Megfagyott láng---Vilhelem Margareta

Higgadt perceimben könnyebb

megsúgni a fájdalmat ,

hogy kegyetlen lett az élet

egyetlen perc alatt ,

terv az terv maradt élve éretted

a nagy zűrzavarban.



S mint mesékben a  varázsszavak

titokban maradtak,

s vékony hajszálak gyűrt unalma

tekeredett lucskosan

húsunkba marva tiszta nyugalmát

nyaldosva múltunkat.



Illatok szállták meg a hidegséget

fázni kezdtem akaratlan ,

megszállt a rosszkedvűség hatalma

 s válasz nélkül hagytalak,

a szobában meleg volt,szédelegtem

szerettelek ,akartalak.



S ványadt álmaink keserű keserve

hirtelen megtorpant

a hódító gyönyör , mit úgy őriztem

szégyellte magát,

testünk rongyos lett,megfagyott a  lángja

zúzmara hullt a fájdalmamra.. [W.B.]

Az élet törvénye---------Vilhelem Margareta

Az idő ércbe öntött szobor,
uralkodik fönt és lent
nem hajlik meg vihar alatt
szelet és esőt elvisel.

Fut előttünk büszkén
ellensége vágynak, célnak,
egykedvűen tombol ,s szalad
mert ő a halhatatlan és vad.

Néha hullat rózsaszirmot,
de oly tovatűnő pillanat
napok, órák, percek átka,
zengi emberségünk diadalát.


Idegen lesz majd az Élet
a dolgok messze repülnek
lassan némulnak dallamok,
a mosoly ritkán bukkan fel.

Bár a Nap még forrón ég
boldogság és béke fénye
tündököl lelkünkben még
és örvendünk az örömnek.

Még zengünk víg zenét harsan
de monotonabb a hangulata
csöndes feledésbe bágyadtan
lassul a fellegek zűrzavara

testünk feletti keringésében
elmúlásban búsan széled ,
az Élet egy törvény szülötte ,
de sietségében néha eltéved . [W.B.]

Útkereszteződés ----------Vilhelem Margareta

Kéjeknek éneklő zajában,
összeölelkezve nyugtalan,
páros testek karolásában
áldott az erő ,célba szökő .

Úgy várom a mát a másnapot,
pirkadó hajnal örömében ,
de ujjaim szorítják a jelent ,
s féltően markolnak a jövőbe.

Oly tétova teher,nyugtalanság
áldott szívek, kacagó éltek
himbálóznak párás könnyekben
csókokkal kövezett utakon .

S úgy fáj bennem a nincstelenség
kavargó áradat pőreségében ,
gondjaim szállnak örömök után
taposott ösvények keresztútján.

De lesz valahol egy úti ösvény
hol feszült inakkal rohanok
hol idegen mézet kóstolók
színes szirmokat mosolygók,

ahol az öröm terjed mindenfelé
ahol rejtett jóságba burkolom
markomban tartott csókjaim ,
mik lelkemben mélyen csillogók.[W.B.]

Szeptember-------Vilhelem Margareta

Itt vagy ősz foszlott tüzeddel
kihunyt csillagok küszöbén,
a tér és időnek rebbenésében
szőkén suhansz barna ösvényen .

Testeden még napfény kacag,
arcodról még nyári ég szakad,
bár szemed rozsda színben villog
még a nyár aranyban fel-fel pislog.

Évről évre így lopod be magad
szem gödreidben szél nyekereg ,
de vesztegzáron hagyod haragod
gubancos ködben dereng homlokod .

Hűvös csendben fújtatod magad ,
hagyom hogy hideg kézzel simogass
és szívem köré fújjad dőre bosszúdat
vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz .

Megőrizted örök hideg fényedet
ismerlek ,vársz mint egy sugallat ,
a hegedűszó mint érces fuvallat
elkezdte játszani őszi törvényed.[W.B.]

Őszi rebbenés-------Vilhelem Margareta

Még számolom a fák leveleit,
a vadalmafa is még termel
a kerti krizantém fényt keres ,
s buzgón nyitja őszes színeit.

Diófáról pottyannak termések
a súlyuktól mélyen meghajol ,
keményen virradnak még napok
s kéklően hajladoznak füzek.

Ereszkednek szürke árnyékok
alkonyban tornyosulnak fények
tulipánok szűkítik kelyhüket
szirmaik oly szárnyaszegettek.

Lassan csend honol a sötétben
ősznek szaga párásan széled ,
csaholó ebek társat keresnek
házak ablakai sárgán derengnek. 

Lángol az ősz hajnalba üget
bóbitás vadlúd búsan integet ,
pirospozsgás harmatcsepp között
hűvös reggelben ágról diók esnek.

A vágyak szellőjén-------Vilhelem Margareta

Micsoda harcban tolongnak egyre
megfeszült idegek vad rohamok ,
mennyi feláldozás ,révbe nem jutás
mennyi hiányos képzelt sorsok.

