Érints meg, érintsd meg szívemet mutass neki szerelmet oly üres kiéhezett szívem tanítsd meg szeretni sírni kacagni örvendeni a kezednek, mutass neki utat hogy szeressen hogy érezze melegséged, hogy nem veszett el így megtelik szeretettel nem lesz egyedül sosem szüksége van rád min sohasem. Érintsd meg lelkemet kezeddel szerelmesen , bár messze vagy és mégis közel tanítsd meg éhes szívemet melegségre, szeretetre tanítsd meg utat mutatni amerre kezed téved és szeretni fog. A távolság nem egy ok csak érintsd meg lelkemet válaszolni fog. Te vagy az ki értelmet ad életemnek. Megtanultam mit tud adni kezed a szívemnek szeretem melegséged kérlek simogasd lelkem kezed melegével szeretni fog örökre, csak simogass érzelemmel felforrósítja körülöttünk a mindenséget simogass, simogass szerelmünk végéig. [W.B.]
Csend és téboly a kobalt égbolton alatta kékes tükör sziget mélyponton csak sirályok sikongnak a semmiben és csend öleli át töprengéseimet fejem felett rám hajló faágak mellett.
Látszólag csend a múló élet nyomán csak a szél citerál betakarva nyomát egy görnyedő fa alatt az üres padon valakire várok ,hogy lázitsa a hangot de csak egy magam vagyok monoton.
Valamikor magasra tört a láng felettem lázban pirult fiatalságom röpködése majd izzadtam heves napsütésben ma már csak szél seper csendben szerelem gyümölcsét felébresztve .
Mert csak ideiglenesen vagyunk e földön csökkentem ritmusom , megadom erőm túlnövünk. szinte mindent az élet szinten csendben meztelen lábakkal a jelenben magunk nosztalgiájával hiszékenyen. [W.B.
Csendet sző az éj oly kékesen sötétet kékesen villogtatja nyugalmát felém mert sehol sincsen rend csak csendben szövöget illatos mámort remegtet és beborít türelemmel hogy átéljem csendemet és mélyen harap belém mert bennem sincsen rend. Ma minden oly sötét , de karján ringat a csend betakarva álmaim világát és reám borítja a csend leplét elnémitva örök félelmem . És vágyom e csendre mert zajtalan,simogato kezek és a szavam is csendek lépte csak a türelmem ég örökre O,de jó a csönd. {W.B.}
Bárhogy is mások vagyunk , egy biztos ,hogy szeretni vágyunk mert a szerelem egy alkalmi vágy nem tiltakozik meghúzva magát nyíltan játszik a játékban , mert semmi sem jön ajándékban mert múltjából érkezik jövőjébe , kitárja szűz létet egyszerűen nem zárt és nem oldja semmi sem csak adás után a visszaadás fogja kézen szeretettel adni vágy ígéret hitével , test és vágy végtelenjében egybefonódik békésen nyelv nélkül beszél könnyezve és ismétli mindig ugyanazt az egyszerű szót,de valósat . [W.B.]
Lehet azért vagyok vidám mert nyár van de lehet csak azért mert kékségből áll a felszabadult Világ . Lehet tűzpiros rózsa kedvéért vagy talán a napraforgó sárga szirmaiért. Lehet azért vagyok vidám mert július van fák és falevelek remegnek színes kavalkád rajban , vagy csillagok ragyogása mi felhőkből kimered. Lehet azért vagyok vidám hogy halkan suttogjam neved bár hangom sincs és torkom kiszárad ha simítom kezed. Vagy lehet a szívembe fújt szellőért a holdért ,csillagokért mi energiával tölt meg vagy csak mosolyodért mely virít mint a napsugár és mindig rád emlékeztet megvigasztalja nyugalmával a nyugtalanságom,lehet csak azért .{W.B.}
Szememben villám kél ha én megyek ,ne keressél eltűnt léptemet nem rendre fojgja majd korul keserved, egyszerre és maga után vonja a rengeteget. S ha villogó láng csap fel a zölden, vörössen elégeti lábam nyomát nem látod hova léptem De te csak várj ,ne félj sérelemből adódó vész nem egy nehézség , de csak védd türelmed s ha valami fáj seperd lépteimmel terhelt szíved , s a különös menekvést mi örökös csalódást okozott két fél között. az marad kettőnk között . Ez történt eltűnt lépteimmel a rács kerítés mögött , még a Hold is nevetett túlbuzgóan,fényesen.{W.B.}
Oly nehezen kapható baráti szeretet két kéz egybeolvadó varázsos türelem , jóság bujik itt -ott szív szívet érint szem szemet kutat szemérmesen a dolgok oka megfejthetetlen. Míg lelkeket matat a szél fénylik a villogás és mesebeli emberség szemünk íriszen keresi virágok illatát s megszületik a pillanat gyorsan mozgó érzelmek alatt Míg fagyosan kocog a világ egymásra talál két barát. így élsz e mohó szeretetben megfoghatatlanul tovább. {W.B.}
Szendereg benned a láz balga kísértéssel felhevült tested ádáz , csurog verítéked megrögződve , kimérten hol itt hol ott pirulnak az illatos virágok között tömjénfüstös aromák ,ízek . Mert kísért egy eszme vérszemmel , az élet törvénye magad jussát keresve mi volt az csekély , mi lesz , az mind a tiéd sok ,kevés csak csínján bánjál vele rongyosan tömörülnek körülötted tettek,veszélyek míg ébrenlétben azúrkék égen villognak apró zöld fények bátorítva érzelmes felhevült tested. {W.B.}
Színes virágok között imbolygók ahol erős zeneszó hasogat , nyugodtan rezgő fény csobog hirtelen felettem az ég megropog .
Ívelő madarak villogó színesen egy villám hasit keresztül testűkben kék fényárba úszik a természet rongyossá válnak zöld falevelek.
Átkot szór rejtelmesen a szél átölel mindent , földet gereblyéz összeszedi hatalmas erejét reánk csap a fák sárga résein.
A nyári illat burjánzó aromáját hirtelen megcsapja kegyetlen rügyek pattognak ,szirmok hullnak víz szagú párát omlaszt kigyúltan .
Kékes fecskék egymást kergetve villogó testük lombot keresnek zsongnak bogarak tűzpiros égen majd föld alá bújnak ijedségükben.
Hirtelen meggondolja magát a szél irányt vált ,másfele harsogja zenéjét most csend piheg föld alatt ,égen de fák,viragok még sóhajjal küszködnek .{W.B.}
O várt a hídon ,én néztem szemeiben tündökölt a láz vad ,haragos nyugtalanság mitől semmi jót nem reméltem . Fordult a kocka , én megálltam ,ő nézett hosszan visszafele útnak nincsen nyoma , szájamban keserű nyálam megcsuklott torkomban . Híd közepén nincsen karfa rozoga ,billenős kartámfa és két ostoba: egyik aki csatát nyerne másik aki már nem bírja holt avar szomjúságát még a láz is bírná végóráját rozoga híd kényszer nászát . Zizzen a kiszáradt termés halálos csendben a híd karfája csak egy halk hulló lépes a víz gyászán csak egy csepp lesz rándulása míg agyadban százféle gondolat betolakodik gyilkosan , tanú nincs ki lássa ki kit kergetett a halálba. {W.B.}
