverésem
s nem nyughatok tekinteted alatt
csupán egyedül,
ketten nyitjuk -zárjuk a szerelmünk./W.B./

Szerelmünk emlékére---Vilhelem Margareta

Tiéd voltam ,de elvesztettél
bennem mérted összes kincsed
de büszke szíved csak kérkedett
hol fent- hol lent lengett szerelmed
suhogó lángként elszállt a széllel

ha félszegen is de türtőztetve
a percek lenge ütemére
babonás buta vezekelésben
kegyetlen a fájó gondok nyoma
s úgy nyomja érthetetlen szívem
a miért csak ártatlan kérelem



s nesztelen töprengésemben
zűrzavaromban beléd fogózom,
megszokásként szabadon ,
de nehéz teherként hordozol
a már kisírt szerelmünk ívén .
bú szememnek kékes árnyékában ,

de harcot vívunk egymás ellen
kétely burjánzik rég szívünkben
arcomon sápadt mosoly remeg
karomat elhúzom nem ártók neked
de szenvedni látsz a napsütésben./W.B./

Életúton-----Vilhelem Margareta--

Ma még éberen szaladunk telt reménnyel
markunkban szorítjuk csalódásaink,
füstölgő áldozatként égő lehelettel
és felsikoltva magunkat találjuk.

Mindent odaadtunk mezítelen vággyal
tömjén füstös lelkünkből csúfsággal 
kihasadó harmatos szellő ölelésében
új gyökereket keresünk szabállyal.

Az új Világ ijesztő gyorsaságában
lassulunk napról napra,törékenyen
nem marad semmi csak gyötrelem
és az áldás hogy ennyi is lehetett .


S vad bátorsággal mérjük érveink
felolvadó mámoros boldogsággal,
bár érthetetlenek lettek nyögéseink,
de minden sóhajtásunk egy türelem.

Ma meg csordogál tisztán a patak,
párolog illatos aromát fennkölten
de a holnapunk zavart vizeknek átka,
s varjak sokasága károg fejünk felett ./W.B./

A csönd pillanatában-----Vilhelem Margareta

Ha csak egy kicsit is hittem volna,
hogy ma van ,de holnap nincs
percek,napok kegyelmes ura
sejtelemmel körbefogva
átlátszó érzelmekkel ,
még akkor is szerettem volna
késő őszi nyálkás légben
kezeddel babrálni a múltban

Zavarosan tűnik lengő szélben
minden mi szép és tiszta
zuhan örökre szenvedéllyel
felesleges újra érezni ,
ha nincs annak semmi titka ,
félreértett rebbenések
kocognak tarkán szemem előtt
s úgy fáj a bizonytalanság
hogy lehet nem is voltam elég.

Ma már biztosan állunk a létben
félreértés nem kenyerünk,
kis burjánok nőnek szemközt ,
s nem kérünk egymástól semmit
önünk sorsa a rend egyenlete
kitárom lakattal zárt szívem burkát
csendben , nem kér semmit vérengzöen
biztos világban csend lett helyem ,
s varázslattal alkonyra intem
győztesen új utamon gondolkozva./W.B./

Csak most volt----Vilhelem Margareta

Ó mintha csak most lenne,
a csók, ölelés 
remegő hatalma
és várva szenvedünk,
hogy még lesz
kívánság,hóditás
hűség és szenvedés.

Szánk kíván a test könnyelmű
s hullámos táncként
csillog felénk
a mézédes melegség,
fortéllyal,csellel
bőrünk vágyódva kapcsolja 
össze sorsunk .

Minden perc késő
ami számomra csak ennyi 
számodra elég volt ,
de kegyelet és birtoklás
parázslik gyönyörrel ,
s felfakadt bőrünkön 
kibuggyan vérünk 
egybefolyva örökre ./W.B./

Amikor jön a vész_____Vilhelem Margareta

Ha résen állsz
fürkésző szemekkel,
selyem szellő fodraiban
bűnbánattal
leskelődik a vész,
csak a sötétség titkait kutatod
míg izzó szavak lángolnak
a szótlanság töredékében
s örökre nyugtalan leszel.