Micsoda tervek,remegő érzelmek
fészket építsz édeset meleget
naponként tágul szemednek határa
percenként dobog szívednek vágya .


Sebesen forog lelkednek világa
hiába kapaszkodsz szél viharában 
porként betemet megtört sugárban
míg arcodon a mosolyt orkán cibálja.


Egymást kergetjük a halál torkába ,
testek lázadnak a zaj forgatagában
a csendből fakadó villogó viharban
belefutsz összetörten , néha akaratlan .


Mert van az életnek írott törvénye
semmit sem változtat meg körülötte
éjszinü fellegek sötét peremére
űzi fájdalmad ,az örvények szélére.


Bekebelez mindent ,mit megtervezted
a föld inogva rombol hűvösen melletted
kacagva habosan hullámok feltörnek,
volt és nincs életed elmossák iziben.[W.B.

A szerelem mámorában-----------Vilhelem Margareta

Úgy űzött a vágy feléd,
értelmetlen lázas érzés
bőrömön ringott a kezed,
ujjaim csókolták gyöngén.

Türelmetlen mozdulatokban
ahogy első éjszakánk esett
ziláltan kergettük vágyaink
s szívem szívedbe veszett.

Kapkodó apró lihegésünkben
benne volt minden csoda
szoros kéjjel telt testünkben
ikrek lettünk szívverésünkben .

S vártuk a mámor ébredését
felettünk kattogott a perc ura
lágyan simultam mozdulataidra 
összeforrtan birtoklásodra .

Szívünk dobogott mint soha
kegyegték vágyaink titkait
kék szemedben fény csillogott
s nedves víg ajkad kacagott.

Oly boldog voltam karodban
megrezzentem minden mozdulatra,
zene harsogott a kakas szóra
boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]

Monoton menet-------Vilhelem Margareta

Körülöttem monoton tarka hullám
forog körbe -körbe eszeveszetten,
nagy Világban keskeny ösvényen
tapossák búsan a zordon éjeket .



Mert nincs törvény eme seregre 
a kincseik a batyu ,s a gyermekek
féltően húzzák magukhoz kincsüket 
álmaik nincsenek csak törnek előre.

Otthonuk messze álnokság tanyája
gondjuk maradt a fájó igazságban ,
cifra palotát nem kérnek,békére vágyva
elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.


Lelkükben tanyát üt a békesség
leszállni látják az egük Istenét
világi nagy hitük búcsút kovácsol,
testük fáradt ,sebek mérik fájdalmuk .


Estétől ,fénylő hajnal csillagáig
taposnak utat nap ragyogásig,
szívükben fájdalom békés menetben
való igazság a szürke életben.


Elérni céljuk tán nem fogják sosem
a jót amiből lelkük életet merítene ,
orvul becsapott harci eszményekben
csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W

Szerelmes visszhang---------Vilhelem Margareta

Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
s csókot súg holdnak éjében.


Belém vésődött finom lelked ,
néma érintések bársony lehelete 
szemedben fény szikrázik felém,
s érzem vágyad piheg még benne.

Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
míg tejúton táncolnak tündérek 
boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.


Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne lebeg
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.

Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit ,
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]

Múló évek----------Vilhelem Margareta

Mennyi élet mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat
csak heviti gyenge lázam .

Kihűlt fészkem halott ajka,
vágyik vissza csókjaidra,
sejtelmesen titkok árnyán
kergetőzik szélnek táncán.

Szárny fosztottan vezekelek
tegnapok napjait keresem
közös harcunk elfelejtem
kettéoszlik a csillag égen.

Kis fellegek bűvkörében
sorvad létem a végtelenbe
s őrzöm vétkeim keblemben
mik együtt fájnak életemmel.

Megtanultam az értékeket
eltakarom arcom rémülten ,
s varázslatos ifjú álmom,
szenderedik selymes révben.

Nehéz kitörni a bús múltból
míg nem száll meg új varázs ,
örökifjú szerelmes útból
reám száll mint egy villanás.[W..B.]

Az ösz nyomdokán---------Vilhelem Margareta

Makacs világban konok rendben
parázslanak sötéten csillagok
tüzes éjek után szürkés napok
körülkarolják a bíbor Napot. 


Ősz jöttére sikítanak szelek
szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
tenger nagyságú fellegek nyomán
úszkálnak újszülött fehér bárányok .

Minden oly vaskos ,vizes dermedés
szél fújta nedves színek kavarognak 
foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
az arany sugárban fürdő csillagok .

Minden nedves, hideg csuszamlás
az erdők rőten kéjben inognak
rothadt farönkök testük takarják
szégyellik mocskos pucérságuk.

Az ősznek napjai vihar szegettek
Világunk sutba dobott vég ítélet ,
csak fák résein villan még valóság
míg szállingóznak rozsdás levelek.

A még lombos fákon bomlik a lét,
sűrűn szállnak megcibált levelek 
kopárságuk bár látszatra eleven
büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B