Mond mit adjak----Vilhelem Margareta

Mondd , mit adjak én neked
ki drágább vagy én nekem ,
mint bármely valódi ékszer ,
mint csillagok tüze az éjben,
mint pipacsos virág rét reggel
hol virít a vörös vér.

Mit adjak neked, hogy szeress
hogy titkomat féltve megőrizd ,
s szavaim mik remegnek éjben
szívedbe zárd halkan zenésen
s a csókom mi ajkadat érinti
forrón égessen .

Mit adjak neked, hogy keress ,
hogy rám pillants sejtelemmel ,
hogy átjárja szívedet az érzelem ,
s szíved dobogjon rendetlenül,
ha elmegyek előtted büszkén
lehajtott fejjel.

Minden hatalmam szent erejében ,
mi szunnyad velőmben megérten
nyugtalanul forr megszentelten ,
ha felém nézel nevető szemeddel
megbüvőlten ,behunyt szememnek
tündöklésében .[W.B.]

Lowe my friend másolata

Örizd meg----Vilhelem Margareta

Ne tagadj le soha,
hogy voltam
ne tagadd soha ,
őrizz meg örökre
magadban .
Bocsáss meg,hogy
mindketten tévedtünk
s hogy az ész nem 
volt velünk.
Adj vissza mindent
mit én adtam Néked,
add vissza mámoros
álmaim,
add vissza csengő
hangom
mely csodásan
füledbe suttogott,
add vissza forró
sima karjaim
amikkel 
átöleltelek.
Add vissza szemeim
csillogását
melyekkel csak 
rád tekintettem
add vissza forró
csókjaim
ne tartsd magadnak
mik ébren tartottak ,
adj vissza 
mindent mit 
én adtam Neked,
mik nem illettek
Téged.
Tartsd meg csak
szívem dobogását,
őrizd csak mámoros,
ábrándos buzgóságom
tartsd meg, 
magadnak Kedves,
emlékemet
csak ezeket 
őrizd meg
és csodás szerelmemet.

Esti mese---Vilhelem Margareta

Bíborvörös alkonyatban,
vissza integet a nyár,
rózsaszirmok,szinesek,
keringenek az ég aljban.

Kék kis csillagok az égen,
szikráznak és színeket 
hullajtanak az esti fényben, s 
világítanak kékesen.

Esti fénynek lámpásai,
a kis Szentjános bogarak,,
sárga lámpát gyújtanak,
s világitanak utakat.

A Hold csodásan remeg,
szórja kékes sugarait,
este van és kékbe borult,
erdő,mezö,es minden kis út.

A szobának melegében,
homály van és csendben,
el sötétül minden lámpa,
s álmodunk az éjszakában. [ W.B]

Voltak az életben----Vilhelem Margareta

Voltak az életben percek,
igen fájdalmasak voltak
vétkeztünk és áldtunk vétket
irtóztunk ,ha megsajnáltak.

Valaha ,ha gondolatban
irigyeltük mások álmát
vesztettünk s vártuk vesztünk
Isteneknek akaratát.

Voltunk boldogok is néha
izgultunk a szerelmünkért
vártunk hatást,s volt hatása
de nagyon megszenvedtünk.

Voltak az életben napok
indulattal telt meg szemünk
valós eszmék váltak szerte
irtózattal telt meg lelkünk .

Akarod-e ----Vilhelem Margareta

Akarod e tudni, milyen az az érzés, mely tiszta és örök, és kínoz szüntelen, és nem hagy nyugodni.? Akarod e tudni, mit jelent félni, a ki nem mondott szóknak,jelentését mérni,s bűnbánattal élni? Akarod e tudni, mit érez ki imád szenvedően ,s látja arcodat mereven, szemedet fénytelen? Akarod -e tudni, milyen a boldogság, mely,tiszta és ragyog, s nincs sötét sarok, csak tiszta valóság? Akarod- e tudni, mit érez ,ki csalfa, s tudja ,hogy megcsalja, másnak érzelmeit, s mégis van bizalma. Akarod -e tudni, mit érez az,kit , becsapnak,csúnyán s mégis bizik benned, és mégis büszkén néz rád? akarod- e tudni?

Ne félj----Vilhelem Margareta

Felettünk a csodás nagy fák,
Leveleiket hullatják,
egy-egy levél bölcsen,lassan,
csókjaimmal átitatva,
Rád hull,s vállad beborítja.

Csodálkozva nézem hajad,
mit fa ágak körül fognak,
leveleik sárgás-barnák,
s megállok és csak nézlek,
ne félj,én csak őrzöm szíved.

Úgy tűnik,hogy nem látsz engem,
Árnyékot vet a fa szemedre,
a levelek csak játszadoznak,
kergetőznek,bolondoznak,
válaszolnak érzésemre. 

Hajad,szemed és szép vállad,
ellenáll a sok kis ágnak,
a levelek szerte hullnak,
ne félj tőlem ,mert elhagylak,
ne félj tölem nem siratlak.

Kakukk órám---Vilhelem Margareta

Kakukk órám nagyon régi,
s mégis pontos időt méri,
kipp-kop kopog egész nap,
éjjel sem áll a mérő lap.

Rozsdás már a belseje
mégis ketyeg velője,
nagyanyámtól örököltem,
és már én is öreg lettem.

kakukk-madár kegyesen,
megjelenik félszegen,
kakukk-óra ablakában,
s kakukk-ol a nagyvilágra

Ablak csattan ,záródik,
a madárka eltűnik,
de az óra tovább ketyeg,
és az idő tovább pereg.

