Mosolyt álmodtam---Vilhelem Margareta

Álmomban mosolyogtam,
boldogság ébresztett vígan
párnám cirógatta finoman 
mosolyok dédelgették ujjal.

Nyár még susogott mellettem ,
habár már késő őszben járunk
ezentúl minden mosoly lesz
vízből,tűzből földből szüntelen.

Tudom itt lesz akkor is ha felébredek
mosolyom, mi bejön az ablak résen.
elsápadt virágok kertemben
életre keltették tündéri ébredésem.

Ezentúl minden mosoly lesz
vízből,tűzből ,földből szüntelen
tudom itt lesz akkor is, ha felébredek
mosolyom, mi bejön ablak réseken.

Mezők ködében kedv született
fátyolba bújt vidám árnyak előtt ,
angyalok megszentelték táncunk
mi lebegtünk mosollyal kíváncsian.

Ezentúl minden mosolygást szül
harmatos reggeli monoton égen ,
átfrissül mosolyom s megkeményül
tavasz zöldjében színesebben őrül . [W.B.]

Az édes feleség----Vilhelem Margareta

Az őszben ingedbe belefújj a hideg
kabátod gallérját, lassan felemeled
magadba roskadsz de felkészülten
ha netalán egy barát még is felismerne. 

Hajad ázik ,lucskosan szenved
gerinced térdedig ér meggörbülten, 
keseregsz alkalmi szív fájással
nem az vagy ki voltál hajdanában.

Otthon a kedves vár és nem kedves
hajnal fele még nem ordít csak les ,
bevallod neki mit el nem követtél
hogy békesség legyen szavak nélkül.

Senki sem tudja honnan érkeztél
sem azt hogy melyik úton jöttél
a titok egy nagy gond, sebaj kibírod
amíg kedvesed még semmit sem szól.

Közben hajat törölsz nyugodt kézzel
mellyel pofont kentél le neki az éjjel ,
szíved fáj , szúr ,csontjaid dermedtek
de karba tett kézzel nézed kedvesed .

Hajnalban rájössz .alig múltál negyven
látásod meggyengült, szemüveggel nézel
megereszkedett izmaid vizes kék ingedben
olyan mint a kicsavart törülköző reggelben.

És mégis vannak titkaid incselkedőek
alattomos bizsergéssel figyelmeztetnek ,
s ha kedvesed kacéran simogatja fejed
arra gondolsz akitől jöttél hajnalt faló éjjel. {W.B.}

Csak egy boriték----Vilhelem Margareta

Most amikor nem vagy itthon
kutatok fiókodba szüntelen ,
szabad óraimban azt keresem
ami bizonyítaná hűtlenséged .

Csupa örömtelen tevékenység
lázasan teszem észrevétlen ,
azt keresem amit elképzeltem
titkosan ,botladozó tévelygésed .

Tudom vétek ,szorongok mélyen
mintha magam szívében lennék
olyan alázatosok lettek kezeim
akár szerelmünk első perceiben.

Személytelen üres megtörténtet
nem magamért talán , csak érted ,
pedig történetünk oly közönséges
de mindent magyarázna egy boríték.

És látlak fehér kockás ingedben
megrettentő bamba tekintettel
fájna ha tudnád , nem bízok benned
de kockás inged ma nem vetted fel .

És érkezel morcos ringásoddal ,
érzem szádból a tömör ürességet
cipőd kopog laposan a lépcsők felett
fiókodat gyorsan lereteszelem . [W.B.]

Eltévedt lélek------Vilhelem Margareta [-Halottak napja ]

Hideg fák között lengedez a lelked
ahonnan jöttél nem vagy megkötözve
megmeredt kövek faragott párnája
elengedi lelked hogy visszatérj hozzája.

Rokonaid talpig fekete gyászban
temető hallgatag csodálatában
keringőznek falevelek egymásban
halkan nézed lelked saját gyászában.

Látod ,hogy sok virág halmaza
kis sírhelyedet magával ragadja
égő gyertya lángja inog a szélben
szelíden figyelsz a didergős télben.

Az élők még maradandót játszanak ,
temetőben mint halott őrzői sétálnak
karjukon árvácska , bokros krizantém
szívükben a mi lelkünk örök túlélőként.

Szorosan karöltve kezükben gyertya
síroknál állnak meg, arcuk bizonyítja 
szokásos esemény ,még is különleges
halottak napján mindenki hűséges . [W.B.]

Megúnt feleség---Vilhelem Margareta

Inkább lennek testőröd
nem ebéd és feleséged ,
lennék harmatos virágpor
lepke szárnyon 
inkább lennék szíved 
szüntelen lüktetése ,
mint cseléded
bárgyú énekes melletted
mely gitárját pengesse ,
szívem legyen becsületed
s könnyem tükrében 
inkább legyek hegedűd
egyre dalolnék neked
és hallgatnám éneked
árnyék sötétjében
megértő nevetéssel .
Megszelídítelek könnyen
szívemnek vérével ,
s míg dúskálsz emlékeidben
mik tolakodnak feletted
biztos vagyok benne
mint megutált szeretőt 
néznéd feleségedet.. [W.B.]

Sorsrontó órák-------Vihelem Margareta

Csak a boldogság óráit számoljuk
megszámlálható majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink borzadalma.

Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.

Születésünktől nem élünk derűvel
rózsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel .

Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben lassan eloszol ,
miután már sok megtörtént , múlt ,
kevés idejéből valami mégis kihullt.

Orákat gyökerezik fájdalmas lelkünk ,
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük . [W.B.]

Légy elégedett----Vilhelem Margareta

Ne hajolj meg sorsod előtt sosem
két végletből, egyik jut neked
kevéske perc is lehet öröm-lét
ha megtudod hogyan bánj vele.