S a sóhaj mi feltör a szivemböl
oly fájó,keserü,
mert amit vágyva akartam suttogni
rebben nyomtalan ,
s csak hallgatom magamat
amint gyötröd szavaim
rebegnek mámorosan 
a néma szerelmünk leheletében.

S oly üres lesz a szív
oly halkan ,nehezen ketyeg
mintha az egész eget 
kezeimmel tartanám bánatosan
s félszegen szinte hangtalan,
suttogom félig csukott szájjal:
benned volt az egész Világom
mit elvesztettem bánatosan . /W.B

Az óra hangja------Vilhelem Margareta

Az a tiszta gongütés
a zűrzavaros perceinkben ,
oly merészen zavarja a csöndet ,
mikor hallgatnám beszéded 
csak akkor üt keményen ,
s te kinyílt szemmel hallgatod
nem tudom a kakukkot ,
vagy a fűt -fát ígéreted,
de én hallgatnám a szavad 
s mintha másvilági életben lennél
nincs semmi szólni valód .
Kínos ölelésünkben kapott el
a gong tisztasága
de azóta zavaros lett minden
körülöttünk ,
az óra is megállt 
én pedig fel s alá járok 
átsuhan a fájó gondolat ,
hogy nem kaplak meg soha
és szólni sem merek
várom az óra akadozó gongját
s titkon rád nézek futón ,
kezed összefogva ernyedten 
öledben pihen érzéketlen./W.B./

Védelmünkre----Vilhelem Margareta

Ha éjjeli álmaim lélek csöndjén
megértő szóval fogadnak gondjaim
fürkésző agyamban osztozkodnak
az életünk végső monológján .

Mert különös az emberi lélek,
fondorlattal cselezi hatalmát
és rácsukódnak lakatolt kapuk
a zöld föld és sűrű kék ég között .

Közönnyel keressük védelmünk
szüntelen bolyongunk az ég alatt,
a földön már rég kifutók lettünk
és nevetünk fogatlanul nagyokat .


Mert ha �"riás lennék vérengzős
fölfaltam volna a komoly érveket 
fog soraim között morzsák lennének
s tudatlan bárgyú mesebeszédek. .

Csak a fegyver hatalma emberség
túl harsogja a harcokat süketen
züllött életünk csekély birodalma
már nem nagyon kell senkinek .

Azért ne ítélkezz , ki ébren vétkezett
lerombolt Világának szégyenében
aki nem látta, hogy hol gyúl a láng
annak kezében törik az üröm pohár .

Ne ítélkezz légy csak te magad
nézd sötét szemekkel a szégyened
mert a szerencse bennünk éled ,
s mi szüljük a démoni veszedelmet../W.B./

Külön Világban--Vilhelem Margareta

Nagy vihar dúl közöttünk
mi kettétépi fájdalmunk
érzem hangodon a szót
lüktet kínosan nyakadon ,
de sírni egyikünk sem fog
a fájdalom holtfáradtan 
kioson .


És te már nem jössz
bús igézet ölel körül ,
állok némán öntudatlan
harcolni már nincsen erőm
csak tűnődöm a némaságban
ajkamra némul átkom
utolszor.

Sírni nem fogok ,
hazug szavak kopognak ajtómon
csendes a szívem rejtek,
sóhajom titokban remeg 
ahol valamikor szikra volt ,
mert szerettük egymást
valaha rég.


Most az örvény szélén állunk,
s a halomra gyűlt keserűség
csalóka ködbe hull alá
a hit s érzelem útján ,
majd elbágyad ,s kihűlt lánggal
maradunk emlékkel , s a szerelem
fájóan lepereg. /W.B./

Férfiúi büszkeség--Vilhelem Margareta

Te aki sosem féltél semmitől ma nyűgös állapotban gubbasztasz , férfiú hiúságod kötött büszkesége, tartalmát kituszkolja fájó érdembe . Csintalan ,lágy alkalmak könnyelme körül fogják tested lágy menetét szépség,hazugság oly mindegy csak legyen meg az érdemelt kegy. Legyőzöttnek ritka percben , nem olcsó dolog bátran vidítani szeretnéd hajadat hátra simítani míg kalapot húzol konok fejedre. Félve ,óvatos pillanatban sejtelmesen rászegezd szemed nincstelenségedre fáradt, érdesen kicsúfolt bosszúságod törékenyen keresi azt, ki még szeret./W.B./

A törvények menetén--Vilhelem Margareta

Kötelékek tartanak keményen
kitervelt eszmék célok törvények,
körbeforog a világ maga körött ,
éhesen tapossa nekem is az ösvényt .