Ez vagy nekem---Vilhelem Margareta

Virágoknak ragyogása,
lepke szárnyak csattogása,
harmatoknak üde cseppje ,
a vizeknek hulló gyöngye,.

Erdőknek a sötét árnya ,
őzikéknek ugrálása.
fenyő -fáknak sok kis tűje,
moháknak a szemfedője.

Napnak sugaras lankája,
búza kalásznak az ágya,
zöld-réteknek virág-sarja,
madaraknak kalitkája.

Szívemnek a dobbanása,
testemnek a vonaglása,
szemeimnek  pillantása,
szemeimnek fényes árka.

Csendes életemnek zaja,
szívemnek a dobogása 
szájamnak a pirossága,
csókjaimnak  szédült láza.


Őröm-pillanatok fészke,
szívemnek a kerek öble,
arcomnak a sok kis ránca,
testemnek a gyógyítása .  [W.B.]

Kit nagyon szeretsz----Vilhelem Margareta

Ne tagadj le soha,
hogy voltam
ne tagadd soha ,
őrizz meg örökre
magadban .
Bocsáss meg,hogy
mindketten tévedtünk
s hogy az ész nem 
volt velünk.
Adj vissza mindent
mit én adtam Néked,
add vissza mámoros
álmaim,
add vissza csengő
hangom
mely csodásan
füledbe suttogott,
add vissza forró
sima karjaim
amikkel 
átöleltelek.
Add vissza szemeim
csillogását
melyekkel csak 
rád tekintettem
add vissza forró
csókjaim
ne tartsd magadnak
mik ébren tartottak ,
adj vissza 
mindent mit 
én adtam Neked,
mik nem illettek
Téged.
Tartsd meg csak
szívem dobogását,
őrizd csak mámoros,
ábrándos buzgóságom
tartsd meg, 
magadnak Kedves,
emlékemet
csak ezeket 
őrizd meg
és csodás szerelmemet.

Kedves Barátomnak---Vilhelem Margareta

Drága jó barátom,
köszönőm,hogy voltál
hogy sokat segítettéll
hogy titkokat nyújtottál,
köszönöm az érzést
amit nekem adtál
hogy néha válladon
kisírtam bánatom
hogy megvigasztaltál
köszönöm barátom,
hogy velem éreztél,
hogy titkaimat súgtam
miket megőriztél.
Megértettem mindent;-
hogy kötve van életed,
de óvtalak Téged,
és nem kerestelek ,
bár gondolataimban ,
ott vagy szüntelen,
álmaimban néha,
meggyónom bűneim.
Néha megsúgom ,
a nagy titkaim
s válladra borulva,
kisírhatom magam.
Köszönöm barátom
létedet enyémben,
köszönöm,hogy voltál,
s köszönöm azt is ,hogy ,
barátom maradtál 

Fiaimnak ----Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek
ha néha elbújik
a Nap elöletek
és ha  a terek
szürkék lesznek ,
ha  majd kiönt az ár
házatok vízzel telik
ne féljetek ,
ha nem  ragyog rátok az ég
mint rég .
Szívetekben ha majd  lassabban
kering a vér,
ne féljetek
minden mulandó,
törlődik a gond
ha Ő rá gondoltok
elszáll ha megálltok
egy percre ,akarattal
és Ő-rá gondoltok
ki titeket világra hozott ,
mert szívében mindig
ott lesztek zenés békével
karjai mindig ölelnek
még akkor is nem lesz nektek
és sugarakkal áld
mitől megbékéltek
s újra boldogan nevettek.

Perlekedés---Vilhelem Margareta

Nyüzsögnek apró gondok,
értelmed gubózva hallgat,
véletlen fordulat ha túl lát
a téboly,s megtalálja párját.

Számlálhatod elmúlt éveid,
addig kutatsz míg eléred
és megleled elmúlt kincseid ,
töprengsz s kínlódik elméd .

Ez maradt csak?Kérded;
hát akkor minek az élted,
hogy érted el a partokat,
ha ily kevés az emléked.

Nyöszörög halkan lelked,
feledésbe szálltak az évek,
másnak nyílnak a remények,
szorosan szűkül a torkod,s

,mert ennyit szűrt ki a gondod;
a sok álmatlan tévelygésed
és hiába végtelen az értelmed,
lehet soha meg nem leled.

De ha csak tél lepi el múltad,
tavasszal újra kinyílhat virágod,
ne szállj soha perbe éveiddel,
majd megtalálod vigaszod [ .W.B]

Utaztunk csillagokon----Vilhelem Margareta

Utaztunk csillagokon
fényben ,színekben,
hullámzott körülöttünk
minden, összevegyült
velem s veled az ég,
ringott minden érzékünk.
Hevertünk fény csóvákon
virult felettünk a vég,
csókoltunk  felhőket
nem tudtuk mi van velünk
és mi is felhők lettünk,
láttunk a földön  pipacsot
csordult ,mint véres harmat,
láttunk fecskéket párzani
a gyönyört mi bennük lakolt
fények lettünk szárnyakkal
csapkodtunk szerelmet vígan
és dadogtunk összevissza,
aztán villám csapott reánk,
kiégett minden ,vad zenével
lelkünkben nyilallt  a fájdalom
lehulltunk a káprázat földjén---[W.B.]