Érzelmeink szívünkből jönnek mindig
bármennyi legyen elosszuk ketten ,
szenvedés mértéke ítélhető legyen
mélységes neheze belőlünk ered.

Álmunkban is gyúlnak csillagok néha
fellobognak ismeretlen lángok léhán ,
csak azt hagyjuk égni ami eget talál 
felmelegítse didergő testünk hajnalát.

Mit kioltottál egyszer ,hagyd másnak
megmelegíti más szívek maradékát
légy boldog ember magad testében
panaszaid hagyd mások védelmére.

Legyünk büszkék ,hálásak a mának 
mert benne titkaink együtt forognak
meglehet ,a remény mást is kívánna
megnyílik a kapu mit oly régen vártál. [W.B.]

Ha szived ég----Vilhelem Margareta

Feléd pillant a vész
talán megigéz ,
fura történés 
új lépés,

s mikor vágyad ég
ne tégy
olyant, mi végleg
felhevít ,

folyton vizet kérsz
és nem elég,
szemedből a könny ,
         hogy el ne égj . [W.B.]

Jó órában---Vilhelem Margareta

Nyár susogott mélyen a földben
talán megvarázsolták tündérek ,
vagy föld alá süllyedt mártírok vére
harmatos zöld füvön szétterültek .

Talán már kézen álló Világ erénye
pipaccsá alakít búzavirág mezőt ,
csillagok alatt tetőzik hő és melegség
a mi durva korunkban egyre hűvösebb .

Érdemünket lengeti szél hevessége ,
szemünkben piros pipacsok zöme 
s ha eltékozolunk minden kegyelmet ,
sosem tudjuk hogy ellenség érdeme.

E zendülő földön élni nem lehet
tivornyázok bölcs tekintetek mellett ,
megadjuk magunkat naiv tekintettel
csak búzavirág meg pipacs teremjen. [W.B.]

A nyomorult----Vilhelem Margareta

Valamikor daliás volt öltönyben
üres lelke merészelt szerelmet,
ének szelídítette virágos világát ,
de ma már csak árnyéka, lett.

Lerongyolódott ruhája pecsétes
hajnalban képtelen az ébredés
mellét hasogatja füstös köhögés
szakállas arcát szúrja a tövis.

Lábán kikopott átázott csizma
fején összegyűrt kalap alázata ,
félig meggörnyedve ,csuklójával 
alig tapogatja botjával az utat.

Volt, s nincs ,az élet elvesztőik
néha játékon forog a tét és kocka
emlékében még él a mosott lepedő
de csipkés párnahuzat , néha kiesik.

De már rég elment szabadon a nő
ki , be és kitakarta játék akarással ,
tragikus gyorsasággal rongyosan
csak botja emlékezteti a valóságra .

És nézi a romokban dőlt otthonát
hol szerelem sziget lakott valaha ,
párás szemmel követ szálló darvat
csöndes ölelésre vágyik szíve vissza. [W.B.]

Nem mindig bölcs az aranyköpés--Vilhelem Margareta

Nem mindig az erős a győztes
válláról sokszor lepereg a vész
kérdésedre nemmel válaszol
nem kíván egy babérkoszorút.

Nem mindig gyenge a vesztes
csak lágy szíve olykor felenged 
keze poharát koccintja feléd ,
s várja díjnyertes,bátor kezed.

Nem mindig bölcs az aranyköpés
megrögzött törvény taposott élce,
a holnap törvénye a különcködés
és marad az eltaposott becsmérlés.

Nem szültünk egyforma társadalmat
egy bizonyos nagyfokú kivételig 
nyugalmi helyzetben néha kiderül ,
a szellemi érdem hasztalan, félresikerül .[W.B.

Holdfogyatkozás---Vilhelem Margaret

Nincs mitől félned
senki sem fél tőled ,
a neked szánt élmények
elterülnek szemérmetlen ,
s bennünk maradt szájunk íze ,
kiáltja jövőnket ,
míg vétkek keringenek
ott ahol senki sem vetett .
S a régi nyári éjszakában
mikor egymásé tudtunk lenni
nem láttad a holdfogyatkozásban
a neved volt belefércelve ,
lobogott nevetségesen
egy álmon összetörve
holt csillagok medrében .
Nincs mitől félned ,
ha nem vagyok veled , vétkezek
de már csak téged nélkülözlek ,
és félek attól,ki nem fél tőlem.
Most már nem látom a holdat régen
még mindig elfogyóban kering
minden mi nélküled terem
egy száll arany virág vétkekkel. [W.B.] 

Születésem titka---Vilhelem Margareta

Régi elmúlt emlék vesztésemben
semmi sem voltam ,hogy tudjad
ha létemről beszélnék untalan ,
csak jövendőmnek titka voltam.

Akkor több csillag lesz az égen
egyel-kettővel ,az éjszakában
meg a hold is pompázik magában,
sokunk Erósz nyilát fogja markában .

Valami földöntúli erő zavart ösztöne
ablakomba dobta nehéz keresztjét
melyet a kinyíló június története
belém véste magam szenvedésére ,

Így újjá születve magam sem értem
melyik csillag lehetett többletben ,
ha most az idő visszaállna hirtelen
percekig keringne ablakom réseiben.

Elszámoltatnám minden pillanattal
de magam zsebemben motozok tudatlan ,
mert Erósz is elrontott egyes dolgokat ,
mert bántotta szerencsétlen kalandja.

Ilyen lehettem én is gyermek éveimben
zsebemben sok kincs rejlett ismeretlen ,
kitört ablakomon átfúj régen már a szél 
és valami súgja :ne beszélj,ne beszélj. [W.B.]