Váltott szárnyakon evezik sorsom
nehezült testtel keresem örömöm
bolond Világnak a maga törvénye ,
kering fölöttem az örök időkben .

S oly hatástalan minden fondorlat
becsapni Világot rossz gondolat
vezekelni lehet beszűkült erekkel 
de szél viszi- hozza tépett tollaim .

Szívemben remegnek görbe érzések
súlyos ég alatt zsibongnak az érvek
és párolog minden a szűk égbolton
álmaim maradnak velem egy ponton. 

S ha a szél tombolva meggyötör
dermedt Világomban fölcsap lángom
szikrákat csiholnék sok kis csillagból,
szivárvány színben feslene világom./W.B./

Lesz még uralom --Vilhelem Margareta

Csonka világnak rongyos határán
bozontos fák terpeszkednek
jelzik a vonalat mi elválaszt minket
a lerombolt szikkadt egyenletben .

Késői vágyamban zavart bűnben
áthágom a határ minden sarkát 
kegyelem kenyéren élek éhesen
hogy megtaláljam újra karmám .

Ki tudja valós-e meg vezeklésem
bántó hangulatomban törekszem
elfelejtett imámnak utolsó része 
nem borzongatja utolsó beszédem .

Szeretnék számot vetni szüntelen 
a késői bosszúvágyam szégyenén
tiszta szemekkel nézem a jövőt
a bozontos határ csak példakép.

Tévedésben vagyok önmagammal
védelmemben szenvedek teherrel
mindenségben csak műveltségem 
zárja szívembe meggyőződésem .

A világ haszontalan ámokfutó
kering velem becsípve ,részegen
szabadság vesztésem csak passzió
s győzelmet várok nevetségesen ./W.B./

Csak merészen---Vilhelem Margaret

Fájó gyötrő kínok között
borult elmém füstölög ,
lázban szenved gyenge testem ,
kikerekedett holdat nézek
fáradt ajkamon nincs szó
csak az agy mi gondolkozó,
szemet -szemért ajándékként
túlbuzgó lángoló elmével
úgy várom csurranjon a élet
sután élénküljön vesztem
mert vakok is ítélkezhetnek.

Hibátlan az eszmém érve
lehet lesben álltam érte ,
s töretlen mit adni tudok
kimerített a fájdalom,
görcsösen szorítom öklöm ,
de már mindegy ,elhelyeztem
testem titkos zugába ,
s várom haladjon a menet
s ha fordulóban győztes leszek
szorongva ébresztem kedvem
leszek majd mi visszabillent
a borult elmék szóvivöje,/W.B.

Nyárutó---Vilhelem Margareta

A nap már mind kevésbé fűt
őszi árnyékok keringnek fölött
búja felhőről koppan a víz
kimerült az ég ,szárad a föld .


A rövid napok susognak alkonyt
száraz avarban keresnek sugarat
szőlő érik már a piruló estben
s mind több a varjú fent az égen .

Hervadni készül a zöld gyep
barnás csíkok szaladnak előtte
bágyadt szélben tarkulnak színek
messziről oson az ősz csendesen .

Bár még meleg fut át a réteken,
kergeti magányát bíbor színekben
barnul a gesztenye koppanva hull,
gerlicék sírnak a hársakon túl.

És rozsdásodnak lassan levelek,
a volt nyárból álmokkal ébrednek
szomorúan elavulnak a zöldek,
lágyan dalolnak a szőke sejtelmek 

Azért még nyílnak az orchideák,
átsuhannak rajtunk a buja illatok
belesimulnak forrón a szívünkbe
bennünk dalolnak bús ütemekre ./W.B./